Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Megismerhető-e Isten a Biblia által?
A Biblia szavai elegendőek-e ahhoz,hogy megismerjük Isten lényegét?
Kultúra – Vallások
A kérdést írta: seventhson ( 2011.06.26. 12:02 )
Válaszok száma: 8
Címkék: megismerhető, biblia, által, isten, megismerjük, elegendőek, lényegét, szavai, biblia, ahhoz,
Válaszok Új válasz
seventhson 2011.06.26. 16:48 (#8)
Még egy adalék Jézustól :

"Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, még sem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen." (Jn 5:39-40)

Jézus itt arra utal, hogy a másodkézből (az írásokból) szerzett tudás nem helyettesítheti az első kézből valót (vagyis a Lélek megélését). Ez a tanítás egy figyelmeztetés, ami arra int, hogy az Igazságot ne az evangéliumokban keressük.
Ennél fontosabb azonban, hogy Jézus ezzel a kijelentésével újra megerősíti a tételt, miszerint "az Isten országa tibennetek van".
illike 2011.06.26. 16:42 (#7)
Isten személyének bizonyos szintű megismerése a hiteles forrás, a Biblia kinyilatkoztatása által, hogy az ember tudja, kihez szól bizalommal.

A világmindenség teremtő Istenéről

A teremtéstörténet méltó nyitánya a Bibliának. A Biblia első fejezete az ,,így volt" bizonyosságával szól Földünk teremtéséről. A leírás emberi tapasztalatunk számára meg közelíthetetlen, de még gondolkodásunk, sejtésünk is nehezen kapaszkodik fel hozzá.

A Biblia nem az egész világegyetem, hanem egyedül a mi bolygónk teremtését követi nyomon. A sokat vitatott és misztifikált ,,kezdetben" kifejezés csak a Földre vonatkozik. Más helyein a Biblia sejteti, hogy ,,egek régtől fogva voltak" (2Péter 3,5), és a földi világ előtt már léteztek más világok is (Jób 38,4-7; Zsidókhoz 1,2; Jelenések 12,7-9 stb.).
A teremtéssel és az élettel kapcsolatos kérdések kimondva-kimondatlanul ott állnak minden emberi probléma mögött.

Miért teremtett Isten?

Mi célból hozott létre Isten világokat, s bennük a miénket is? Messzemenő következménye van a teremtés szempontjából annak az állításnak, hogy ,,Isten a szeretet". Felemelő és egyben vigasztaló is azok számára, akik Istent úgy képzelték el, hogy Ő a maga kényére-kedvére létrehozott teremtményeket, hogy azután tetszése szerint uralkodhasson rajtuk. Sokan tekintenek úgy az isteni teremtésre, mint Madách Imre Lucifere:

,,Aztán mi végre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt,
Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem únod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
Méltó-e ilyen aggastyánhoz e
Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikla mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem..."

(Az ember tragédiája, I. szín)

Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Isten azért teremtett, mert meg akarja osztani az örök életet és a vele járó kiváltságokat valamennyi teremtményével. Ezért és csak ezért szólhat Dávid így emberi lehetőségeinkről: ,,Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél." (Zsoltárok 8,5-7)

Isten nem teremtett eleve befejezett teremtményeket

Nem abban az értelemben alkotta az Úr ,,tökéletes"-nek az embert, hogy azután semmi dolga se legyen már önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása, meggyőződése is benne legyen. Isten értelmesnek, azaz - a Biblia nyelvén - a ,,saját képére és hasonlatosságára" teremtette az embert (1Mózes 1,26). Ősszüleink ,,felnőtt" és nem ,,gyermek" állapotban nyerték életüket. Maga Isten tanította őket gondolkodásra, fogalomalkotásra és megnevezésre, beszédre.

A Szentháromság a teremtésben

A Biblia egésze arról tesz tanúságot, hogy a teremtés munkájában mindhárom isteni személy részt vett. Mózes I. könyve 1. fejezete is sejteti együttes jelenlétüket: ,,Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (26. vers). A teremtésben az Atya volt a tervező, a Lélek mint életadó ,,lebegett a vizek felett" (1Mózes 1,2), s a közvetlen kivitelező ,,mint kézműves", a Fiú volt (Példabeszédek 8,30). A Biblia egyik alapvető, de az elmúlt századokban szinte teljesen feledésbe merült tanítása Jézus Krisztus teremtő mivoltát bizonyítja. ,,Őáltala" létezik a mindenség és a Föld is (Kolossé 1,16; Zsidókhoz 1,2), ,,minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (János 1,3). Az Atya azért bízta meg Őt a közvetlen megvalósítással, mert Krisztus a teremtmények példaképe, fejlődésük célja. Isten szeretetből és fejlődésre, szabadsággal és értelemmel felruházottan teremtette meg az embert, és elébe állította a Fiút, hogy a saját Teremtője legyen a példaképe. Akinek kezéből kikerült, az lett az ember erkölcsi mintája.

Hogyan történt a teremtés?

Mindezek után talán fokozottabb érdeklődéssel tekintünk a bibliai teremtéstörténet szövegszerű leírására. Nemcsak a teremtés célja a fontos, hanem véghezvitelének módja is. A teremtéstörténet minden rövidsége ellenére, számos törvényszerűséget tár fel.

