Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Mitől függ az üdvösségünk?

KultúraVallások
A kérdést írta: nemarika ( 2011.06.26. 10:58 )
Válaszok száma: 5
Címkék: üdvösségünk, mitől, függ,
Válaszok Új válasz
illike 2011.06.26. 13:12 (#5)
Az isteni igazságszolgáltatásról és az üdvösség feltételeiről szóló példázatok

Jézus több példázatban is nyilvánvalóvá tette, hogy a történelem lezárásakor sor kerül az emberek erkölcsi alapon - és az örök életre való alkalmasság alapján - való szétválasztására. Erről nem Jézus beszélt először, hiszen például az Ószövetség legutolsó könyve is tartalmaz erre vonatkozó jövendölést: ,,Akkor tanakodtak az egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a seregeknek Ura, melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja őt." (Mal 3,16-18) Isten tehát a történelem folyamán ,,figyel és hallgat", de eközben - számos bibliai utalás szerint -
,,feljegyzések" készülnek egy-egy ember életéről, melyet a Biblia az ,,élet könyvének" nevez (vö. Jel 20,12), aminek alapján egyértelműen eldönthető, hogy ki részesülhet az örök életben, és ki nem.
Jegyzetünk utolsó fejezetében két kulcsfontosságú témakört vizsgálunk meg: az igazak és gonoszok szétválasztásának szempontjait, melyek a történelmet lezáró végső ítélet alapját képezik, továbbá azt, hogy milyen feltételek betöltése nyomán válhat valaki alkalmassá az örök életre. Ez a két témakör összesen öt, az alábbiakban tárgyalt példázatot ölel fel.

VIII.1. Az igazak és a gonoszok szétválasztása

A tengerbe vetett halászháló (Mt 13,47-50) A példázat szövege:

13,47 Szintén hasonlatos a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; 48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülve, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. 49
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. 50 És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

A juhok és a kecskék (Mt 25,31-46) A példázat szövege:
25,31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. 32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyám áldottjai, örököljétek ezt az országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. 35
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; 36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? 38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? 39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? 40 És a király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem cselekedtétek meg.
41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. 42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; 43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. 44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? 45
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. 46
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.


A búza és a konkoly (Mt 13,24-30.36-43) A példázat szövege:
13,24 Más példázatot is adott eléjük: Hasonlatos a mennyek országa az emberhez, aki az ő földjébe jó magot vetett; 25 De mikor az emberek aludtak, eljött az ő ellensége és konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26 Mikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszott a konkoly is. 27 A gazda szolgái pedig előálltak és mondták neki: Uram, nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? 28 Ő pedig mondta nekik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? 29 Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. 30 Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe...
36 Ekkor a sokaságot elbocsátva bement Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámentek, e szavakkal: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. 37 Ő pedig így felelt nekik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; 38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosz fiai. 39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világ végén. 41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekszenek, 42 És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.

A téma tárgyalását Jézusnak a végső ítéletre utaló rövid példázatával kezdjük, mely Mt 13. fejezetében, az Isten országáról szóló példázatok között található, és pillanatképszerűen villantja fel az utolsó ítélet képét. A tengerbe vetett halászháló utalás Jézus felszólítására, melyet tanítványaihoz intézett: ,,Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok" (Mt 4,19). A hálóban levő halak tehát mindazokat jelképezik, akik az evangéliumhirdetés nyomán a hívők közösségébe kerültek. A halászat azonban nem ekkor ér véget, hanem akkor, amikor a halászok leülnek, és az értékes, eladható halakat különválasztják az értéktelenektől, amelyeket visszadobnak a tengerbe. Ahogyan a tapasztalt halász nagyon jól tudja, melyek az értékes halak, ugyanígy Istennek sem jelent gondot az igaz és a gonosz emberek szétválasztása. A megváltás munkájának eredményessége azon mérhető le, hogy kinek az élete változott meg ténylegesen a hallott igazságok hatására, ezért van szükség az emberek ,,osztályozására". A kérdés ezek után az, hogy ez az osztályozás minek alapján történik?
E kérdésre a juhok és a kecskék példázata adja meg a választ, mely Jézus nagy apokaliptikus beszédéhez kapcsolódik, és a megelőző példázatokkal együtt mintegy annak végső lezárását képezi.


