| Válaszadók toplistája |
|
| 1. |
hatibacsi |
20036 |
| 2. |
decotext |
17332 |
| 3. |
geptop |
16374 |
| 4. |
donaldduck |
15550 |
| 5. |
hatarvadasz |
13569 |
| 6. |
xenos |
9874 |
| 7. |
feerko |
9543 |
| 8. |
ibicimama |
9280 |
| 9. |
piktorka2 |
9131 |
| 10. |
foxworkinspace |
8624 |
|
|
|
| Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek? |
|
| 1. |
ibicimama |
1056 |
| 2. |
xenos |
1031 |
| 3. |
dnemethk |
845 |
| 4. |
hatarvadasz |
810 |
| 5. |
donaldduck |
744 |
| 6. |
pola62 |
730 |
| 7. |
geptop |
665 |
| 8. |
hatibacsi |
630 |
| 9. |
sunchat |
489 |
| 10. |
gergelyferi |
459 |
|
|
|
| Helyesnek talált válaszok aránya |
|
|
|
|
| Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is! |
|
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!
Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.
Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.
Letöltés
|
|
|
|
|
|
|
| Elgondolkodtató, megható és érdekes történetek? |
Akár saját, akár más tollából származó történeteket várnék ebbe a fórumba. A lényeg, hogy az írást élvezet legyen olvasni. Legyen mondanivalója, vagy legyen egy hatalmas csattanó a végén. 
|
Kultúra – Egyéb kérdések
|
|
A kérdést írta: mike_wazowski ( 2012.07.06. 11:39 )
|
 Válaszok száma: 10
|
|
|
|
Címkék: elgondolkodtató, történetek, megható, érdekes, mondanivalója, történeteket, csattanó, hatalmas, tollából, származó,
|
|
|
|
|
Csak belépés után tud válaszokat írni! Kérjük lépjen be!
Belépés
|
Vagy facebook hozzáféréssel is írhat!
Facebook Komment
|
|
|
ludwigtoth |
2012.07.06. 23:50 (#8) |
|
 |
Olvassátok el:
Ray Bradbury: Az űrhajó című novelláját |
|
|
xenos |
2012.07.06. 21:14 (#7) |
|
 |
Nem saját történet, Kohlinka blogjából másoltam, de talán nem haragszik meg, ha megosztom:
Egy roskadásig tömött buszon egy feltételezhetően egyetemista srác nem
sajnálta az időt, hogy megmagyarázza egy mellette ülő idős úrnak, miért
nem képes megérteni az idősebb nemzedék a fiatalokat.
-Maguk /szándékosan nem önöknek fordítottam/ egy más, majdnem primitív
világban születtek és nőttek fel - mondta elég hangosan, hogy mindenki
jól hallhassa. - Mi, mai fiatalok az internet, a tévé, a repgépek, a
szuperszonikus repülők, az űrutazások, a Holdon járó ember korában
nőttünk föl. Űrszondáink a Marson járnak, atom hajtotta hajóink,
villanyárammal és hidrogénnel járó autóink, szinte fénysebességgel
számoló számítógépeink vannak. Sőt.
Egy kis csend után az idős ember így felelt :
-Igazad van, fiatalember, nekünk mindez nem volt meg, amikor fiatalok
voltunk, következésképpen feltaláltuk őket! És most mondd meg nekem, te
kis hülye ifjonc, TE mit készítesz a következő nemzedéknek!
Falrengető tapsot kapott.
|
|
|
tatuno |
2012.07.06. 17:18 (#6) |
|
 |
Más tollából származó kedvenc meséim, történeteim szépen szaporodnak. Szeretem őket, sokat lehet belőlük tanulni. Egy kis mesefüzetet szeretnék összeszerkeszteni belőlük, s majd egyszer valakinek átadni.....örökül....
Saját történetem, mint mindenkinek nekem is van, de ezek csak számomra szépek......de azért egyet megosztok veletek..
Új kinccsel szaporodott a gyűjteményem.......látszólag értéktelenek, mindennapiak, mégis valahogy melegséggel tölti el a szívemet ha rájuk nézek, vagy ha a kezembe foghatom őket.......
Meleg, szép napos vasárnap délután sétáltunk céltalanul, meg-meg állva egy keresztútnál, hogy merre menjünk, merre érdekeseb a világ. Ismerkedtünk fűvel, melyek cirógatták kezeinket, miközben mi is megszemléltük életterüket, melyben a kis bogarak vígan szaladgáltak, fákkal, melyek virágba borultak, vagy épp még kopár, de duzzadó rügyekkel teli ágaikkal ringatóztak a szellő játékos táncától, madarakkal, akik elővették csodás énekes repertoárjukat, s képesek voltunk állni és hallgatni őket, míg koncertjük végén el nem repültek valahova, ahol kipihenhették magukat, vagy éppen újabb koncertet adtak valakiknek. Rajzoltunk a porba varázspálcánkkal és a felismerhetetlen kriksz-krakszok lettek a legszebb művek. Tele lett velük a kis út.....de nem is ezért hagytuk abba, hanem találtunk valamit, amit eddig észre sem vettünk. Egy kis kavicsot. Egy szép fehér kavicsot. Volt ott több is, de neki csak ez az egy kellett. Felemelte a porból, nézte, nézegette, elmosolyodott és átadta nekem. Gyönyörű ajándék , örök emlék, mint az a pillanat amikor és ahogyan átadta..... |
|
|
seventhson |
2012.07.06. 17:01 (#5) |
|
 |
Volt egyszer egy gazda, aki két dolgot mindennél jobban szeretett a világon. Az egyik a fia volt, a másik pedig egy póni a gazdaságában. Egy reggel azonban a gazda arra ébredt, hogy a póni megszökött. Szerveztek egy kereső csapatot, ám a lovat sehol sem találták.