Először is azt, hogy az isteni Háromság a semmiből, puszta szóval teremtett. ,,És mondta Isten: Legyen... És lőn" - ezek a kijelentések Mózes I. könyve 1. fejezetének a leggyakrabban visszatérő szavai. Isten rendelkezik olyan képességgel, amellyel rajta kívül senki más, s ez talány marad számunkra egészen az újjáteremtésig. A zsoltáríró így emlékezik meg erről: ,,Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük... Mert Ő szólt és meglett, parancsolt és előállott." (Zsoltárok 33,6. 9) Hasonlóképpen erősíti meg a mózesi tanítást az evangéliumokban a kapernaumi századosról szóló történet. Ez az ószövetség hitét ismerő római katona ugyanis azért mondotta a szolgáját meggyógyítani induló Jézusnak: ,,Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám" (Máté 8,8), mert a saját tapasztalatából ismerte, hogy az ő puszta szavára is hogyan engedelmeskednek katonái. Ha az emberi szónak is ilyen ereje van, milyen ereje lehet Isten szavának, aki minden törvényt tökéletesen ismer és alkotó szavára pontosan engedelmeskedik minden elem! Felbonthatatlan bibliai összefüggés tehát a semmiből és a szóval teremtés. Elutasítása nemcsak a Biblia elején található teremtéstörténet elutasítása lenne, hanem még inkább az evangéliumoké. Jézus földi életében is, a betegek meggyógyításánál, a halottak feltámasztásánál ,,csak szólt és meglett, parancsolt és előállott..."

Másodszor a rendre és következetességre hadd hivatkozzunk. Mózes I. könyve 1. fejezete az isteni munkavégzés fölülmúlhatatlan dokumentuma. Mindent a maga idejében és helyén megalkotni: ez az igazi, ,,teremtő" munka. Előbb az elemek elválasztásáról, majd kiformálásáról értesülünk, a szervetlen, a szerves világ fokozatain át egészen az ember megteremtéséig. A harmadik naptól kezdve jelennek meg a növények, az ötödiktől az állatok, a hatodikon ,,a lakásul alkotott" világ gazdája: az ember. Nem kevesebb, mint 11-szer hangzik el, hogy Isten ,,mindent az ő neme szerint" teremtett. Bizonyára nem lehet ez a gyakori ismétlés véletlen az ilyen rövid leírás keretei között. A bibliai teremtéstörténet ezzel szövegszerűen is kizárja az utóbbi két évszázadban elterjedt evolúció eszméjét.

,,Világosan tárul itt elénk az emberiség eredete - írja Ellen G. White -, és az ihletett feljegyzés megfogalmazása olyan egyszerű, hogy a tévedés lehetősége kizárt. Isten az embert saját képére teremtette. Nincs ebben semmi misztikum. Semmi alapja nincs annak a feltevésnek, hogy az ember a fejlődés lassú fokozatain át, az állatvilág alacsonyabb létformáiból alakult volna ki. Az ilyen tanítás a Teremtő csodálatos művét az ember földies, korlátolt elképzeléseihez alacsonyítja le. Az emberek olyan eltökélten akarják kizárni Istent a világmindenség fölötti uralkodásból, hogy inkább az embert alacsonyítják le és fosztják meg eredetének méltóságától... Az emberi család nemzetségtáblázata, ahogy ezt a Szentírás megőrizte, eredetünket nem fejlődő sejtekre, puhatestűekre és négylábúakra vezeti vissza, hanem a Teremtő hatalmára. Noha porból alkotta Ádámot, mégis »Isten fia« volt (Lukács 3,38)." (Pátriárkák és próféták, 1898, 44-45. l.)

Harmadszor egy újabb, sokat ismétlődő kifejezésre mutatunk rá. Az egyes napok végeztével mindig az áll a bibliai szövegben: ,,és lőn este és reggel,... első,... második,... harmadik stb. nap". Az ,,este és reggel" hebraizmus, vagyis a héber nyelv egyik sajátos kifejezése, mindig egy 24 órás napot jelent. Az egyik legfőbb botránykő a ma ,,vallásos" emberének szemében: hogyan is teremthetett Isten - emberi napok leforgása alatt? Nem ,,antropomorfizálása" ez a Teremtőnek? Szó szerint vehető-e a bibliai történet?

Elgondolkoztunk-e már azon, hogy Isten miért teremtett éppen úgy, ahogyan a Biblia állítja?