A ,,szétválasztás" természetesen képletesen értendő, mivel az igazak és a gonoszok fölötti ítélethirdetés két különböző időpontban történik (vö. Jel 20. fej.), de Jézus a szemléletesség kedvéért összevonja a két eseményt. A példázat megértéséhez fontos szempont, hogy a palesztinai juhok fehérek, míg a kecskék feketék voltak, tehát első ránézésre meg lehetett őket különböztetni. Az igazságszolgáltatás azonban csak akkor teljes, ha az ítélet megfelelő indoklást is nyer. Jézus a
,,juhok", vagyis az üdvözülők esetében a következőképpen indokolja döntését: ,,Éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem; mezítelen voltam és megruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám." (Mt25,35-36).
Az üdvözülők kérdésére Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy a legmesszemenőbben azonosítja magát minden rászorulóval, még azokkal a ,,legkisebbekkel" is, akikre az emberek általában nem figyelnek oda, vagy lenézik őket. Itt az irgalmas samaritánus példázatának tanítása köszön vissza, ahol Jézus szintén nyilvánvalóvá tette, hogy minden rászorulót felebarátnak kell tekinteni, még ha idegen vagy mellőzött is emberi szemszögből.

Az üdvözült igazak valójában nem tettek mást, mint követték Jézust az irgalmasságban, hiszen ő maga volt az, aki ezt a legtökéletesebben bemutatta. Ezt fejezik ki a következő kijelentései, illetve felszólításai is: ,,Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja életét váltságul sokakért" (Mk 10,45); ,,Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Ján 13,34). Hasonlóképpen fogalmaz Pál apostol is: ,,Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Jézusnak jótéteményét, aki gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8,9).

Összefoglalva tehát, az üdvösségre való alkalmasság attól függ, hogy ki sajátította el teljesen az irgalmasság lelkületét, illetve ki tett bizonyságot arról, hogy az irgalmasságban megnyilvánuló szeretet cselekedeteinek mozgatórugójává vált. A ,,kecskékről", vagyis a kárhozat ítéletének részeseiről ez nem mondható el. Figyelemre méltó, hogy Jézus annak alapján ítéli meg őket, amit nem tettek meg, holott megtehették volna. Ez arra utal, hogy nem csupán a szeretet elvével nyíltan ellenkező cselekedetek számítanak gonoszságnak, hanem a felismert jó cselekvésében tanúsított mulasztás is (vö. Jak 4,17: ,,Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak" . Ezért van tehát csak két csoport: aki csak ,,részben" hajlandó követni Jézust, az nem követi őt.

További szempont, hogy nem feltétlenül a látványos cselekedetek a döntőek, amint azt Jézus egy másik kijelentése is világossá teszi: ,,Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram!, megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." (Mt 7,21-23). Az ítélet szempontja nem a cselekedetek nagysága, hanem a mögöttük meghúzódó indíték: ha nem irgalmasságból fakadnak, maguk a cselekedetek is értéktelenek, legyenek emberi szemmel nézve bármily nagyok is, ha pedig igen, akkor a mégoly észrevétlen megnyilvánulások is hatalmas értéket jelentenek.

Jézus egyedüli mércéje az Isten jellemével való azonosulás mértéke.

Hasonlóan szemlélteti a szétválasztást a búza és a konkoly példázata is, ahol a mag jelképnek van kiemelt szerepe. A magvető példázatától eltérően a búza és a konkoly példázatában a mag, illetve a magvetés más jelentéstartalmat nyer. Itt a mag már nem közvetlenül Isten igéjét jelenti, hanem az Isten és Sátán közötti küzdelem összefüggéseinek szemléltetésében van szerepe. A Jézus által megadott részletes magyarázat nem kíván sok kommentárt, pusztán annyit tehetünk hozzá, hogy az ítélet mikéntjét tovább részletezi Jel 14,14-20: először az igazak aratással jelképezett “begyűjtése" történik, majd pedig attol elkülönítve a gonoszok fölötti ítélet végrehajtása, melyet a szőlő leszüretelése és borsajtóban való “megtaposása" jelképez - ekkor már a puszta jogosság alapján, az isteni kegyelem mérséklő hatása nélkül történik az ítélet végrehajtás. Jézus a szemléletesség kedvéért vonta össze a két eseményt, csakúgy, mint a juhok és kecskék példázatában.

