Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
A megbocsátást feltételhez kell kötni?
Vagy másképp: Van-e értelme olyan embernek megbocsátani, akinek esze ágában sincs a bűnt megbánni?
" ... és bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek, miképpen mi is megbocsátunk ... "
Ezotéria – Egyéb kérdések
A kérdést írta: geptop ( 2012.12.16. 13:01 )
Válaszok száma: 45
Címkék: megbocsátást, feltételhez, kötni, kell, megbocsátunk, megbocsátani, vétkezőknek, megbánni, miképpen, embernek,
1 2 3 4 5 
Válaszok Új válasz
seventhson 2012.12.20. 12:05 (#45)
(#44) :
"Mi az a lélek-tudatos döntés?"

Nem könnyű ennek valós működéséről beszélni, hiszen ez belül létezik, észt és logikát mellőzően, lélekből, kimondhatatlan erdők által. Na de azért teszek egy próbát
Életünk minden velünk megtörténő életszituációja különféle érzéseket vált ki bennünk, amelyeknek hatására hozzuk meg a különféle döntéseinket az élethelyzetek lereagálására. Ezek a reakcióink (általánosságban véve legtöbbször) az elménk reakciói, tehát az ember általában a józan eszére, a logikájára, vagy pedig csak a spontán ösztönös reakcióira hagyatkozik (a szituáció függvényében ugye).
Van amikor azt mondjuk, hogy "a józan eszemre hallgatok", van amikor azt monduk, hogy "a szívemre hallgatok".
Bizonyosan előfordult már mindenkivel, hogy belevágott valamibe, amivel kapcsolatban volt egy előzetse megérzése, hogy nem fog jól elsülni a dolog számára, és ennek ellenére mégis elindult a "józan esze" mentén, hogy hát az adott dolognak így is sikerülnie kell, mert hogy remek fogásnak látszik a dolog logikailag. Aztán a végén mégis csak bekövetkezett a "koppanás". És végül jött a sóhajtozás, hogy : "Bárcsak a szívemre hallgattam volna !"
Ebből a példából az szűrhető le, hogy van mindannyiunkban belül időnként egy valamiféle ismeretlen eredetű és megmagyarázhatatlan sugallat, ami a helyes/hasznosabb döntés meghozatala felé próbál elvezetni minket csendesen. Aki erre a belső sugallatra hagyatkozik (ami a szívén át jelentkezik), az az ember nagyságrendekkel megbízhatóbb döntéseket képes létrehozni az életében, mint az, aki a logikáját hívja segítségül egy élethelyzet megoldásában.
A logika és a józan ész természetesen nagyon is hasznos dolgok a mindennapi élet számos feladatmegoldásának vonatkozásában és területén. Viszont az életünket komolyan érintő döntések meghozatala előtt általában mindenki érzi a bizonytalanságot, hogy : "Most mit csináljak ? Most mit lépjek ?"
Ilyen téren (is) nincsenek tehát gondjaik a (lélek- )tudatosan jelenlévő embereknek. A problémák természetesen ezeknek az emberek életében is felmerülnek általánosan , azonban a kézenfekvő és helyes megoldás mindig a rendelkezésükre áll, ha befelé figyelnek.

Az emberi élet a választásokról szól. Minden életszituációnk választások elé állít minket, amelyekben a szabad akaratunk alapján dönthetünk. Hozhatunk számunkra végül megnyugtató döntéseket, de olyanokat is, amelyekért hibáztathatjuk magunkat a későbbiekben (másokat hibáztatni a saját döntéseinkért viszont tudatlanság).
Azonban tudnunk kell, hogy nem létezik jó döntés és rossz döntés, mert minden választásunk eredményének meg van a nagyon is építő haszna számunkra (még ha nem is éppen kellemes megélni némelyiknek az eredményét).