Hiszen ha Ő valóban létezik és mindenható, egyetlen szempillantás alatt is teremthetett volna! Egyetlen szavára is előállott volna minden! De végbemehetett volna a teremtés évmilliárdok, évmilliók vagy évszázezrek alatt is - ha Istennek ilyen terve lett volna. Ám ahogy az előbbit, úgy az utóbbit sem tanítja a Biblia, holott mindkettőt érthető nyelven hozhatta volna tudomásunkra. Miért éppen hat napig tartott a Föld teremtése és ,,nyugodott meg" Isten az utánuk következőn, a hetediken? A Tízparancsolat IV. parancsolatában olvashatunk erről. Itt mondja meg az, aki a két törvénytáblát Izráel népének adta, hogy a teremtés miért történt ilyen módon. Mert ezzel örök példát, mintát kívánt szolgáltatni az ember számára életideje elrendezéséhez, a helyes életritmus kialakításához. ,,Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja..." - hangzik a parancsolat kezdete (2Mózes 20,9-10). Munka és teljes megpihenés váltsa így egymást az életben! Így osszuk be időnket, amely alapja életünknek. Békés, kiegyensúlyozott lesz ezáltal az ilyen élet. Képes a megértésre, a fejlődésre, a szeretetben való erőgyűjtésre. Jézus Krisztus, a Teremtő annyira szerette teremtményeit, hogy magával a teremtés módjával és lefolytatásával is közel akarta hozni számukra azt, hogy ,,Őhozzá hasonlatosak" lehessenek.

A Szentháromság titka

Burkoltan már az Ószövetség is szól az Istenség három személyéről, az ún. Szentháromságról. Az Újszövetség pedig egészen nyilvánvalóan, néven nevezve tesz bizonyságot a három különálló isteni személyről. Jézus nevezetes felhívásában pl. ezt találjuk: ,,Elmenvén széles e világra, tegyetek tanítvánnyá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." (Máté 28,19)

Atya, Fiú, Szentlélek - éppen olyan valóságosan különálló személyek, mint ahogyan minden ember egy-egy különálló személyiség, egyéniség. Isten jelleméről így szól a Szentírás: ,,Isten a szeretet" (1János 4,8). Ahol teljes a szeretet, azaz teljes önzetlenség uralkodik, ott teljes az egység is. A Szentháromság személyei közötti egység ilyen lelki, erkölcsi, szereteten alapuló egység. Gondolatban, érzésben, akaratban ők mindig egyek, bár különálló személyek és különböző munkát végeznek.

A minden emberben meglévő önzés miatt ilyen egységet mi két ember, még a legjobb házastársak között sem tudunk elgondolni. Azért mondja az Írás, hogy egy Istenünk van, mert különben átvinnénk a Szentháromság személyeire a mi önzéstől megrontott fogalmainkat. A Szentháromság személyei közötti egység önmagában is hirdeti: Isten a szeretet. A három különböző személy egymáshoz való viszonya a szeretet teljességének bemutatása és követendő mintája minden teremtmény számára. Hogy valóban így kell értenünk az Atya, Fiú és Szentlélek egy voltát, az kitűnik Jézus ún. főpapi imájából, amelyben így könyörgött tanítványaiért: ,,Szenteld meg őket a te igazságoddal..., hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk." (János 17,17. 22)

Az egyetlen, teremtő Isten

A Biblia szerint csak egyetlen Isten létezik, és Ő azért Isten, mert minden dolog és élet Teremtője, Fenntartója. Teremtő hatalma és az egész világmindenségben érvényesülő fenntartó munkája és uralma különbözteti meg Őt az ál-istenektől:

,,Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; mindazonáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala." (1Korinthus 8,5-6)

,,Az Úr igaz Isten, élő Isten és örökkévaló király... Ő teremtette a földet az Ő erejével, Ő alkotta a világot az Ő bölcsességével, és Ő terjesztette ki az egeket az Ő értelmével... Az istenek, akik az eget és a földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!" (Jeremiás 10,10-12)

A természettudomány jelenlegi álláspontja szerint nincs tudományos felelet az eredet kérdésére

,,Az anyagról szerzett mégoly kiterjedt ismereteink is olyanok, mint az ismeretlen óceánból kiemelkedő kis szigetek. A tudomány haladása közben új utakat nyit, ez azonban a régiek felszámolásával jár együtt... Világosan szólva nem tudom elhinni, hogy egyedül a véletlen és a szükségszerűség lenne felelős az evolúcióért." (Alfred Kastler, Nobel-díjas fizikus: Az a különös anyag, Gondolat, Bp., 1980, 5. és 10. l.)

,,Ha élő sejt (például baktériumsejt) előállítása a cél, akkor csak azt mondhatjuk, hogy ettől még rendkívül messze vagyunk... Sok biológus véleménye szerint azonban erre soha nem fog sor kerülni. Nem azért, mert elvileg lehetetlen, hanem mert a komplexitás (bonyolultság) bizonyos fokán túl az eredmény véletlenszerű, próbálgatással történő elérésének valószínűsége gyakorlatilag nullára csökken. A legnagyobb teljesítményű elektronikus számítógépek sem tudják áttekinteni a sakkjáték összes lehetőségeit, márpedig hol van a sakk komplexitása az élő sejttől?... Az élet keletkezéséről biztosan csak annyit mondhatunk, hogy egyszer megtörtént." (Venetianer Pál: Molekuláris biológia, Tegnap, Ma, Holnap, Bp., 1978, 107-108. és 111. l.)