E példázatnak csak egyetlen lelki tanítását emeljük ki: emberileg nem lehet biztonsággal eldönteni, hogy a ,,jó maggal" ábrázolt istenfélő és a ,,rossz maggal" ábrázolt méltatlan emberek között hol húzódik a határ (hacsak Isten valakit különleges esetben képessé nem tesz erre, ld. pl. Csel 5,1-11;
13,6-12). Emberi ítélőképességünkre hagyatkozva még jó szándékkal is tévedhetünk, ha ki akarjuk zárni a hívők közösségéből azokat, akiket méltatlanoknak tartunk. Jézus ugyanakkor csak a szív szándékainak megítélésétől óv ebben a példázatban, hiszen más helyen kijelenti, hogy a cselekedetek alapján igenis meg kell feddeni azokat, akik hívő létükre nem Istenhez méltóan viselkednek (Mt 18,15-17).

Hangsúlyozni kell, hogy a példázat nem támogatja az ,,eleve jó" és az ,,eleve rossz" emberek megkülönböztetését, és nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy a negatív befolyást képviselő emberek egyszer megváltozhatnak. Itt a jegyzet első fejezetében említett ,,leszűkített szempont" érvényesül, vagy még egyszerűbben: a példázat nem erről szól. A jó és a rossz mag együtt való növekedésével Jézus az általános tendenciát szemlélteti: egészen a végső ítéletig úgy tűnik, hogy nem lehet biztonsággal megítélni, ki tartozik az igazak és ki a gonoszok közé, továbbá a kétféle befolyás mindvégig egymással párhuzamosan fejti ki hatását. Ezzel együtt az igazság oldalán álló embereknek egyre nagyobb keserűséget okoz az, hogy a gonoszság egyre gátlástalanabbul nyilatkozik meg. A példázat vége ezért azt a bátorító üzenetet is tartalmazza, hogy Istennek a szétválasztás egészen egyértelmű és természetes, ami a végső ítélet során egyértelműen beigazolódik. Előbb azonban meg kell engednie, hogy a bűn a maga teljességében kifejtse befolyását. Így senki sem kételkedhet Isten eljárásának jogosságában, amikor végrehajtja az ítéletet.

VIII.2. Felkészülés Jézus visszajövetelére

A tíz szűz (Mt 25,1-13) A példázat szövege:

25,1 Akkor [a végső ítéletkor] hasonlatos lesz a mennyek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővették az ő lámpásaikat, és kimentek a vőlegény elé. 2 Öt pedig közülök eszes volt, és öt bolond. 3 A kik bolondok voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat; 4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vittek az ő edényeikben. 5 Mivel pedig késett a vőlegény, mindannyian elszunnyadtak és elaludtak.

6 Éjfélkor pedig kiáltás hangzott fel: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe! 7 Akkor felkeltek mindazok a szűzek, és elkészítették az ő lámpásaikat. 8 A bolondok pedig mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. 9 Az eszesek pedig így feleltek: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.

10 Mikor pedig venni jártak, megérkezett a vőlegény; és a kik készen voltak, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezárták az ajtót. 11 Később pedig a többi szűz is megjött, és ezt mondta: Uram! Uram! nyisd meg nekünk! 12 Ő pedig így felelt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13 Virrasszatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.

A királyi menyegző ( Mt 22,1-14)

A példázat szövege:

22,1 És megszólalt Jézus, és ismét példázatokban beszélt nekik, e szavakkal: 2
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerzett. 3
És elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni. 4 Ismét küldött más szolgákat, e szavakkal: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 5 De azok nem törődtek vele, hanem elmentek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6 A többiek pedig megfogták az ő szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7 Meghallotta pedig ezt a király, megharagudott, és hadait elküldve, azokat a gyilkosokat elvesztette, és azoknak városait fölégette. 8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. 9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. 10 És kimentek azok a szolgák az utakra, és begyűjtötték mind, akiket csak találtak, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11 Bement pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, és látott ott egy embert, a kinek nem volt menyegzői ruhája. 12 És mondta néki: Barátom, mimódon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.