A lélek-tudatos ember viszont abban a nagy előnyben van, hogy a saját, tudatos jelenlévősége által élő kapcsolatban áll a benső énjével, vagyis remekül működnek a lelki csatornái a Valós Önmaga irányában, oda-vissza. Ez a belső önkapcsolat pedig egy kimondhatatlan megvalósulási erejű folyamatot táplál, amelynek nyomán a problémák nem tűnnek nehézségeknek, hanem mindössze annak tűnnek, amik valójában : Saját választások által megoldandó feladatoknak, az önharmónia békés égisze alatt.
Ez persze távolról sem jelent érzelemmentességet, sőt, ellenkezőleg ! Rengeteg boldog és felemelő érzés lengi körül ez az állapotot.

A Jelenlét általi tudatos döntés tehát mindig minőséget képvisel az életünkben, és a számunkra (lelkileg) legmegfelelőbb eredményeket adja, amivel lényünk emberi lésze is elégedett lesz.

Ne gondolja senki, hogy mindez amit leírtam nem más, mint egy-két kivételezett ember lehetősége. Ha így volna, akkor teljesen felesleges lett volna mindezt leírnom.
Minden egyes emberi lény számára - a sorozatgyilkostól, a szentig - adott a belső énjének elérése, hiszen ez önmagunk egyetlen valós lényege és esszenciája.
Mindössze figyelmet kell fordítanunk a benső Énünk felé, és ezen csatornák kinyitásának áramló ereje által az életünk szinte varázsütés-szerűen megváltozik. Tehát ezt valahonnan önmagunktól kívülről nem kaphatjuk meg. Ez csakis és kizárólag önmagunkban van, tehát belül, önmagunkban keresendő.
Nem állítom azt, hogy a világ legegyszerűbb dolga rátalálni erre önmagunkban (holott mégis az!). Szándékon alapuló, tiszta önfelvállalás nélkül ez nem fog menni senkinek. Valamint ugyanúgy fontos alapja mind ennek az önelfogadás.
Keresni, és gyakorolni mindezt persze nem nehéz, hiszen adottak vagyunk önmagunk számára. Mindössze elhatározás és Szándék kérdése az egész.
Végig éldegélhetjük persze az életünket úgy, hogy nem ismerjük fel közben Önmagunkat, és helyette inkább a sebeinket nyalogatjuk, és sajnáljuk/sajnáltatjuk magunkat, miközben pedig hülyét kapunk az itt megfogalmazott dolgoktól. De az ilyen élet az csak élet, és nem pedig ÉLET. Ráadásul meg sem úszunk semmit sem az önfelfedezés mellőli eloldalgással, mert legközelebb kezdhetjük mindezt előlről ........... mindaddig, amíg fokozatosan rá nem lelünk Önmagunk lényegére.
Ezért élünk itt a földön emberként. Hogy megértsük, kik vagyunk valójában, és hogy elsajátítsuk a önnön valós működésünk minden titkát.
Miért is ne kezdhetnék akkor el tehát már most ?
geptop 2012.12.20. 06:25 (#44)
" A fejlett lelkű nő számára nincs fekete vagy fehér, nincs "férj vagy gyerek" kérdés. Az ő számára egy olyan döntés van, aminek hatása férjnek is és gyereknek is a legjobb lesz. Ezt adja a fejlett tudatosság ereje. Ezt a tiszta döntést, ezt a választást nevezik lélek-tudatosságnak. "
Pont erre vagyok kíváncsi! És, gondolom sokan... Mi az a lélek-tudatos döntés?
seventhson 2012.12.19. 22:40 (#43)
Geptop :
"Tehát a nő, az általatok elképzelt, ideális, magas fejlettségi szinten lévő személy....
Férj vagy gyerekek? (megbocsátással, harag nélkül, feltétel nélkül... stb."