,,Az élet tanulmányozása közben a magasabb régiókból egyre alacsonyabbakba szállunk, míg végül útközben az élet eltűnik, és ott állunk üres kézzel. A molekulák és elektronok élettelenek." (Szent-Györgyi Albert cikke: Internat. Sci. Techn., 1966. június)

Victor F. Weisskopf elméleti fizikus elnöke volt az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának. A világegyetem eredete című cikkéből idézzük: ,,Úgy tűnik, mintha »valaki« így rendezte volna el, hogy a sűrűség mindenütt egyforma legyen, még olyan helyeken is, amelyeknek nem volt soha lehetőségük arra, hogy egymással kapcsolatba kerüljenek... Vajon az anyag miért részesült előnyben az antianyaggal szemben ilyen csekély mértékben? Olyan ez, mintha »valaki« kezdetben valamivel több anyagot tett volna a fazékba, mint antianyagot... Valóban, a zsidó-keresztény tradíció olyan módon írja le a világ keletkezését, amely meglepően hasonlít a tudományos modellhez. Korábban tudományos szempontból hibásnak tűnt azt mondani, hogy a világosság korábban jött létre, mint a Nap. A jelenlegi tudományos felfogás valóban feltételezi, hogy az univerzum kezdetben különböző sugárzással volt telített, már sokkal azelőtt, hogy a Nap teremtésére sor került..." (Természet Világa, 1985/12. szám, 540-541. l.)

,,Az alkotás, a teremtés titkait Isten nem nyilatkoztatta ki az embernek... Teremtői hatalma éppoly felfoghatatlan előttünk, mint öröktől való létezése... Általános az a nézet, hogy Istent is korlátozzák a saját törvényei... Általában a »természet törvényei« fogalmával jelölik meg azokat az eddig észlelt törvényeket, amelyek a látható világot uralják. De hogy tudásunk mennyire korlátozott, hogy milyen áttekinthetetlenül nagy a Teremtő munkaterülete, amelyen törvényeivel összhangban munkálkodhat, az teljességgel felülmúlja halandó emberek értelmi képességeit!... A természet csupán szolgája Teremtőjének. Isten nem szünteti meg törvényeit, sem azokkal ellentétben nem cselekszik, hanem állandóan eszközként használja őket." (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 1898, 98-100. l.)

ISTEN SZÜNTELEN MUNKÁLKODÁSA A TEREMTETT VILÁG FENNTARTÁSÁBAN

Sokan úgy képzelik a világ működését, ahogy Madách Imre írja Az ember tragédiájában:

,,Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát újítni kell."

A Biblia azonban így szól:

,,Jézus pedig felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5,17)

,,Ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent... Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk..." (Apostolok cselekedetei 17,25/b. 28/a)

,,Ha csak magára volna gondja, lelkét és lehelését magához vonná: Elhervadna együtt minden test, és az ember visszatérne a porba." (Jób 34,14-15)

,,A Föld nem a természetben rejlő eredeti erő által hozza meg évről évre termését, s nem az eredeti erő készteti menetelésre a Nap körül. Bolygónk irányításában szünet nélkül a végtelen hatalom keze működik. Isten szüntelenül gyakorolt hatalma tartja forgásban a Földet. A menny Istene szünet nélkül munkálkodik. Hatalma okozza a növények virágzását, hatalma által rügyezik ki minden levél, virágzik ki minden bimbó... Az emberi test nem gép..., amely ha megindul, folytatja munkáját; a szív dobog, lélegzet lélegzetet követ. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Minden lélegzet, minden szívverés az örökké jelenlevő Isten hatalmának bizonyítéka..." (Ellen Gould White: Testimonies, VIII. kötet, 260. l.)

Az ember helyes viszonya a teremtő Istenhez

,,Nem lehet annál nagyobb rabszolgaság, minthogy az ember Istennel nem törődve nyomorult módon más egyebektől engedi magát leigázni, azaz behódol olyan teremtett dolgoknak, amelyeken uralkodnia kellene, s dacol Istennel, akinek engedelmességgel tartozik. Ó, halandók, értsük meg, hogy csak egy, egyetlen lény van felettünk, a mi teremtő Urunk és majdan bíránk: egyedül neki van hatalma nekünk parancsolni, de nem úgy parancsol, mint rabszolgáknak, hanem gyermekeiként szólít engedelmességre, azt akarván, hogy engedelmeskedve is szabadok és kötetlenek legyünk." (Johannes Amos Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma, Bp., 1990, 179-180. l.)

,,Emeljétek föl a magasba szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat... Miért mondod: ...Elrejtetett az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-e és nem hallottade, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? Nem fárad és nem lankad el, végéremehetetlen a bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ésaiás 40,26-31)

,,Nincs egyetlen érző ember sem, aki ha a felhőtlen éjszakai égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése a csillogó égitesteknek, és mi az, ami a világmindenség rendjét megszabja. Ugyanez a kérdés támad bennünk, ha az emberi testbe helyezett liliputi világmindenséget kémleljük, vagy akár csak azt a titkokat firtató emberi szempárt, mely minduntalan összefüggéseket keres e két világ között. Ha a megértés bármely fokáról szemléljük is a Természet megnyilvánulásainak harmonikus nagyvonalúságát, az emberi érzékelés legnagyszerűbb élményében részesülünk. Aki e nagyság egyetlen parányát is megragadja, máris... célt ért el. És észreveszi, hogy segítséget kapott, amit az élet mindennapjain kamatoztathat... Ha tekintetünket a végtelen nagyra szegezzük, hétköznapi gondjaink semmiséggé törpülnek. Van egyfajta nyugalom és lelki béke, amit csak a felsőbbrendűhöz való kapcsolódás nyújthat." (Selye János: Életünk és a stressz, Bp., 1973, 303. l.)