A tíz szűz, illetve a királyi menyegző példázata hangsúlyos figyelmeztetést ad arra nézve, hogy még az igazságot elfogadók közül sem fog magától értetődően üdvözülni mindenki. Jézus fontosnak tartotta, hogy követőit is figyelmeztesse az örök élet feltételeire, mert ők is abban a veszélyben vannak, hogy hamis magabiztosságba esnek azt gondolva, hogy ők már a ,,jó oldalon" állnak, ami az üdvösség szempontjából tragikus következményekkel járhat, amennyiben túl későn ismerik fel hiányosságaikat. Hogy ez mennyire valóságos állapot lehet, arról az utolsó keresztény kornak szóló üzenet, a laodiceai levél tanúskodik. Jézus itt a második eljövetelét megelőző időszak hívőinek a következő megdöbbentő kijelentést teszi: ,,Azt mondod: gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a nyavalyás, a szegény, vak és mezítelen." (Jel 3,17). Jézus második eljövetele előtt tehát fokozott óvatosság szükséges, mert Sátán ekkor éppen a Jézust várókat támadja különös hevességgel, elsősorban a lelki éberség kioltását célozva (vö. Luk. 21,34-35; 1Pét 5,8).

A tíz szűz példázata Jézus nagy apokaliptikus beszédéhez csatlakozva fogalmaz meg hangsúlyos figyelmeztetést az üdvösségre való alkalmasságról szólva. A példázat arra a keleti szokásra épül, hogy a menyegzői ünnepséget este tartották, a tíz szűz pedig a - Jézust jelképező - vőlegény kísérői közé tartozott, akik a násznép közé vegyülve vonultak el vele a menyasszonyi házba, miközben lámpásaikat is magukkal vitték, hogy világítsanak. ,,Szüzeknek" nevezi őket a példázat, mert mindnyájan a tiszta igazságot vallják, és szeretik, sőt hirdetik is azt. A tízes szám minden bizonnyal globális szám, a hívők összességére utal. A lámpások a hitvallást, valamint az Ige ismeretét jelképezik, amely a világra is világosságot áraszt (vö. Zsolt 119:105-tel, valamint Zak. 4-ben és Jel
1-ben a gyertyatartók jelképével). A szüzekkel jelképezett emberek között tehát abban az értelemben nincs különbség, hogy mindnyájan egyformán rendelkeznek az igazság ismeretével, és képviselik is azt.

Az egyetlen különbség a felkészültség mértékében van: ,,Öt közülük pedig okos volt, és öt bolond. Akik bolondok voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat. A z eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat is vittek magukkal az ő edényeikben
." Az olaj jelképének azonosításához szintén a Zak. 4-ben szereplő látomás ad támpontot: az arany gyertyatartókba ömlő olaj táplálja folyamatosan a lángot, s az azonosítás a következőképpen szól: ,,Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel, azt mondja a seregeknek Ura." (Zak 4,6). A különbség tehát a Szentlélekkel való közösség mértékben van. Jézus nem azt mondja, hogy a bolond szüzeknek egyáltalán nincs olajuk, hanem azt, hogy amennyi van, az kevés ahhoz, hogy a lámpák folyamatos világítását biztosítsa. A bolond szüzek egyetlen, de mint látni fogjuk, döntő hiányossága, hogy az életük nélkülözi a Szentlélekkel való mélyebb közösséget, amint ezt a következő kommentárok is tükrözik:

,,Világos, hogy a lámpás mindaz, ami a keresztény hitvallásban külsődleges - a lámpásban tárolt olaj pedig mindaz, ami lelki és belülről fakad. Mindkét esetben a cselekedeteken és a hiten túl el kell jutnunk ahhoz, ami még magasabb rendű: Isten Lelkéhez, mely a cselekedeteket ösztönzi és a hitet serkenti, és amelyet a Szentírásban az olaj mindenkor jelképez."1

