Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Le tudjuk jegyezni a világirodalom leg-lélekbemarkolóbb mondatait?
Úgy gondolom, nem érdemes keretbe foglalni, mire is gondolok, az 1. téma-jegyzet úgy is mindent megmagyaráz!...
KultúraMűvészetek
A kérdést írta: foxworkinspace ( 2016.01.17. 21:01 )
Válaszok száma: 22
Címkék: lélekbemarkolóbb, világirodalom, mondatait, jegyezni, megmagyaráz, gondolok, gondolom, foglalni, érdemes, mindent,
1 2 3 
Válaszok Új válasz
foxworkinspace 2016.01.18. 23:55 (#22)
Nem állhatom meg — pedig meg kellene..., csakhogy..., csakhogy sokkal jobban gyűlölöm az ember-férgeket, semmint hagyjam: FÉREGSÉGÜKBEN ITT TETSZELEGJENEK!

Az alább következő sorokat véletlenül sem egy írózseni tette le az asztalra, hanem ,,kessler"!
Idézem a: Politika - Magyar Politika —> ,,Mi a tanulsága a Don-kanyarnak?" című kérdés #41-ik jegyzetét:
,,Ámulatra méltó tudás...

Apai nagyapa katonatiszt volt, büszkén hirdette másik fórumon... Vajon kire esküdött? Vagy akkor hazudott, vagy most köpte szemközt nagyapja emlékét. Itt vissza is sikerült kanyarodni a kérdés eredeti témájához, a köpönyegforgató megmondó és parancskiadó emberekhez. Az internettel az a "baj", hogy hiába bannolják a zseniket , a leírt hozzászólások megmaradnak.
hatibacsi mégsem tévedett, egy fizikai témával kapcsolatos fórummal kapcsolatban igen sötét dologról rántotta le a leplet." — jegyzet-idézet vége.

Az imént idézett (,,kessler" által nyilvánosságra hozott, de ,,hatibacsi"-ra hivatkozó), RÁGALMAZÁS ,,ÉRTÉKŰ" sejtetést megelőzően, természetesen senkinek sem sikerült semmi olyasmit elővakarnia ellenemre (és olyasmit ezt követően sem lesz képes elővakarni, senki sem), amit ne vállalhatnék tiszta lelkiismerettel!
A velős válaszomat persze, még azon az éjjelen, ugyanazon kérdés-szegmentben, #43-as sorszámmal meg is kapta ,,kessler"!...

A LÉNYEG: Vérlázító, hogy éppen egy olyasféle — rágalmazó — ember-féreg meri szájára venni Radnóti nevét, és meri sunyi módon felemlíteni a költő béketűrő életszemléletét, AKI SZERINT AZ OLASZ FASIZMUS ,,KOMILFÓ" VOLT..., ÉS AKIHEZ HASONLATOS — RÁGALMAZÓ — FÉRGEK JUTTATTÁK RADNÓTIT ÉS SOKMILLIÓNYI VÉTLEN TÁRSÁT MUNKASZOLGÁLATOS-, ILLETVE HALÁLTÁBOROKBA!
gyongyibur 2016.01.18. 20:06 (#21)
A szerelem opusza pedig: József Attila Óda című verse!
Nem másolom be, mindenki megtalálja a Google-n.
gyongyibur 2016.01.18. 19:46 (#20)
Lehet kicsit elcsépelt, de nekem Ő a leg-szívhez szólóbb!
Antoine de Saint-Exupéry:Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Tőlem csak ennyi...
kessler 2016.01.18. 17:24 (#19)
Igen, vannak akik meg tudják fogalmazni és le is tudják írni, mi pedig olvasni és értelmezni tudjuk, illetve teljes mértékben azonosulni tudunk vele. Főleg, ha már évtizedekkel ezelőtt leírt mondatokat találunk, ami révén belénk hasít a felismerés, hogy eddig is éreztem, de eddig nem tudtam megfogalmazni.
Radnóti annál is inkább szívbe- vagy a kérdés szerint lélekbemarkoló mondatokat fogalmazott meg, mert utolsó pillanatig ember maradt. Nem pocskondiázott, nem vádolt, tűrte azt, amit a sors kimért rá és gyakorlatilag utolsó pillanatáig alkotott. Ha az egyébként is megérintő versek, vagy mondjuk Saint-Exupéry esetében regények mellett ismerjük az ember sorsát is, az általa megírtak teljesen más megvilágításba kerülnek. Ugyanakkor például William Wharton sem hagyható ki a sorból, mint előbbiek kortársa, noha ő már visszamenőleg írt. Még folytathatnám, de a végén lelőnének.
foxworkinspace 2016.01.18. 00:25 (#18)
Dear ,,whistler"! Neked adtam ,,pacsit", noha a ,,sztotyi" által közölt Radnóti versnek is van akkora ,,zökkentő" ereje, ami képes ,,ledobni a láncot" egy-két percre egy érző emberi lénynél! — No, de mit csináljak, egyszerre csak 1-et lehet adni...

