Válaszadók toplistája |
|
1. |
hatibacsi |
20036 |
2. |
decotext |
17332 |
3. |
geptop |
16374 |
4. |
donaldduck |
15550 |
5. |
hatarvadasz |
13569 |
6. |
xenos |
9874 |
7. |
feerko |
9543 |
8. |
ibicimama |
9280 |
9. |
piktorka2 |
9131 |
10. |
foxworkinspace |
8624 |
|
|
|
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek? |
|
1. |
ibicimama |
1056 |
2. |
xenos |
1031 |
3. |
dnemethk |
845 |
4. |
hatarvadasz |
810 |
5. |
donaldduck |
744 |
6. |
pola62 |
730 |
7. |
geptop |
665 |
8. |
hatibacsi |
630 |
9. |
sunchat |
489 |
10. |
gergelyferi |
459 |
|
|
|
Helyesnek talált válaszok aránya |
|
|
|
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is! |
|
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége? Tegye fel a kérdését!
Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.
Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.
Letöltés
|
|
|
|
|
|
Vajon erre miért nem gondolunk? |
Mong Attila: Kádár Hitele!
Ez egy nemrégiben megjelent könyv címe, ajánlom mindenkinek!
" Ha nagyon rövidre akarnám fogni, akkor így nézne ki: 1956 után Kádár csak egyetlen módon tarthatta fenn az eleinte sokak által gyűlölt, majd később egyre inkább elfogadott rendszerét, méghozzá úgy, hogy cserébe a nyugalomért, békéért minden évben emelte a lakossági életszínvonalat. A soha ki nem mondott közmegegyezés az volt, hogy ha minden évben jobban él a lakosság, akkor nem lázong, elfogadja a rendszert. Azonban a hazai gazdaság erőforrásai soha nem voltak elegendőek ahhoz, hogy stabilan növekedjen a jólét, így Magyarország folyamatosan vett fel KGST- és nyugati hiteleket is, hogy fenntartsa az (egyébként saját erőforrásaink és lehetőségeink által soha meg nem alapozott) életszínvonalat. A 70-es évek olajárrobbanása után került igazán exponenciális pályára az eladósodás (ez a hírhedett cserearányok romlásának időszaka), amikor az 1973-as 2 milliárd dollárról 10 milliárdra (!!!) nőtt a bruttó devizaadósságunk. A helyzet teljesen kezelhetetlenné vált, az életszínvonal növelése már külső források bevonásával sem ment, a kamatteher iszonytatóvá vált, és Kádár kénytelen volt az oroszok rosszallása ellenére belépni az IMF-be, illetve egyre jobban engedni a magánszektor terjedését (először 1968-tól, majd a 80-as évek kisszövetkezetei,gmk-i, stb.). Az 1979-es megszorítások ellenére sem sikerült azonban stabilizálás, és a 80-as években már a hiteltől roskadozó gazdaság alig nőtt, a jövedelmi különbségek megugrottak, a fizetési mérleg állandó mínuszban volt, az életszínvonal nem tudott emelkedni, amely a korábban kialakult ki nem mondott közmegegyezést rúgta fel, s így jutunk el a rendszerváltásig.
Nagyon érdekes látni, hogy a stop-go politika már mennyire jellemző volt akkor is, az adósságproblémák sokszor kísértetiesen hasonlítanak a maiakhoz, és az is, hogy miként keresték a politikusok mindig a számukra legkönnyebb, legkisebb ellenállást jelentő kiutat. A hitel néha hasznos, és gyakran nagyon veszélyes, különösen ha ostobán használják fel, márpedig a történelem tele van ilyen példákkal - pláne ha politikusok is vannak a környéken. Az államadósság növelése rövidtávon gyakran sok problémát megold, de előbb-utóbb generációkon átívelő kolonc lesz belőle. Az elmúlt 2 évtized gazdaságpolitikai hibái is éppen elegendőek lennének nekünk, volt belőlük bőven, de mindezek mögött-mellett még ott van az az óriási teher, amit a 70-es-80-as évek óta cipelünk."
|
|
|