,,A két olajfából az aranyolaj aranycsöveken át ömlött a gyertyatartó olajtartójába, és onnan pedig a szentélyt megvilágító aranylámpákba. Így közvetítik az Isten közelében levő szent angyalok a Szentlelket azoknak, akik életüket Istennek szentelik ... Isten Lelke nélkül az Ige ismerete nem ér semmit. Elméleti igazság - ha nem kíséri a Szentlélek - nem tudja megeleveníteni az ember lelkét, sem megszentelni szívét. Ha Isten Lelke nem vési szívünkbe az igazságot, hiába ismerjük a Biblia parancsait és ígéreteit, jellemünk nem alakul át. A Lélek világossága nélkül az ember nem tudja megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől, és elbukik Sátán mesteri kísértései nyomán."2

A bolond szüzek tehát, noha az igazság ismerete tekintetében nem különböztek az eszesektől, nem ismerik azt a Szentlélekkel kialakított mélyebb közösséget, mely a szívüket teljesen tisztává tehetné. A Szentlélek befolyását nélkülözve ugyanis fel sem ismerhetjük szívünk valódi állapotát, és még kevésbé vehetjük fel a harcot természetünk bűneivel. A példázat üzenetét Jézus egy hasonló kijelentésében így fogalmazza meg: ,,Tusakodjatok, hogy bemehessetek a szoros kapun, mert mondom néktek, sokan vannak, akik kívánkoznak majd bemenni, és nem mehetnek." (Luk 13,24) A Károli-fordítás helyesbítésére azért van szükség, mert az első, vastag betűvel kiemelt szó helyén eredetiben az agonidzó ige áll, aminek jelentése: ,,életre-halálra, minden erejét megfeszítve küzd", míg a másik ige a dzéteó, melynek jelentése itt: ,,vágyakozni, kívánkozni". A hívőknek tehát két csoportja létezik: azok, akiknél az igazság szeretete kimerül a jobb életre való vágyakozásban, valamint azok, akik mindent megtesznek azért, hogy erre alkalmassá is váljanak: ez utóbbihoz a Szentlélek támogatása révén minden lehetőséget meg is kapnak, ha hajlandók élni ezekkel: ,,Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Jézusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg ... aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna mindent minékünk?" (Róm. 8,14-17.32).

A vőlegény ,,késedelme" mindkét csoportban a buzgóság bizonyos mértékű meglankadását eredményezi: ,,mindnyájan elszunnyadtak és elaludtak". A vőlegény érkezése hirtelen történik, ami több kijelentést is felidézhet, ahol Jézus megjelenése váratlanságáról beszél. Más igehelyekből kiderül, hogy ez pontosan mit is takar: ,,Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a nyomorúság idején, mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja a föld lakosait." (Jel 3,10). Ami tehát váratlanul, jön, nem más, mint az a próbatétel, melynek nyomán elválik, ki milyen jellemet épített, de akkor már késő lesz pótolni a hiányosságokat: ,,Ímé, éhséget bocsátok a földre, nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után
. És vándorolni fognak tengertől tengerig, és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg." (Ámós 8,11-12). A bolond szüzek elmulasztották, hogy megfelelő időben szerezzenek megszentelt jellemet, és túl későn ismerik ezt fel:

,,Mindkét csoportot meglepetésszerűen érte ez a fordulat, de az egyiket felkészülten találta, a másikat pedig nem. Így van ez ma is. Egy hirtelen és nem várt katasztrófa, amely az embert szemtől szembe állítja a halállal, megmutatja, hogy igazán hisz-e Isten ígéreteiben, és belekapaszkodik-e kegyelmébe. A végső nagy próba a kegyelmi idő végén jön, amikor késő lesz a lélek hiányait pótolni."3

A szüzek ,,bolondsága" abban is megnyilvánul, hogy kétségbeesésükben először társaikhoz fordulnak segítségért, de a válaszból kiderül, hogy senki sem pótolhatja a másik ember lelki életében meglevő hiányosságokat: ,,A kérés és az elutasítás, Ábrahám és a gazdag ember beszélgetéséhez hasonlóan, azt az igazságot mutatja be, hogy hiába keressük embereknél azt a kegyelmet, melyet egyedül Isten képes megadni. Nem kérhetjük kölcsön azt, amit meg kell vennünk
- azaz amit komoly imádság és szorgalmas erőfeszítések révén szerezhetünk meg." (Trench, 88. o., kiemelés a szerzőtől). A példázat a túl későn történő ,,felébredés" tragédiáját érzékelteti, mivel ekkor már sem a körülmények nem megfelelőek, sem az idő nem elegendő a hiányosságok pótlásához.