,,Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan apró állatok nagyokkal együtt... Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben." (Zsoltár 104,24-25. 27)

,,A bölcsesség hol található, az értelemnek hol van a helye? Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földjén nem található... Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét. Mert Ő ellát a föld határaira, Ő lát mindent az ég alatt." (Jób 28,12-13. 23-24)

Isten és az ember kapcsolatáról; a megtérésről és az imádságról

ISTEN ÉS EMBER KÖZVETLEN KAPCSOLATÁNAK MEGSZAKADÁSA

A bűneset óta Isten bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: ,,Hozzáférhetetlen világosságban lakozik, és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja." (1Timótheus 6,16) ,,Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, Szabadító." (Ésaiás 45,15)

Nem részvétlenségből, a magunkra hagyás szándékával teszi ezt Isten, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére, ,,figyel és szemmel tart", amint az Írás mondja (Malakiás 3,16; Zsoltárok 33,18). Isten azért ,,rejtőzködik el", mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elhordozhatatlan lenne az Ő jelenléte. A bibliai leírás szerint a bűneset megtörténte után maga az ember kívánt elrejtőzni Isten elől, mert félni kezdett Tőle (1Mózes 3,8-10). Találó az alábbi megállapítás:

,,Ami a természetben látható, az sem az istenség kizárását, sem nyilvánvaló jelenlétét nem bizonyítja, hanem egy elrejtőzködő Isten jelenlétéről tanúskodik. Minden ennek a jegyét viseli magán." (Blaise Pascal: Gondolatok, 556. töredék)

MEGBÉKÉLÉSRE VAN SZÜKSÉG

Ugyanakkor az Istennel létesített személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, csak a Szabadító Istennel kötött szövetség által. E nélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedés sem valósulhat meg az életében másként.

A személyes kapcsolat helyreállításához azonban - bibliai kifejezésmód szerint - ,,megbékélésre" van szükség. Ezt a ,,megbékélést" Isten kezdeményezi, noha az ember lázadt fel ellene. A lehetőséget is Ő teremtette meg ehhez a kinyilatkoztatás adásával, valamint a saját, ,,kimondhatatlan" áldozata árán (2Korinthus 9,15), amint erről az előző fejezetben is szóltunk.

,,Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot... Békességet szerezve az Ő keresztjének vére által." (2Korinthus 5,19; Kolossé 1,20)

Az alapvetően önző beállítottságú emberi gondolkodásmód számára szinte felfoghatatlan Istennek ez a cselekedete. Pál apostol megindultan írja:

,,Krisztus szeretete szorongat minket." (2Korinthus 5,14) ,,...Isten Fia szeretett engem, és önmagát adta értem." (Galata 2,20)

,,Bizonyára igazért [igaz ügyért, emberért] is alig hal meg valaki, ám a jóért [ügyért, emberért] talán még csak meg merne halni valaki. Isten azonban a mihozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök [ellenségei] voltunk, Krisztus értünk meghalt." (Róma 5,7-8; vö. 10. vers)

A megbékéléshez azonban nem elég Isten egyoldalú, minden előzmény és feltétel nélkül megvalósított cselekedete. Ténylegesen csak akkor jön létre, ha az Isten kezdeményezésére adott válaszként az ember gondolkodása és magatartása is megváltozik. A Biblia hitnek nevezi az ember helyes viszonyulását Istenhez.

A ,,HIT" MIBENLÉTE

A közvéleményben sajnos egészen téves eszme él a keresztény hit mibenlétéről. Általában ,,elhivésnek, hiszékenységnek" értelmezik. Az hisz, aki ,,elhiszi" Isten létezését, esetleg még Krisztus Isten-voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, gyengék, vagy valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, így csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira.

A bibliai hitfogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

Ezért vizsgáljuk meg, hogy a Biblia szerint az élő vagy teljes hit milyen elemekből, egymásra épülő lépcsőfokokból áll:

Az első fok a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazságáról, vagy így is mondhatjuk: a Szentírás igazságáról. ,,A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsidókhoz 11,1) A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan ,,elhivés".

A második fok a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az Ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében - igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A harmadik fok: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amelyek együtt érvényesülnek, annál inkább felismeri saját gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2,17-26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőekből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az Ő ígéreteiben, viszont nincs bizalma önmagában - a saját értelmében és erejében -, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjen benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó - de nagyon lényeges - eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az Ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára válaszolva viszontáldozatként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat önmaga számára, de nehezen fogja fel és vállalja a viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán belül, a szívében, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az énszeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

A HIT SZÜLETÉSE AZ EMBERBEN, A MEGTÉRÉS TAPASZTALATA

A megtérés nem más, mint az előbbiekben bemutatott teljes hit megszületése, kifejlődése az emberben. Ugyanezt a lelki eseményt újjászületésnek is nevezi az Írás.

