Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Mivel a Tízparancsolat örökérvényű, miért változott meg a negyedik parancsolat, a szombatnap, vasárnappá?

KultúraVallások
A kérdést írta: nemarika ( 2011.06.26. 15:38 )
Válaszok száma: 4
Címkék: tízparancsolat, parancsolat, örökérvényű, szombatnap,
Válaszok Új válasz
hatarvadasz 2011.06.26. 19:33 (#4)
hatarvadasz
A tízparancsolat is egy iránymutatás, és aki nem tartja be annak sem lesz
soha semmi baja!!!
Az istentelenül élő magukat hívőnek tartó emberek, élő példái a képmutatásnak és a
parancsolatok feleslegességének egyaránt!!!
Mivel az ember a maga értékrendje és vagyona alapján hívő, a gyónás és a bűnbánat szentsége feloldozza őket az elkövetett bűnök alól, melyekre a penitencia egy
nevetséges színjáték csupán!!!
Ha a hit a bűnöket a büntetésével együtt saját ítélete és azonnali hatályában ,
torolná meg akkor lehetne istenítéletről és élő hitről beszélni!!!
Így csak egy dolog ami, senkit nem kötelez semmire, és sorra és sorban is szegik
meg nap mint nap!!!!
nemarika 2011.06.26. 19:13 (#3)
http://www.hnarm.hu/...kerdes.pdf
bubuiszusz 2011.06.26. 17:29 (#2)
A mohamedánok a pénteket ünneplik. A zsidók és a szombatisták a szombatot, a keresztények a vasárnapot. Mindegyik meg tudja okolni, hogy miért ünnepli azt a napot, amelyet ünnepel. A lényeg, hogy a naptári hét egyik napját szenteljük az Istennek. A KŐTÁBLA harmadik parancsa ezt kéri tőlünk.
De ez önmagában nem elég! Nem ettől lesz valaki Isten előtt kedves! E parancs teljesítésére nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Szükségünk van arra, hogy egy héten legalább egy nap tudjunk kilépni a hétköznapok robotjából, és tudjunk többet foglalkozni Vele, Jézussal, lelkünkkel és a pihenéssel.
A lényeg nem a napnak névszerinti meghatározásán van. Nem attól leszünk kedvesek Isten előtt, hogy ünneplünk, és mikor ünnepelsz, hanem attól, hogy mennyire éljük meg, mennyire árasztjuk ki másokra szívünk szeretetét! Aki bármely napnak megünneplésére teszi a hangsúlyt, az egészen biztos, hogy elmegy a lényeg mellett!
Őt, Jézust, is gyakran vádoltak azzal, hogy megszegi a zsidóknál törvényben előírt szombat megünneplését. Valóban megszegte, valóban fontosabbnak tartotta a szeretet cselekedeteit, mint a szombat megülését! Ki is fejezte ezekkel a szavakkal: "Az Emberfia ura a szombatnak is!" (Márk 2;27-28)
Tehát ha kereszténynek tudod magadat, akkor a te számodra a pihenőnap (szabbat = magyarul: szombat) a vasárnap!
illike 2011.06.26. 16:14 (#1)
Hogyan lett a szombatból vasárnap?


Vessük fel tehát a kérdést: át lett-e helyezve a hetedik napi nyugalomnap a hét első napjára? Nos, nem lehet CSAK nemmel vagy CSAK igennel válaszolni.

Kezdjük azért a ,,nem"-mel.

Isten, ,,akiben nincs változás vagy változásnak árnyéka" (Jak 1:17), ,,meg nem változik" (Mal 3:6). Az izraeliták két törvényt kaptak Mózestől: Mózes törvényét, a szertartásokból és rendelésekből álló rendszert, valamint a Tízparancsolatba foglalt Isten törvényét, amely nem más, mint Isten jellemének kinyilatkoztatása. Ha Isten nem változik, az Ő törvénye sem változik: ,,Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom" (Zsol 89:35). ,,Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni" (Préd 3:14). ,,Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak" (Zsolt 111:7-8).