Még tragikusabb azonban az a fogadtatás, amelyben az ajtó bezárulását követően részesülnek a későn érkezők. A bezáruló ajtó képe Jel. 3,7-8-ban is megjelenik, ahol Jézus ezt mondja: ,,Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat", ugyanakkor eljön az idő, amikor maga Jézus ,,bezárja és senki meg nem nyitja". Ez akkor következik be, amikor Jézus befejezi közbenjáró szolgálatát, és nem lesz már lehetőség arra, hogy el nem rendezett bűnöket valljon meg az, aki ezt addig nem tette meg. A ,,nem ismerlek titeket" kijelentés azt a feddést tartalmazza, hogy a bolond szüzekkel jelképezett csoport elmulasztotta igénybe venni a kegyelmet, amikor még szabadon rendelkezésére állt, és ezzel azt fejezte ki, hogy nem értékeli azt eléggé:

,,Nem a külsődleges ismeretség tagadásáról van szó, hanem arról, hogy nem ismeri őket az Úr kijelentése szerinti értelemben: »Én ismerem az én juhaimat, és engem is ismernek az enyéim.« Augustinus mélyenszántó megjegyzése szerint ez ennyit jelent: »Ti nem ismertek engem«... Bengel ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy négyféle ember van: azok, akik gazdagon mennek be az országba; továbbá azok, akik úgy menekülnek meg, mint a hajótörött tengerészek, akik csak nagy nehézséggel érnek partot. Másfelől ott vannak, akik nyilvánvalóan a kárhozat széles útját járják, akiknek bűnei előttük mennek, de ott vannak azok is, akik, noha látszólag nem messze voltak az Isten országától, végül mégsem jutnak be oda. Ilyen volt e bolond szüzek sorsa, és ez mindenik közül a legnyomorúságosabb állapot ... A végső napon tanúsított készületlenségre nincs orvosság. Nem lehet egyetlen pillanatba sűríteni azt, amihez egy élet munkája szükséges."4

Jézus arról is beszél, hogy miként lehet elkerülni a bolond szüzek sorsát. Az egyik legfontosabb feltétel a vigyázás, amint azt a példázathoz fűzött megjegyzés is kimondja: ,,Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amikor az embernek Fia eljövend." A görög szövegben a
,,vigyázás"-nak fordított ige a grégoreó, amelynek jelentése: ,,virraszt, éberen figyel", tehát folyamatos készenlétre utal. Ez az igazsághoz való ragaszkodás mellett az Istennel való szoros kapcsolat fenntartását is feltételezi, ami nélkül lehetetlen legyőzni az álcázottan jelentkező kísértéseket. Ezt szemléletes formában mutatja be Pál apostol, amikor Ef 6,13-18-ban a ,,lélek fegyvereit" írja le, melyekhez szintén a virrasztást és az imádságot kapcsolja. E hasonlat egyben azt is előrevetíti, hogy a vigyázástól elválaszthatatlan a felismert világosság személyes példa és tudatos munkálkodás révén történő továbbadása, melyre Jézus is több ízben felhívta a figyelmet, többek között Mt 5,16-18-ban:

,,Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város
... Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei atyátokat." Egyetemes feltételnek tekinthetjük tehát az igazság megértésében és megélésében való növekedést:

,,A példázatbeli okos szüzek lámpájukhoz tartalék olajat is hoztak. Lámpájuk lángja fényben égett a várakozás egész ideje alatt, és növelte a vőlegény tiszteletére gyújtott világosságot. A fény szétáradt a sötétben, és fokozta a világosságot, mely a vőlegény házához, a menyegzői ünnepséghez vezető útra hullott.