Egyébiránt: ez a Márai TÉNYLEG tud valamit! Megvallom, még semmit sem olvastam tőle, mindössze csak egy-két rövid idézetet hallottam egy (csak azért se mondom, melyik) rádióban (akinek van ,,hallása" az igazságra, úgy is sejti...), de amit te ide soroltál az a maga nemében TÖKÉLETES! A lelkiismeretfurdalás és az önvád minden mást háttérbe szoríthat!
Van egy magyar szerzetes (most nem jut eszembe a neve), neki van egy ugyancsak e témakörhöz illő mondása: ,,Az igazi pokol a késő." — Ezt lehetetlen meghazudtolni, és felesleges elemezni is!...
A lényeg: azt hiszem, ,,rá fogok állni" Máraira! Ezt a ,,szövegét" is rögzítem magamnak!

Kösz, hogy rávilágítottál!
whistler 2016.01.17. 23:42 (#17)
Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más!
Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy,
mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik,
amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek!
A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a
nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán.
Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: ,,Vétkeztél."
Vagy: ,,Jól van." A többi köd, füst, semmiség.

Minden régi bölcselet égető kérdése volt: ,,Mi van az ember hatalmában?"
S egyhangúan felelték mind: ,,Csak a lelke."
Ez a legrégibb, igen, az egyetlen igazság, melyet az ember értelme megismert és
föltétlen igaznak elfogadott. Az idő, a tapasztalás, az érzékelés és a tűnődés nem változtatta meg ezt az igazságot.
Csak lelkünk van hatalmunkban, semmi más. De ez a hatalom korlátlan. Nem
sértheti meg senki, nem veheti el tőlünk senki a lelkünk fölött gyakorlott hatalmat,
nincs az a zsarnok, nincs az a társadalmi rendszer, természeti törvény, mely megakadályozhatná, hogy lelkünkben szabadok legyünk. Ez a szabadság föltétlen.
S ehhez a szabadsághoz odamérve minden más szabadság, melyet a társadalom,
a hatalom és a pénz adhat nekünk, töredékes és viszonylagos.

Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az
ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés,
a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség,
ez a ,,túl", ez a ,,sok" adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod
volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz
és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta
ki feladatod a földön?
Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

A legnagyobb hősiesség, megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz
a világ. S ennél is igazibb hősiesség, megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed,
nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél. Élj a két
szándék között, ne beszélj erről, élj teljesen feladatodnak és maradj könyörtelen
műveddel szemben. Nemcsak az alkotáshoz kell erő; műved megítéléséhez is.
Maradj szigorúbb műveddel szemben, mint amilyen a világ valaha is lehet.

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható,
címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli.
Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért,
egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára
egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé
félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és
egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan
és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok
legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják,
hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni,
közben. S erről megfeledkeztek.

Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem
magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak,
szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg
tőlük soha, semmi lényegeset.
Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve,
a tavasz vagy az ősz? De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak.
Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi
fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és
a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s
ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak
társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát
keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.
S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden
tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után
koslatva. Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben
csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek
ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas,
milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ,
milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Márai Sándor néhány gondolata a teljesség igénye nélkül.
sztotyi 2016.01.17. 23:41 (#16)
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)
foxworkinspace 2016.01.17. 22:56 (#15)
Óh, IGEN, ,,lilagondolatok"!
foxworkinspace 2016.01.17. 22:53 (#14)
,,...Sokféle szent és próféta létezik. Vannak szelídek, alázatosak és türelmesek, mint Assisi Szent Ferenc, vagy Jób és Rúth..., vagy a nők nem számítanak? És vannak Isten zsarátnokai, a tüzes szelleműek és irtóztatóan elszántak, akik felrázzák Isten kiválasztottainak történelmét, a szentek, akik a bűnön keresztül jutottak el az üdvösséghez, azzal a magabiztos hatalommal, ami épp a fordítottja Lucifer büszkeségének, akit ugyanabból a pengő ércből öntöttek."
— Anthony Boucher (William Anthony Parker White): ,,Bálám" (9 Tales of Space and Time [Szívélyes Fahrenheit] 379. old.)
lilagondolatok 2016.01.17. 22:51 (#13)
Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, - ez az élet.

Madách Imre: Az ember tragédiája
1 2 3 
Facebook komment
További címkék
alább következő, írózseni tette, kérdés eredeti, köpönyegforgató megmondó, állhatom, pedig, kellene, csakhogy, idézetet egyébiránt szemközt, előtte elszántak rágalmazó, felemlíteni munkádat térdepel, izgatottak alkonyon, elszántak hóhérod, mivel merre, eredeti rádióban, állni gyógyszert, fórumon gyakorlatilag,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2021 TVN.HU Kft.