Isten a Sínai-hegyen adta át az Ő törvényét az izraelitáknak. Mennydörgés és villámlás közepette zajlott az ünnepélyes cselekmény. A hegyet sűrű felhő árnyékozta be, trombitaszó harsant. Füst gomolygott felfelé, mint valami kemencéből, és ahogy a trombitaszó egyre erősebb és erősebb lett, az egész hegy megrázkódott. Mózes kivezette az izraelitákat a táborból Isten elé. Mindenki, aki jelen volt, remegett. Ezután Isten szólt (2Móz 19:16-19, 20:1). Ha ennek a törvénynek az lett volna az Isten által elrendelt sorsa, hogy megváltozzon, jó okkal várnánk magától Istentől, hogy adjon erről valami jelzést. Mi több, az eredeti törvény bejelentésének ünnepélyes voltát látva, kifejezetten az lenne a jogos elvárásunk, hogy hasonló külsőségek közepette tegye meg a bejelentést, esetleg meg is okolva e változtatást. De a Bibliában semmi jelét nem találjuk ilyesfajta bejelentésnek.

Mit mondhatunk azokra a vélekedésekre, miszerint ez a változás az új szövetséggel állt be?

Az Újszövetség is szombatnak nevezi a hét hetedik napját. Ötvennyolc ízben tétetik róla említés ilyen formában. A hét első napjáról nyolcszor, de sohasem heti nyugalomnapként. Az Ige egyszerűen a hét első napjának nevezi, és mindig megkülönbözteti a szombattól. Ez önmagában is bizonyíték a hetednapi szombat folytatólagos érvényére.

Az evangéliumi feljegyzés szerint Jézus és apostolai ,,szokásuk szerint" mentek zsinagógába szombatnapon (Lk 4:16). S vajon milyen parancsolatokra utalt Jézus, amikor így szólt: ,,megtartottam az én Atyámnak parancsolatait" (Jn 15:10)? Érthetetlen, a Biblia összefüggéseire fittyet hányó az a sajnos nagyon is létező megközelítés, amely kiveszi a ,,parancsolatok"-ból a hetednapi szombat megtartására felszólító negyedik bekezdést.

Figyeljük meg az ihletett Ige szóhasználatát, ahogy annak a reggelnek az előzményeiről beszámol, amikor az asszonyok Jézus testének megkenésére indultak: ,,És szombaton nyugodtak a parancsolat szerint" (Lk 23:57). Ha a parancsolat eltörlésére valami isteni utasítás alapján - a kereszthalállal vagy a feltámadással összefüggésben, ahogy azt ezek az elméletek sugallják - az evangélium lejegyzéséig bármikor fény derült volna, itt is várnánk valami erre utaló megjegyzést. A megszűnés vagy az eltöröltetés vélelmezése egészen más szóhasználatot feltételezne, semmiképpen sem ezt a tiszteletteljes hangnemet.

Az apostolok tevékenységével kapcsolatban pedig feltűnő, hogy ahogy az apostolok prédikálásairól szóló beszámolókat megvizsgáljuk, látjuk, hogy azok kevés kivétellel szombati események. De vajon a krisztuskövető apostolokkal szemben acsarkodó zsidók, akik annyi mindenben ,,találtak fogást" rajtuk, a mózesi szertartásrend mellőzése okán, hogyhogy nem vádolták őket egyetlenegyszer sem a szombat megtörésével?

Egyesek azt tanítják, hogy Krisztus halála és feltámadása után az ószövetségi törvény eltöröltetett és egy új szövetség lépett a helyébe. Ez a vélekedés azonban kiáltó ellentétben áll Jézus szavaival, aki így tett bizonyságot a törvény örökkévaló és változhatatlan voltáról: ,,Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik" (Mt 5:17-18). A Krisztus áldozatára árnyékként előremutató mózesi törvény valóban érvénytelenné vált ezután, de Pál síkra száll amellett, hogy Isten törvénye továbbra is megtartandó, ha kegyelem alatt vagyunk is. ,,A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük" (Róm 3:31).

Hogy is történt tehát...

Akárhogy is álljon, a keresztények százmilliói mégiscsak vasárnapot ünnepel csaknem kétezer esztendeje. Akkor valahogy mégiscsak át lett téve a nyugalomnap szombatról vasárnapra? Nos, van erre egy ,,igen" válasz is, és tekintsük át ezt is.