Jézus követőinek is fényt kell árasztaniuk a sötét világban. A Szentlélek Isten Igéjéből fényt sugároz, és az a világosság átformálja annak életét, aki befogadja. A Szentlélek az emberi szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük Isten tulajdonságait ... A vőlegényre várakozók hirdessék az embereknek: ,,Ímhol Istenetek!" Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének - a szeretetnek - megláttatása. Isten gyermekei mutassák meg Uruk dicsőségét! A saját életükkel és jellemükkel tegyenek bizonyságot arról, amit Isten hatalma tett értük."5

A fentieket kiegészíthetjük Jézus megjegyzésével, melyet a hamis bíró és az özvegyasszony példázatához kapcsolt: ,,Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszú tűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet a földön?". E szavak a nyilvánvaló ígéret mellett figyelmeztetést is tartalmaznak: Isten csak azokat tudja megtartani a fentiekben említett megpróbáltatás idején, akik ,,hozzá kiáltanak éjjel és nappal", ami feltételezi, hogy már korábban megszokták az imádságban való állhatatosságot. Hasonló burkolt figyelmeztetést tartalmaz Jézus nagy apokaliptikus beszédének egyik mondata, mely a végső megpróbáltatás súlyosságát érzékelteti: ,,Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amely nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok." (Mt 24,21-22). Isten tehát csak a ,,választottakat" tudja szabadulásban részesíteni a végső próba idején, akiket a következő példázat kapcsán azonosíthatunk.

A fenti példázatok tanításának lényegét foglalja össze és az üdvösség feltételére más jelképekkel, de ugyanilyen hangsúlyosan mutat rá a királyi menyegző példázata. E példázat sok rokon vonást mutat a nagy vacsora példázatával, melyről a III. fejezetben volt szó, de meg kel látnunk a különbségeket is. A menyegzőt ezúttal egy király szerzi, akinek jogában ál megbüntetni a meghívását semmibe vevőket. Maga a menyegző hasonlata, mint a tíz szűz példázatában is, a Jézussal való találkozást jelképezi, melyre Jézus az utolsó vacsorán utalt: ,,Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben; én azért adok nektek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izrael tizenkét nemzetségét." (Lk
22,28-30)

Erre a kijelentésre hivatkozik Jel. 19,7, amikor a ,,Bárány menyegzőjéről" beszél. A ,,kész minden" kifejezés arra utal, hogy Isten Jézus által teljes egészében elkészítette az üdvösség útját, az embernek már csak el kell fogadnia azt. A meghívás is hangsúlyosabb, de annak ellenére, hogy kétszer is megismétlődik, a meghívottak ugyanolyan közönnyel fogadják, előnyben részesítve a maguk kedvelt elfoglaltságait. Ez a részlet nyilvánvalóvá teszi, hogy nem Isten felelős azért, hogy valaki nem üdvözül, hiszen minden lehetőséget megadott ehhez, és a meghívást is időben eljuttatta mindenkihez. Az elfogadás vagy elutasítás azon múlik, hogy az ember mennyire éhezik a magasabb rendű ,,táplálékra":

5 E.G. White, Krisztus példázatai, 286-287. o.

,,Ennek megfelelően tehát mindenkor két fajtája van azoknak, akik megvetik Isten evangéliumát. Egyesek így szólhatnak: ,,kérlek téged, ments ki engem" - mások pedig nyílt ellenségeskedéssel viseltetnek iránta. Az első csoportba tartozók újra csak több alcsoportra oszlanak, mivel ,,elmentek, egyik a maga szántóföldjébe, a másik a maga kereskedésébe". Természetszerűen merül fel a kérdés: vajon Isten szándéka volt a megkülönböztetés? A birtoklás (,,az egyik a maga szántóföldjére" és a szerzés (,,a másik a maga kereskedésébe" veszélyei, noha rokonságban állnak, mégsem teljességgel azonosak. Vannak, akik már beteltek, és azok, akik remélik, hogy betelnek e világgal. Egyikük lelkében sem támadt fel soha az Isten dolgaira való éhezés."6