Mindebből rögtön kitűnik, hogy egy folyamatról, nem pedig pillanatnyi, élményszerű megtérésről beszél a Biblia. Nem valamiféle varázslatos átalakulásnak tekinti, amely valamely természetfölötti hatalom titokzatos érintésére, egy szempillantásban végbemenne az emberben, a saját választásától, belső magatartásától szinte függetlenül. Lehet, hogy egy különleges esemény, rendkívüli tapasztalat jelzi a hit megszületését, a megtérés vagy újjászületés teljes beérlelődését, de annak mindig előzménye, gyökere és háttere van. Az előbbiekben bemutatott hiteles hit kifejlődése mindenképpen időt igényel. Hogy milyen hosszú időt, az igen különböző lehet az egyéni adottságok szerint, de egy érlelődési folyamat az ,,újjászületés" előtt mindenkinél, mindenképpen szükséges.

Az ember ,,megbékéltetése" nem egyszerű dolog. Elvakult, elfogult gondolkodásában kell először világosságot gyújtani. Isten türelmes lelki küzdelmet vív az ember megvilágosításáért, azért, hogy eloszlassa téveszméit, rávezesse az igazságra, megláttassa vele elveszettségét, s megnyerje beleegyezését és együttműködését szabadítása megvalósításához.

Isten az Ő kinyilatkoztatásának üzeneteivel ,,zörget" az ember tudatán (Jelenések 3,20). Az ember elé tárja azt az elfelejtett tényt, hogy Isten az Atyja, és hogy a szeretettörvény betöltése az ember igazi életformája és eredeti rendeltetése.

A Biblia olyan igéket tartalmaz, amelyek igen alkalmasak arra, hogy elhomályosult elménk ajtaján ,,zörgessenek": ,,Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat az ízeknek és velőknek megoszlásáig, megítéli a gondolatokat és a szív indulatait." (Zsidókhoz 4,12)

A Szentlélek pedig, ez a titokzatos, harmadik isteni személy, aki ,,belülről" tud beszélgetni az emberrel, mintegy ,,forgatja", azaz ismét és ismét emlékezetünkbe idézi a már hallott igéket, hogy végül felfogjuk tényleges jelentésüket, s azok megszólító erővel hassanak ránk. Ezért nevezi a Szentírás az újjászületést ,,az Ige magvából", azaz Isten beszédéből való születésnek (1Péter 1,23), és mondja azt, hogy Isten ,,az Ő igazságának Igéje által szüli újjá az embert" (Jakab 1,18).

Ha az ember nem utasítja vissza ezt a türelmes munkát, megvilágosítása előrehalad addig, míg tisztán szembesül az igazsággal és a megváltó kegyelem ajánlatával. Ekkor az emberé a döntés, hogy szövetségre lép-e Istennel szabadítása megvalósításának érdekében, vagy sem.

Ez a választás sorsdöntő. Az ember részéről azon múlik, hogy mit szeret jobban: önmagát vagy az igazságot. Szinte hihetetlen, hogy emberek visszautasítsák a bűn és halál fogságából való szabadítás lehetőségét. Mégis sokan teszik ezt. Olyan én- és kényelemszeretők, hogy inkább megmaradnak a rabszolgaságban, nem törődve azzal, mi lesz a vége. Semmi változást, önmagukkal való szembefordulást, küzdelmet nem vállalnak szabadulásukért. Az ember sokszor úgy tesz, mint a legendabeli mankurt, aki végül lenyilazta a megszabadításáért fáradozó anyját.

Aki viszont elfogadja a szabadítás ajánlatát, abban Isten további megvilágosodást és tisztulást tud teremteni. Hatalmasan megerősíti akaratát, annyira, hogy határozottan a Megváltó követőjévé kíván lenni, és mindenáron el akarja nyerni a szabadulást. Így jut az ember ,,megbékélésre", újbóli összhangra Istennel és törvényével. Értelmével és lelkiismeretével tisztán látja annak igazságát, s már egész életszemlélete, ízlése az igazság mértékéhez igazodik. Ezzel az átalakulással együtt jár a szabadulás nagy és csodálatos öröme, amely ekkor teljesen áthatja az embert.

Az újjászületésnek a fentiekben vázolt folyamatát igen pontosan és tömören ábrázolják az alábbi sorok:

,,A szél zúgása hallható a fák ágai között a levelek és virágok zizegésében, és mégis láthatatlan. Senki sem tudja, »honnan jön és hová megy« (János 3,8). Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét, mégis megtért ember. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél zúgását, Lelke éppoly láthatatlanul gyakorol állandó hatást a szívre is. Egyesek életében - néha teljesen öntudatlanul - lassan- lassan olyan benyomások keletkeznek, amelyek a Megváltóhoz vonzzák őket. Ezeket a benyomásokat a lélek rendszerint az elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy Isten Igéjének hallása által nyeri. Amikor azután az isteni befolyás mindig erősebb és közvetlenebb lesz, a lélek végül hirtelen és örömmel adja át magát Istennek. Sokan ezt hirtelen megtérésnek nevezik, pedig a valóságban Isten Lelke hosszú és türelmes munkálkodásának következménye." (Ellen G. White: Jézus élete, a Nikodémus című fejezetből)

A HIT MEGTARTÁSA ÉS NÖVEKEDÉSE

A Biblia szerint a megtérés még nem célba érkezés, hanem az új élet, az igazi élet kezdete. A hit lelki magatartásának megőrzése esetén az ember életében kibontakozhat az Istennel kötött szövetség minden áldása.