,,Az embernek Fia a szombatnak is ura" (Lk 6:5). Jézus e kijelentésével lecövekelte saját jogigényét, miközben megtiltotta, hogy valaki is hozzányúljon a szombathoz. Tette ezt azért is, mert tudta, lesznek, akik azt állítják magukról, hogy rendelkeznek az Isten törvényének megváltoztatásához szükséges hatalommal. Dániel prófétán keresztül értesülünk arról, hogy lesz egy ilyen földi hatalom, amely erre a felhatalmazásra való hivatkozással változtatja meg Isten törvényét. Dániel többek között így taglalja a ,,kis szarv" (Dán 7:8) tevékenységét: ,,És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt" (Dán 7:25). Pál jövendölése teljes összhangban áll ezzel a kijelentéssel: ,,Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az [a nap]el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia. Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát" (2Thessz 2:3-4).

Pál azzal folytatja az intést, hogy ez az istenkáromlás már működik. Nem külső hatás, befolyás működteti, hanem a keresztény gyülekezeten belül fog útjára indulni a rossznak ez az erjesztő munkája (lásd 2Thessz 2:7, ApCsel 20:28-30). Minden a jövendölés szerint történt: kevéssel Pál korát követően hitehagyás ütötte fel a fejét a gyülekezetben.


Mintegy száz esztendővel a kereszténység keletkezése előtt az egyiptomi Mithras-kultusz hívei behozták a Római Birodalomba a vasárnapi ünnepély szokását, amelyet a nap tiszteletének szenteltek. A kereszténység elterjedésével a gyülekezeti vezetők további számbeli növekedést óhajtottak elérni, ennek érdekében pedig úgy gondolták, hogy az evangéliumot vonzóbbá kell tenni a nem keresztények számára. Ennek mindig is az a leginkább bevett módja, hogy pogány szokásokat elegyítettek a gyülekezeti szertartásrendbe. A vasárnapünneplés szokását ráadásul melegen üdvözölték azok a keresztények, akik meg akarták magukat különböztetni magukat a zsidóktól, akiket pedig gyűlöltek, mondván, hogy ők feszítették meg a Megváltót. A hét első napját hamarosan egyházi és polgári ünnepnapként egyaránt számon kezdték tartani. A második század végére a keresztények már bűnnek tekintették azt, ha valaki dolgozik vasárnap.

Konstantin római császár, aki korábban napimádónak vallotta magát, nyilvánosan vallást tett a keresztény hitre való áttéréséről, jóllehet az ezt követő politikai cselekvéssorozata arról tanúskodott, hogy a ,,megtérés"-ben több volt a politika, mint az őszinte szívbéli megváltozás. Konstantin a katolikus egyház püspökének nevezte magát, és az i. sz. 321-ben megalkotta az első polgári törvényt a vasárnap kötelező megtartásáról.

,,A Nap tiszteletre méltó napján (venerabili die solis) az elöljárók és városlakók pihenjenek, és minden műhely zárva legyen. De vidéken a mezőgazdasági munkásoknak a törvény megengedi, hogy dolgozzanak vasárnap; mert gyakran előfordul, hogy más nap nem alkalmas a gabona begyűjtésére vagy a szőlő plántálására, így aztán jobb nem elszalasztani az ilyen munkálatok számára legalkalmasabb pillanatot, így vesztegetve netán el a menny adományait" (Magyarul elolvasható a Római Történeti Chrestomatiában.)

Figyeljük meg, hogy a törvény szövege nem is említi a szombatnapot, hanem csak a kijelölt nyugalomnapot: ,,a nap tiszteletreméltó napja". Ennek a napnak a megünneplését rendelte el Konstantin, helyesebben kegyeskedett lehetővé tenni népe számára a nap megünneplését úgy, ahogy az a ,,legalkalmasabb" volt. Hasonlítsuk össze ezt a felfogást Isten parancsolatával, amely a szombat megünneplését nem tette függővé a munka dandárjától: ,,szántás és aratás idején is pihenj" (2Móz 34:21). Talán az egyházvezetők is észrevették ezt a lazaságot, mert alig négy esztendővel később, 325-ben, Szilveszter pápa hivatalosan is az Úr napjának nevezte a vasárnapot, hogy aztán 338-ban Eusebius, Konstantin udvari püspöke, ekképpen módosítsa a vasárnappal kapcsolatos polgári rendtartást:

,,Valamennyi szombatnappal (a hét hetedik napjával) kapcsolatos kötelességet áthelyeztünk (mi, Konstatntin, Eusebius és más püspökök) az Úr napjára (a hét első napjára), mert alkalmasabbnak találtuk, hogy azok ennek a napnak képezzék részét."

