Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Hová lesznek gyerekkori emlékeink?
http://divany.hu/...laruljuk./
Tudományok – Alkalmazott tudományok
A kérdést írta: ludwigtoth ( 2016.03.15. 10:40 )
Válaszok száma: 6
Címkék: gyerekkori, emlékeink, lesznek, hová,
Válaszok Új válasz
keidzsitakesima 2016.03.15. 22:58 (#6)
,,»T.« miután elhagyta a szállodát, öt perc alatt kényelmesen legyalogolt az öbölhöz. Kereste a hangokat, az illatokat, a színeket, a fényeket; végigment a strand mellvédje és a Passeig del Mar pálmasora közötti sétányon, ahonnan még láthatta a kavicsos partra lustán kifutó hullámok között a koraesti fürdőzőket. Tovább a kishajó-állomás, majd az öböl túlsó ívén a vitorlás-kikötő következett. Figyelte a mólón és a hajótesteken készülődő vitorlázókat, hallotta az árbocok és kötelek közt áthatoló szél dürbölését, és néhány percre megállt, hogy átitatódjon a tenger kipárolgásával; visszafelé elment a pálmasor végében álló cafeteria mellett, amelynek épülete hajdan annyira megragadta képzeletét ódon hangulatával, sejtelmes-meghatározhatatlan érzékletességű keverék stílusával, belsejének bizsergetően titokzatos félhomályával, barna, zöld és óarany színeivel, és most is, mint akkor: belül ugyanolyan ráérős öregurak ülték körül az elszórtan elhelyezett asztalokat, átadva magukat a katalán módon elkészített kávé tengeri levegővel elvegyülő illata és íze élvezetének, a dáma- és kártyajátéknak, a beszélgetésnek. Átment az avenida átellenes oldalára, s az üzletsor mentén haladva benézett a szűk kis utcácskákba s így érkezett vissza a pálmasor elejére, a középkori kis templomhoz, majd egy utcányival feljebb bevette magát az alsóváros kereskedő-negyedébe, s rövidesen megtalálta a valószerűtlen hentesboltot, amelyet Roise-val úgy megcsodáltak, mert olyan volt az egész, mintha egy XVII-XVIII. századi fegyverműves meg fűszer- és gyarmatáru-kereskedést olvasztottak volna egybe a korabeli mészárszékkel, ahogy a falakról és a plafonról függő hal- meg hüllő-preparátumok, alabárdok, szekercék és kardok, réz- és bronzedények meg a különféle nemes füstölt-húsok, fűszeres zsákok és boros palackok művészien szándékolt mesteri rendezetlenségükben kitöltötték a helyet.
Az üzletek előtt így meg-megállva, végül odaért egy bőrdíszműves kirakata elé, átnézett a táblaüvegen, de csak néhány pillanatig érzékelte a mögöttes látvány-valóságot, mert tudata a víztiszta anyagon keresztülvillanó fénytöréseknek a tárgyakra vetülő hullámfodrain át fokozatosan elfordult az evilági jelentől, hogy egy csakis általa bejárható belső térbe jutva visszaszálljon az időben, ahol az út végén az évek mélyéből ismét felbukkant Roise-Perl szunnyadó, de végleg már soha nem tűnő, fájdalmas-szépséges emlékképe.
Talán egy percig állt így — szinte révületben — a portálüveg előtt. Gyomrában hideg görcs. Egy könnycsepp legördülése az arcán, hozta vissza a valóságba. Körülnézett: az utca-kanyarulatban középkorú házaspár közeledett felé. Ellépett a kirakat mellől, majd nekik hátat fordítva elindult lefelé a járdán. Nem tudott uralkodni magán, rátört a sírás. Utoljára akkor érezte így magát, amikor az édesanyja testvér-nővérét temették, akit a gyász-szertartás napjáig tizenöt éven át nem látogatott meg. A szaggató lelkifurdaláson túl az volt a legdermesztőbb, hogy a ravatalon fekvő élettelen asszony arca mennyire döbbenetesen hasonlított saját anyjáéra. Amikor ezt felfogta, önuralmát vesztve hirtelen a koporsóhoz lépett, a test fölé hajolva átölelte halott nagynénje fejét, és utolsó csókjaival, leplezetlenül feltörő könnyeivel búcsúzott tőle. Roise apjának korábbi halála, de legfőképp a temetése, ugyanígy felkavarta. Mikor az öregúr elment, éppen ,,mosolyszünet" volt Roise és »T.« között, úgyhogy Roise barátnője értesítette a történtekről és a temetés napjáról. »T.« vádolta magát, hogy nem volt Roise-val a végzetes napon. Roise nem tudott cselekedni, gondolkodni. Anyja korai elvesztése után most már minden bevégeztetett; elvesztette azt az embert is, akit anyján kívül mindennél és mindenkinél jobban szeretett. A hivatalos ügyeket Bea intézte. »T.« a temetést végigzokogta, és érezte, a szerelmük is halálos sebet kapott.