Ez mindenekelőtt abban nyilatkozik meg, hogy a megtéréskor elfogadott életelveket és életcélt győzelemre tudja juttatni az életében, öröklött, ösztönös természete és korábbi szokásai ellenére is. Kialakul és megszilárdul benne az igazság törvényének megfelelő jellem. Ezt a folyamatot - amely a megtéréstől fogva élethossziglan tart - nevezi a Biblia megszentelődésnek. Az Istennel kötött hitszövetség által az ember Isten bölcsességével, szeretetével és erejével kerül állandó, szoros kapcsolatba. Ezáltal a fejlődés határtalan távlatai nyílnak meg előtte mind a személyes életében, mind pedig a másokért végzett szolgálatában.

AZ IMA SZEREPE ÉS MIBENLÉTE

A megtéréskor létrejött megbékélés és személyes kapcsolat fenntartásának legfőbb eszköze az ima. Ima által személyes érintkezésbe léphet, beszélgethet az ember azzal az Istennel, aki a bűneset óta ,,hozzáférhetetlen világosságban lakozik".

Az ima nem valamiféle misztikus varázslat, hanem tudatos, értelmes lelki történés. A Biblia világos magyarázatot ad mibenlétéről és gyakorlati jelentőségéről. Mégis sok minden csoda és titok marad vele kapcsolatban. Titok és csoda mindenekelőtt az, hogy Isten, végtelen nagyságában, kész teljes szívvel figyelni egyetlen emberre, aki bármikor és bárhonnét is, őszinte hittel kíván Őhozzá szólni, Tőle kérni. Jézus így szólt erről: ,,Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozz a te Atyádhoz... aki titkon néz, és válaszol neked nyilvánvalóan." (Máté 6,6)

Mindez a legegyszerűbben történik meg, ha az ember az őszinte hit és segítségül hívás lelki magatartását tanúsítja. A valódi imádkozáshoz, vagyis az Istennel való tényleges kapcsolatba lépéshez az ember vágyakozásán kívül csak a következők szükségesek:

- A teljes belső egyszerűség és őszinteség magatartása minden önszuggerálás, önmanipulálás, pózolás, szerepjátszás, önhittség, érzelem- vagy élményhajszolás stb. helyett. - Isten személyének bizonyos szintű megismerése a hiteles forrás, a Biblia kinyilatkoztatása által, hogy az ember tudja, kihez szól bizalommal.

- A Biblia kijelentései által felismert személyes bűnök megbánása, a tőlük való szabadulás igaz vágya és kérése.

- Kitartás a gondolatok összpontosításában, a belső ellenérzések, aggodalmak és kételyek leküzdésében. Mintegy belekapaszkodás az imádság általi kapcsolatteremtés és az imameghallgatás valóságára nézve tett isteni ígéretekbe. Sok-sok ilyen ígéret van a Bibliában. Kettő ezek közül:

,,Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem." (János 6,37)

,,Közel van a Úr minden Őt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt." (Zsoltárok 145,18)

Az imameghallgatás tapasztalatának megörökítésével is gyakran találkozunk a Bibliában. Ezek úgy tárulnak elénk, mint amelyek minden őszinte imádkozó életében megismétlődnek:

,,Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, s meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, sziklára állította lábamat, megerősítvén lépteimet." (Zsoltárok 40,2-3)

,,Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt." (Zsoltárok 138,3)

,,Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem." (Zsoltárok 34,5).
whistler 2011.06.26. 16:14 (#6)
Isten lényegének megismeréséhez bőven elegendő a biblia olvasása.
Isten teljességének megértéséhez viszont szükséges mélyreható önismeret is.
Isten nem egy szó, nem egy fogalom, nem egy megbocsátó vagy bosszúálló lény, nem is egy láthatatlan égben trónoló hatalmasság, hanem mindannyiunk legbensőbb valósága. Nem a biblia, evangélium, vagy bármely más szent könyv, írás tanulmányozása, hanem kizárólag önmagunk, saját bensőnk megismerésének törekvése vezet a teljesség felé.
.
nemarika 2011.06.26. 15:31 (#5)
Egy Élő Teremtő Istent csak a Biblia által lehet megismerni. Aki hittel elfogadja és kutatja az Írást, az megismerheti Isten hosszútűrő szeretetét, nagyságát, hatalmát a föld és világ felett. Kegyességét, mindenhatóságát.
Mivel a Biblia Isten kinyilatkoztatása. Hiszem, hogy "a teljes Írás Istentől ihletett" (II. Tim. 3:16). Ez azt jelenti, hogy Isten a maga bölcsessége és tökéletessége szerint gondoskodott arról, hogy üzenete semmit se torzuljon, miközben emberi beszéddé tette azt az általa kiválasztott emberi közvetítők által. Éppen ezért "az Írás fel nem bontható" (Jn. 10:35). Csak a saját, belső összefüggésében, önértelmezése gondos megfigyelésével és lelkiismeretes tiszteletben tartásával érthető meg helyesen.
baldachin 2011.06.26. 14:30 (#4)
Az előzőektől eltérően, sok évi tapasztalattal és Biblia tanulmányozással a hátam mögött bátran állíthatom, hogy az ebben leírtak elegendőek Isten lényegének megismeréséhez!!!
S jó a kérdés is: "Isten lényegének"... valóban, teljes egészében nem ismerhetjük Őt, de amik igazán fontosak, hogy ne verjenek át minket mindenféle mézes-mázos tanításokkal Istenről, meg magunkról, csakis ezekből a kijelentésekből ismerhető meg.
Isten nem én vagyok, hanem egy másik személy, aki csakis de csakis akkor van jelen bennünk, ha behívtuk Jézust az életünkbe és engedelmeskedünk Neki! Sok félreértést szülnek a környezetükből kiragadott igék, nemcsak ezeket kell lássuk, hanem azt is, hogy kinek mondták, kiknek íródott az adott idézet, mert így érthető igazán tisztán. Csak a teljes Biblia ismerete által kaphatunk józan és helyes rálátást Isten tanítására!!!