Az egyházvezetőket ekkor már rég nem az apostolok üldözéseket is vállaló, önfeláldozó lelkülete vezérelte, hanem Istenként magasztalták magukat. ,,És az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már" (1Jn 4:3). Ez lesz annak a gyülekezetnek a sorsa, amely Isten akaratának követése helyett a világ tetszését keresi.

A katolikus katekizmusok bizonysága

Emlékezzünk a külsőségekre, amelyek közepette Isten kihirdette a hetednapi szombat áldását is magában foglaló törvényét, amelyen keresztül az egész emberi nem is meg lesz ítélve. Hasonlítsuk össze ezt azzal a váratlan és észrevétlen színvonalsüllyedéssel, ahogy a gyülekezet, ,,keresztény" császárok és római püspökök parancsára, fokozatosan magáévá tette a vasárnapot. Milyen könnyen ,,átment", milyen könnyen elfogadták, hogy ezt csak úgy meg lehet tenni és az ember megváltoztathatja Isten törvényét.

Egy katolikus katekizmus szerint például a következőképpen lehet ,,besimogatni" a hívő lelkébe az első nap megszentelésének kötelezettségét:

Kérdés: Melyik a nyugalomnap?

Válasz: A szombat.

Kérdés: Miért tartjuk meg akkor a vasárnapot a szombat helyett?

Válasz: Azért tartjuk meg a vasárnapot a szombat helyett, mert a katolikus egyház a Laodiceai Zsinaton (i. sz. 336) áthelyezte a nyugalomnapot szombatról vasárnapra...

Kérdés: Miért tette át az egyház a nyugalomnapot szombatról vasárnapra?

Válasz: Azért, mert Krisztus vasárnap támadt fel a halálból és a Szentlélek is vasárnap nyugodott meg az apostolokon.

Kérdés: Milyen tekintéllyel cselekedett az egyház, amikor végrehajtotta ezt a cserét?

Válasz: Amaz teljes isteni hatalom tudatában, amit Jézus Krisztus reá ruházott!

Peter Geiermann atya C.SS.R.: Convert's Catechism of Catholic Doctrine (1946),p. 50.

Természetesen ez az arrogancia különböző árnyalatokban létezik:

Kérdés: Rendelkezik a [katolikus] egyház azzal a hatalommal, amellyel bármilyen változtatást hajthat végre Isten parancsolatában?

Válasz: Az egyház a hetedik nap és a régi törvény egyéb ünnepnapjai helyett a vasárnap és egyéb szent ünnepnapok megtartását írta elő istentisztelet céljából. Most pedig úgy kell megtartanunk ezeket, mint Isten parancsolatát, az ősi szombatot felváltva.

Rev. Dr. Challoner: Catholic Christian Instructed, p. 211.

Különös érvelésre bukkanunk egy másik katekizmusban:

Kérdés: Tudjuk bármi egyéb módon is bizonyítani, hogy az egyháznak van hatalma parancsolatszerűen ünnepnapokat intézményesíteni?

Válasz: Ha nem rendelkezne ezzel a hatalommal, nem vihette volna végbe azt, amiben valamennyi mai valláskövető egyetért vele. Tudniillik, hogy nem rendelhette volna el a hét első napjának, a vasárnapnak a megünneplését a hetednapi szombat helyett, ugyanis erre a változtatásra nincs szentírási felhatalmazás.

Rev. Stephen Keenan, 1851, p. 174.



Más szavakkal maga a tény, hogy a katolikus egyház végbevitte a változtatást, szentírási hozzájárulás nélkül is bizonyítja a felhatalmazást. Megint más szavakkal: elég kellően kihívónak lenni, mindezt pedig aggályoskodás nélkül, magabiztosan művelni, s a cselekvő máris magas polcon találja magát. Jól tesszük, ha megdörzsöljük a szemünket és a fülünket: világunkra oly mértékben rátelepedett a lelki álomkór, hogy az ehhez hasonló érvelések elhangzását nem követik látványos felhördülések!