Még mindig nem érted ugye ?
"Férj vagy gyerek ?"
Fekete vagy fehér ?
Ezt a fajta görcsös választási kényszeredettséget csak az elme teszi még sarkallatosabb önemésztéssé.
A fejlett lelkű nő számára nincs fekete vagy fehér, nincs "férj vagy gyerek" kérdés. Az ő számára egy olyan döntés van, aminek hatása férjnek is és gyereknek is a legjobb lesz. Ezt adja a fejlett tudatosság ereje. Ezt a tiszta döntést, ezt a választást nevezik lélek-tudatosságnak.
geptop 2012.12.19. 21:36 (#42)
Kedves bubuiszusz!
Némi logikai bukfencet vélek felfedezni:
" Megbocsáthatatlan bűn csak egy van Isten szemében, azt megátalkodottságnak nevezik. Ha csak annyit kérnek Istentől, hogy Uram bocsásd meg bűneimet, Ő megbocsát, és nem köti semmilyen feltételhez. "
Vagyis a megátalkodottság elhagyása a feltétele a megbocsátásnak

41
A 24 - 29 -ben ábrázolt példában tételezzünk fel egy általatok tökéletesen tiszta asszonyt... Tehát ne aggassuk rá, hogy felelőtlen... Szeret tisztán, férjet, gyerekeit... A korábban (és alapjába véve) jóravaló férj elindul a lejtőn. Haraggal az elején talán meg lehetne állítani, de mivel a tiszta ember szívében nincs harag (szerintetek) Az őszinte szeretet nem szab feltételeket (szerintetek) ..
Tehát a nő, az általatok elképzelt, ideális, magas fejlettségi szinten lévő személy....
Férj vagy gyerekek? (megbocsátással, harag nélkül, feltétel nélkül... stb.
bubuiszusz 2012.12.19. 21:17 (#41)
A 24-29-es példa mesze nem a megbocsátásról szól, csupán két fél (lélek) harcáról, és a félelemről. Talán az asszony nem mer kilépni ebből a kapcsolatból, mert akkor önállósodnia kéne, és nem függne mindig mástól, pedig elsősorban talán ez volna a lényeg, persze mondhatjuk, hogy szereti a férjét, de vajon önmagát szereti e, ez is lehet itt a kérdés. A férj pedig azért nem tud kilépni talán, mert ezt nem neki kell meglépnie, hisz a lelke tudja, az a feladata, hogy eljátsza azt a szerepet amit vállalt, hogy segítsen egy léleknek a fájdalmakon keresztül a karmája feloldásában. Egyébként a férj is szenved, mert ez nehéz feladat a léleknek, ezért van, hogy józanul megígéri, hogy megváltozik, de erre nem lesz képes, hisz feladatként hozta magával. Itt karmikus feladatról beszélhetünk. Itt a férj az aki felvállalt szerepként eljátsza a züllött embert. De mivel az asszony az elkezdődött ivászatból nem tanulta meg még a leckét, az önszeretetet és az önállóságot, ezért a férj fokozta a különböző játék szenvedéllyel, amit az asszony úgy állit be mint gyarlóság, betegség, ezért látszólag megbocsát, holott erről szó sincs, csupán az önszeretetről, önállóság felvállalásáról hallani sem akar, és még a gyermekeit is feláldozza ennek elkerülése által.. Egyszerűen elfogadja a helyzetet, és nem tanul, azaz nem veszi észre, hogy olyan életfeladatott kellene megoldania, ami a következő inkarnációjába megoldott feladatként letudhat.
Persze ez csak egy lehetőség erre a példára, lehet, hogy pont fordított a helyzet, a férjnek kell valamit megtanulnia, de minden más élethelyzet számtalan lehetőséget hordoz magában, amit nem tudunk, és nem értünk, és bizony ezekben a példákban lehet önszeretet tanulásáról, megbocsátásról, elodázásról, áldozatként való szerepről stb. szó.