- Biztosan szörnyen érzed magad. Nagyon sajnállak téged - mondta neki a szomszédja a hír hallatán.
A gazda azonban nyugodtnak tűnt.
Még nincs vége a dolognak - mormolta.
Másnapra, amikor a gazda felébredt, nem csak a póni tért vissza, hanem egy csodaszép fehér mént is hozott magával. A hír hallatán a szomszéd azt mondta :
- Biztosan majd eszedet veszted az örömtől ! Megkerült a pónid, és hozzá egy másik ló, ami még kétszerte gyönyörűbb.
A gazda azonban nyugodtnak tűnt, és így szólt :
- Még nincs vége a dolognak.
Másnap a gazda fia kilovagolt a fehér ménen, de leesett a lóról és eltörte mindkét lábát, és több helyen is zúzódásokat szenvedett. Amint a kínoktól nyöszörgő fiút bevitték a házba, a szomszéd azt mondta :
- Micsoda szörnyű baleset ! Mennyire szenvedhedsz szegény fiad sérülései láttán.
A gazda azonban nyugodtnak tűnt, és így szólt :
- Még nincs vége a dolognak.
A következő napon jött a a hadsereg toborozni a falúba. Minden épkézláb fiatal férfit elvittek a háborúba. De amikor látták, hogy a gazda fia milyen sérülésekkel nyomja az ágyat, a katonák továbbálltak, és otthon hagyták a fiút.
A szomszéd átrohant és így szólt :
- Milyen szerencsés ember vagy te ! Minden fiatal férfinek el kellett menni a háborúba, a te fiadat kivéve.
A gazda azonban csak vállat vont.
- Soha nincs vége a dolognak - mondta. |
|
|
mike_wazowski |
2012.07.06. 13:47 (#4) |
|
 |
Ezek nagyon szép történetek! Köszönöm szépen! |
|
|
gyongyibur |
2012.07.06. 12:35 (#3) |
|
 |
Egy ismerősöm mesélte, hogy hogyan ismerkedett meg a férjével.
Ismerősöm akkor olyan 17 éves lehetett.
Annak idején, falun történt, hogy anyukája kinn kapált a kertben.
A szomszédban egy másik településről jött ember ásott.
Szóba elegyedtek erről is arról is. Az is szóba került, hogy neki van egy 21 éves fia és hogy össze lehetne hozni a két fiatalt.
Ismerősöm, próbált anyukája rábeszélésére ellenkezni. de végül a szelíd erőszak győzött.
Megüzenték a fiúnak, hogy közeledik a Május 1-e felvonulás után itt+itt találkoznak. (80-as évek)
Úgy is lett, és a vége házasság 2 gyerek, unoka.
A dolog érdekessége, hogy nemrégiben találkoztunk az ismerősömmel és elővette a régi fotókat, kicsit nosztalgiázni.
1 fekete-fehér fotó is előkerült, rajta a felvonuló ismerősöm és a "brigád".
Nézem, hát a háttérben 1 kirakat előtt egy fickó olyan ismerős.
Mondom: -Figyi már, ez nem a Miska???
De igen, ő volt ott a háttérben és akkor még soha nem látták egymást azelőtt.
A találkozón 1 szál rózsa volt az ismertető jel. |
|
|
|
ibicimama |
2012.07.06. 12:11 (#2) |
|
 |
Az én történetem nem ilyen hosszú, és itthon a lakásunkban történt.
A fiamék a gyerekek születése után ,még pár évig itthon laktak, így előfordult, hogy az akkor 4 éves unokámnak én mondtam az esti mesét.Volt egy kedvence, ahol az öreg papóka minden nap horgászni ment. A mese többi részét biztosan ti is tudjátok.
Egyszer csak a következőkkel fordult hozzám: Ugye nekünk is van papókánk? -Igen a nagypapa.
-De hát akkor te meg mamóka vagy! -kiáltotta!
Így lettem neki mamóka, és azóta is / 26 éves fiú/ így szólít!
Amikor meghallom ,mindig meleg lesz a szívem ,mert azt a csöppnyi gyereket látom magam előtt, akitől ezt a szeretetteljes nevet kaptam! |
|
|
mike_wazowski |
2012.07.06. 11:40 (#1) |
|
|
Douglas Adams: Keksz
Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem. Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását. Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet. Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.
Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: “Mit tegyek?"
Végül azt gondoltam, “Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: “Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megint csak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. “Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik. Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.
Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót. |
|
|
|
|
|
|
űrhajó című, roskadásig tömött, feltételezhetően egyetemista, idősebb nemzedék, köszönöm, vimeo, olvassátok, bradbury, következő történet kilovagolt, megtanítana gyerekek elmosolyodott, csomagon csinálni fekete, alatt autóink, bevitték megkerült, mindenkinek férjével, valós melyek, kaptam szerveztek, kitalálni megtanítana,
|
|
|
|