Ehhez képest ,,az egyház jónak látta" kezdetű érvelések ártatlan és jóhiszemű eltájolódások:



,,Isten Egyháza jónak látta a szombat megünneplését és megtartását vasárnapra áthelyezni!" (A Tridenti Zsinat Katekizmusa, részlet, első kiadás 1566)



Sokatmondó az Ágostai Hitvallás bizonyságtétele is. Az egyik legvilágosabb protestáns állásfoglalás arról, hogy a vasárnapünneplés nem áll igei alapokon, következésképpen megtartása ellentmond az ,,egyedül a Szentírás" protestáns alapelvének is:



,,Felhozzák [ti. a katolikusok] azt is, hogy ők helyezték át a szombatot, az Úr napját, vasárnapra, a parancsolat ellenére, amint az nyilvánvaló. Egyetlen más példával sem hencegnek annyit, mint a szombatnap áthelyezésével. Nagy az egyház ereje és tekintélye, mondják, ha még a tíz parancsolat egyike alól is feloldozott." (28. cikkely)



Isten jó előre figyelmeztette a világot, hogy egy bizonyos hatalom kísérletet tesz majd az idők és a törvény megváltoztatására. És lám, a katolikus egyház nyíltan kijelenti, mi több, henceg azzal, hogy ő ezt megteheti. A tridenti zsinaton Caspar del Fossa, Reggina érseke szentbeszédében nem kevesebbet állított, mint hogy a katolikus egyház minden tekintélye azon alapul, hogy a nyugalomnapot áttették szombatról vasárnapra. Ha mi ez, ha nem Dániel és Pál jövendöléseinek a beteljesítése?

Vessünk fel egy kérdést közbevetőleg: Hogyan tekintett Isten a középkori évszázadok sötétségében azokra az emberekre, akik jóhiszeműen elfogadták az uralkodó egyház álláspontját és a bibliai szombat helyett a pápai vasárnapot tartották meg?

,,Évszázadokon keresztül keresztények milliói jártak a hét első napján, azaz vasárnap templomba istentisztelet céljából. Isten jóindulatúan elfogadta ezt az istentiszteletet. Áldását kiárasztotta azokra a keresztényekre, akik szolgálni igyekeztek Őt. Mindazonáltal valahányszor valaki kutatja a Szentírást, késztetést kell, hogy érezzen annak felismerésére, hogy a vasárnap nem az Isten szerint való nyugalomnap... Nincs szentírási megalapozottsága, hanem mindenestül a szokásból veszi eredetét." (Frank H. Yost, PhD, The Early Christian Sabbath [Az őskeresztény szombat])



Létezik őszinte vasárnapünneplés, amit Isten elfogad?

Ha pedig valaki feltenné a kérdést, honnan ez a bizonyosságunk, hogy Isten elfogadja az őszinte, noha téves bibliaismereten alapuló istentiszteletet, elmondhatjuk, hogy már önmagában Isten igazságos és méltányos jellemének ismerete is, amint az a testté lett Krisztus jellemében is megmutatkozott, erre a belátásra vezet. De a jövendölésekben nem egy, kifejezetten a hosszú középkori évszázadokra vonatkozó fejezetet találunk (az lenne a furcsa, ha a bölcs Isten nem gondolt volna előre ezzel!), amelyekben Isten véleményt nyilvánít arról, hogyan ítéli meg e kor keresztényeit. Az összefüggések és a szövegkörnyezet alapján teljes biztonsággal mondhatjuk ki, hogy Jelenések könyve 2. fejezetében a thiatirai gyülekezetnek írt profetikus tartalmú levél ilyen üzenet. E levél kulcsfontosságú sorai így hangzanak: ,,Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet, hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök" (Jel 2:24-25).

Azt az elvet ismerjük fel ebben az igeszakaszban, hogy Isten minden embert lehetőségei szerint ítél meg. Minden korban éltek olyan emberek, akiknek tőlük független körülmények nehezítették meg a teljes igazsághoz való hozzáférést.