Most be kellett fordulnia egy kapualjba, mert már egész testében remegve zokogott. Zsebkendőjével megtörölte arcát. Újra elővette a kétség: volt-e hát értelme az idejövetelének? Hogy ilyen hatással legyenek rá a régvolt emlékek? — ezzel nem számolt.
Erőt kell vennie magán. Most ez az első. Csak most tárult fel előtte teljes mélységében a felismerés, milyen sokat is jelentett számára Roise-Perl. Mert csak akkor döbbensz rá igazán a magány űr-hideg valóságára, amikor már nincs kivel megosztanod.
Talán öt percbe is beletellt, míg végre összeszedte magát. Aztán kilépett a kapumélyedésből, majd folytatta útját lefelé, a bágyadt fényű utcalámpák alatt.."

(Részlet, Baksay-Róka Béla: Emlékút c. készülő elbeszéléséből)
keidzsitakesima 2016.03.15. 22:39 (#5)
,,A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az."
(Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában I. Swann 1. Combray)
(Ford.: Gyergyai Albert)
lilagondolatok 2016.03.15. 22:22 (#4)
MINÉL IDŐSEBB VAGYOK, ANNÁL ELEVENEBBEK A FIATALKORI EMLÉKEK, MÍG A KÖZELI TÖRTÉNÉSEK ELVÉSZNEK A HOMÁLYBAN. NAGYON SZÉP FIATALSÁGOM MINDEN KIS MOZZANATÁRA EMLÉKSZEM, SŐT OTT TUDOK TEREMNI BEHUNYT SZEMMEL....PEDIG SZEGÉNYEK VOLTUNK.
ibicimama 2016.03.15. 14:21 (#3)
Megéred a gyerekkort ! Sok benyomás ér ! Amelyek érdekesek, azok megmaradnak benned!
Még öreg korodban is emlegetni fogod ! A lényegtelen dolgok, kiesnek a szitán!!!
Egyszerűen szelektál az agyad!
piktorka2 2016.03.15. 11:55 (#2)
Nekem rengeteg emlékem van 3-4 éves koromból.
Emlékszem, hogy 56- ban például mindig minket gyerekeket küldtek ki a pincéből, hogy állítsuk vissza pinceablakon kibújó sparhelt kéményét, mert az Oroszok szórakozásból mindig lelőtték. Mi meg kimentünk és oda is mentünk a ruszki tankhoz, mert adtak csokit a katonák. Emlékszem, hogy egyszer egy csoki nem csoki volt, hanem húsleves kocka. Brr. de sós volt. Hogy honnan szerezték, nem tudom, mert a mai eszemmel nem feltételezem, hogy olyan szép csomagolásban leveskockájuk legyen. Aztán beleestem egy kútba. 4 éves voltam. És egy rakás más emlékem van.
Tehát nekem megvannak az emlékeim.
bubua53 2016.03.15. 11:43 (#1)
Ezzel a gondolattal én is elvoltam elég sokszor, köszi a cikket.
Facebook komment
További címkék
strand mellvédje, kavicsos partra, koraesti fürdőzőket, öböl túlsó, raquo, laquo, miután, elhagyta, baksay kitöltötték remegve, nagyon könnyeivel éreztem, legyen mellé partra, rátört milyen, szunnyadó átment, annál olyan, amelynek hullámfodrain, amelyek szegények, alatt ínyemhez,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.