bubuiszusz 2012.12.19. 21:12 (#40)
12#
Az emberiség az évszázadok alatt bizony sokat változott, hogy ez melyik irányba történt hát erről lehetne beszélni, de ahányan vannak a világban, annyiféle vélemény lenne. Az a maroknyi igaz ember ma már sokkal több, mint a régi időkben, ami az utóbbi években zajló események következtében várható is volt. Megbocsáthatatlan bűn csak egy van Isten szemében, azt megátalkodottságnak nevezik. Ha csak annyit kérnek Istentől, hogy Uram bocsásd meg bűneimet, Ő megbocsát, és nem köti semmilyen feltételhez. Az, hogy a feltétel és bűnbánat nélküli megbocsátás nem éri el a célját, ez csupán emberi gondolkodás, kik feltételek nélkül nem tudják elképzelni az életet.
Az viszont, hogy a jézusi áldozat hiábavaló volt, és nem ment vele semmire Jézus, azt így kijelenteni egy kissé merész dolog.
Jézus viszont arról nem tehet, hogy nevében ennyi mocskosságot elkövettek, tettek, és tesznek az emberek.
seventhson 2012.12.19. 19:34 (#39)
Geptop :
Ha már úgy is visszakanyarról beszélsz, akkor én most az egész kérdés megválaszolásának legelejére kanyarodnék vissza, és leírnám ehhez a főkérdéshez a legegyszerűbb realitást nyújtó válaszomat röviden :

Igen, a megbocsátást feltételekhez kell kötnie mindazoknak, aki csak feltételekkel tudják elviselni az életet.
A megbocsátást nem kell feltételekhez kötniük azoknak, aki a szabad akaratuk tudatos megélése révén nem tartanak igényt a feltételekre.

Ennél érthetőbben már nem vagyok képes fogalmazni.
geptop 2012.12.19. 18:24 (#38)
" Egy racionális gondolkodás számára minden bizonnyal az ...
Ezen kívül pedig az Ő megfeszítése, az Ő előre elhatározott (megteremtett) tudatos felvállalása volt. Ő ezt nem tragédiaként élte meg, ellenkezőleg. "

Igen... Racionálisan gondolkodom... Az, hogy az ő megteremtett, tudatos felvállalása volt, ez még nem emeli ki a történelem megannyi mártírja közül, kik mind tudatosan teremtenek olyan helyzetet, melynek egyik kimenetele a vesztőhely, melyet tudatosan fel is vállalnak...

Racionális gondolkodóként továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy a feltétel és bűnbánat nélküli megbocsátás nem éri el a célját.
És ezzel vissza is kanyarodnék a befejezetlen 31-hez...
seventhson 2012.12.19. 16:56 (#37)
Hatarvadasz (#35) :
Igen, értem hogy mire gondolsz itt, és ez rendben is van.
Az ilyesféle mondataidra gondoltam, hogy :

"A feltétel nélküli megbocsájtás a balekok ajándéka csupán!!!"

Ezt honnan tudod ? Van tapasztalatod a feltétel nélküli szeretet hatalmáról ?


"A megtért bűnös csak számító, és nem bűnbánó!!!"

Erről pedig kizárólag a magad nevében beszélhetsz, másokéban nem (mivel nem látsz bele senki lelkébe).


"Szóval akit egyszer is átpaliztak, az csínján fog bánni avval a szépen csengő könyörületes megbocsájtással!!!"

Ezt pedig szintén csak a magad nevében (magadra vonatkoztatva) jelentheted ki.

Remélem, hogy nem tűntem kötekedőnek, mert nem annak szántam. Ha mégis, akkor bocsika.
seventhson 2012.12.19. 16:45 (#36)
Geptop (#34) :
"Jézus megfeszítése eléggé tragikus"

Egy racionális gondolkodás számára minden bizonnyal az ...
Ezen kívül pedig az Ő megfeszítése, az Ő előre elhatározott (megteremtett) tudatos felvállalása volt. Ő ezt nem tragédiaként élte meg, ellenkezőleg.


"Egyáltalán nem vagyok biztos benne."

Én viszont igen, mert benne él a megtapasztalásomban.
Amiben pedig nem vagy biztos, abban ne legyen határozott álláspontod.
1 2 3 4 5 
Facebook komment
További címkék
különféle döntéseinket, élethelyzetek lereagálására, elménk reakciói, ember általában, lélek, tudatos, döntés, könnyű, melyet állit vonatkoztatva, feltételekhez egyes szerűen, ezzel azért kivételezett, férjét ajándéka, célját emeli, emberként általánosan, férjnek megtért, lelünk előtt, lélekből azoknak,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.