Ilyen kor volt a középkor, amikor az emberek többsége nem jutott hozzá a Szentíráshoz. Vagy azért, mert csak a Rómához hű kolostorokban és teológiai fakultásokon volt egy-egy másolt példány, vagy azért, mert a misék nyelve a sokaság számára ismeretlen latin volt, vagy azért, mert Róma a tekintetben is visszaélt a saját magának kicsikart szellemi hatalommal, hogy az emberek sokaságát írástudatlanságra kárhoztatta.

Isten ,,nem vetett rájuk újabb terhet". Vagyis a szerint az ismeret szerint ítélte meg az embereket, amit módjukban volt megszerezni. ,,Azt tartsátok meg addig, míg eljövök" - mondja az irgalmas Megváltó.



Összegző gondolatok

Tegyük fel újra a kérdést: Át lett helyezve a hetedik napi nyugalomnap a hét első napjára? A Biblia egyértelmű e dologban is: ,,És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt" (1Móz 2:3). ,,Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt" (2Móz 20:11). Ha Isten egy másik napot akart volna megszentelni nyugalomnapnak, meg kellett volna vonnia az áldást a hetedik naptól és át kellett volna helyeznie arra a napra, amely felváltja a hetedik napot. Csakhogy, amikor Isten valamit megáld, az az áldás örökre szól: ,,Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz" (1Krón 17:27, prot. ford.). ,,Íme, parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom" (4Móz 23:20).

Vagy vegyünk egy másik megközelítést: születésnapunk - születésünk emléknapja - sem tehető át egy másik időpontra, amin semmit nem változtat az, ha egy másik napon üljük meg. Ugyanígy nem rakható át egy másik napra a teremtés emléknapja (lásd 2Móz 20:11), amin mit sem változtat az a tény, hogy egyesek másik napon ünneplik azt.



Isten arra utasította Mózest, hogy építse meg a földi szentélyt, készítse el annak berendezési tárgyait, a frigyládát is, ,,mindenestül" ,,arra a formára", ,,amely a hegyen mutattatott" neki (2Móz 25:9,40). A láda egyik elnevezése tehát a ,,szövetség ládája" (4Móz 10:33; 5Móz 10:8; Zsid 9:4) volt. A másik elnevezés a ,,bizonyság ládája" volt: 2Móz 25:22. Azért a bizonyság ládája, mert Mózes abban helyezte el a kőtáblákat, amelyre Isten az Ő törvényét írta (lásd 2Móz 25:16, 31:18).

Jelenések könyve 11:19-ben János evangélista leírja azt a jelenetet, amikor ,,megnyílt az Isten temploma a mennyben" (prot. ford.). János, ahogy elé tárul a mennyei szentély lenyűgöző képe, megpillantotta benne a szövetség ládáját.

Dávid így magasztalja a törvényt: ,,Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben" (Zsolt 119:89)! Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Isten törvénye megmarad, merthogy ott van a mennyei szentélyben, a szövetség ládájában.

Sokadjára is úgy kell summáznunk a dolgok lényegét, hogy valójában a teremtő Isten és az Ő Igéje iránti tisztelet forog kockán. Amikor Isten így szól, hogy ez ,,az Úr a te Istenednek szombatja" (2Móz 20:10), ennek pontot kellene tennie minden vita végére. Nem változtathatjuk meg Isten Igéjét kényünk-kedvünk szerint. A kijelentés túlontúl egyértelmű. A szombat mellőzése - esetleg a vasárnaphoz való ragaszkodással - nem okolható meg azzal, hogy az illető ,,nem tudott", nem volt birtokában valami ismeretnek. Sajnos inkább arra vezethető vissza, hogy valaki ,,nem akar" illetve hogy valaki ,,rossznak látja" az Úr szolgálatát. A döntés tehát jobbára ezen múlik. ,,Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok" (Józs 24:15).
Facebook komment
További címkék
maga értékrendje, bűnbánat szentsége, elkövetett bűnök, büntetésével együtt, hatarvadasz, tízparancsolat, iránymutatás, tartja, véleményt korban szombatnapon, érvénytelenné múlik vihette, rendelkezne dolgok akiben, jóllehet tegye, azonnali másik, szenteltek nevetséges, bejelentésének bűnbánat, foglalkozni jogigényét, esztendeje nekünk,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.