Az előző hozzászóló bizony egy fontos dolgot elhallgatott az -amúgy helyesen idézett- ige mellől: mégpedig azt, hogy kikre is értendő, hogy a világ világosságai:
"Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Jn 8,12 Magyarán csak az mondhatja el magáról, hogy világosság, aki követi is Jézust!!! Aki ismeri is, amit Ő kért és meg is cselekszi azokat, mert befogadta imádságban Őt a szívébe! Így megvallotta a bűneit, rádöbbent azok romboló, megfosztó voltára és odaszánja, átadja magát Őneki.
Jaj, hol van már énbennem, saját erőmből, a saját kis elgondolásaimat, elképzeléseimet követve igazi világosság? (valamennyi van, hiszen sokan törekszünk a jóra, de nem mondhatjuk, hogy 100%-osak vagyunk..)Hogy lehetne a végtelen Isten azonos a végessel? Nem hiába mondta Pál sokévi tapasztalat után, hogy "mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet ÉS A JÓZANSÁG LELKÉT!" Legyünk azért megfontoltak, használjuk az értelmünket, mert avégre adatott, és gondolkodjunk logikusan. Isten teljesen más, mint mi, bár annak idején emberré lett értünk, hogy megváltson minket a kiérdemelt büntetésünktől... :-)
Ugyan honnan tudhatnánk, hogy valóban Isten üzenete-e valami, ha nem tudjuk mihez mérni? Mindenhez kell egy iránymutató, nem? Honnan tudnánk, hogy mi a helyes, merre kell menjünk, ha nincs egy térképünk? (A Biblia olyan, mint egy lelki térkép, tanulhatunk belőle magunkról és Istenről! :-) )Hiszen az elhelyezett táblák olykor rossz irányba is mutathatnak egy úton, ha nincs térképünk, mely objektív, biztosan megbíznál egy szembe jövő tanácsában? Nos, én már bosszankodtam egyszer.kétszer hanyag vagy nem segítőkész megállított embereken...persze a többség segített... egyszóval: a Biblia ( de csakis a teljes Írás ismerete!!! )igenis elég a lényeg megismeréséhez, a többit meg adja a Józanság Lelke, hogy nehogy bedőljünk annak, aki a világosság angyalának adja ki önmagát... 2Kor 11,14
seventhson 2011.06.26. 13:17 (#3)
Körülbelül annyira ismerhető meg, mint egy szakácskönyvől egy eddig ismeretlen egzotikus étel íze
Aki írások által véli úgy, hogy ismeri Istent, az tudatlanabb a tudatlannál is.
Istent megismerni annyi, mint eljutni a legbelső önmagunkhoz. Jézus világosan tanított erről.
"Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanak, nem rejtik azt véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban."
Ha a világ világosságaként tekintünk önmagunkra, akkor ebben a fényben meglátjuk Istent is, és látni fogjuk azt is, hogy Isten azonos a lelkünkkel.
Isten senki elől sem rejtőzik el, és senkitől nem különül el. Isten nem egy külső lény, hanem a lélek VAN-sága.
niki55 2011.06.26. 13:16 (#2)
szerintem nem,a bibliát többször kell olvasni hogy megértjük..Istent a szivedben a hitedben tudod megismerni..annyira fogod ismerni amekora hited van..
hatarvadasz 2011.06.26. 12:44 (#1)
hatarvadasz
Istenből csak annyit lehet megérteni amennyit a Bibliai szövegek értelmezéséből nyer az ember!!!
A magyarázatok és találgatások a másik ember , vagy emberek olvasata!!!
Mindenki saját maga hordja magában azt az istent amiben hisz, és aminek a parancsolatai szerint él!!!
Facebook komment
További címkék
adalék Jézustól, első kézből, evangéliumokban keressük, kijelentésével újra, adalék, jézustól, fürkészitek, írásokat, hozzáférhetetlen feltétel merült, lépése ősszüleink helyét, ösztönös számos teremtette, halandók termését, mondta antropomorfizálása, mímeli rálátást, széles miközben, teremtőnek szólhat, elmélyülése munka,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.