Feltűnő továbbá az a kegyetlenség, mellyel a meghívást elutasítók egy része kezeli a király követeit. Jézus közvetlenül halála előtt mondta el ezt a példázatot, amikor a zsidó vezetők már szinte egy emberként szembefordultak vele, és azt akarta nyilvánvalóvá tenni, hogy az isteni hívás elutasítását törvényszerűen olyan megkeményedés követi, amely már a legnagyobb kegyetlenségektől sem riad vissza. A zsidó nép többsége közel volt ahhoz, hogy ezt beteljesítse, amint arról az apostolokkal és Jézus többi követőjével szembeni későbbi bánásmódjuk tanúskodik. Itt megismétlődik az, amit Jézus a gírák és a gonosz szőlősgazdák példázatában már kimondott: minél nagyobb kegyelemnek szegül ellene az ember, annál inkább megkeményedik ellenállásában. A példázat egyúttal megerősíti, hogy Isten csak azt követően él a jogos igazságszolgáltatás - azaz a lázadók megsemmisítése - eszközével, ha azok már a kegyelem minden lehetőségét kimerítették.

Az, hogy a szolgák a ,,jókat és gonoszokat" is elhívták a menyegzőre, szintén a meghívás egyetemes voltára utal: mivel mindenki számára csak az Istennel való személyes közösségre lépés jelenti a megoldást, az üzenetet személyválogatás nélkül kell közvetíteni. Ebben a tengerbe vetett halászháló példázatának tanítása köszön vissza. Nem mindegy azonban, ki hogyan fogadja a meghívást, és erről szól a példázat folytatása. Az uralkodó maga győződött meg arról, hogy ki milyen lelkülettel volt jelen a menyegzőn, s kiderült, hogy az egyik vendég nem teljesítette a részvétel feltételeit. A történelmi feljegyzésekből közismert, hogy az uralkodók kegyük kifejezésére gyakorta ajándékoztak ruhákat alattvalóiknak, és különösen bőkezűen osztogatták ajándékaikat, ha egy olyan jelentőségű eseményre került sor, amilyen egy királyi menyegző volt. Az uralkodó joggal várhatta tehát, hogy a vendégek viseljék is e ruhákat, s az, hogy ez az ember mégsem ezt tette, a király akaratának semmibevételéről tanúskodott.

A példázatbeli ember tehát a bolond szüzekhez hasonlóan azok közé tartozott, akik bizonyos mértékig vágytak az Istennel való közösségre, de nem voltak hajlandók minden feltételnek engedelmeskedni. Jézus itt egyértelművé teszi, hogy az ember örök életre való alkalmasságát nem a jó iránt vágy mértéke, hanem az önmegtagadásra, a megszentelődés megvalósítására való készség határozza meg:

,,Az ember, aki nem viselt menyegzői ruhát a lakomán, sok mai ember állapotát ábrázolja. Ezek az emberek magukat kereszténynek vallják, igényt tartanak az evangélium nyújtotta áldásokra és kiváltságokra, de nem érzik, hogy jellemüknek át kellene formálódnia. Soha nem éreztek igaz bűnbánatot. Nem látják be, hogy szükségük van Jézusra, és hogy hinniük kell benne. Nem győzték le öröklött és szerzet rossz hajlamaikat. Mégis úgy vélik, hogy elég jók, és Jézus helyett a saját érdemeikben bíznak. Hallgatják az Igét, eljönnek a lakomára, de nem öltötték magukra. Jézus igazságának palástját. ... Ezek az állítólagos Jézus-követők azt remélik, hogy Jézus halála által üdvözülnek, de nem hajlandók önfeláldozó életet élni. Magasztalják az ingyen kegyelem gazdag ajándékait, és megkísérelnek a megigazultság látszata mögé bújni, remélve, hogy elrejthetik jellemük fogyatékosságait. Ennek a törekvésüknek azonban semmi hasznát nem látják az ítélet napján."7

6 Trench, 78. o., kiemelés a szerzőtől
7 E.G. White: Krisztus példázatai, 215-216. o.

Az ember hallgatása azt fejezte ki, hogy magatartására nem tud értelmes mentséget felhozni, s ezzel a vendégek előtt bizonyította be, hogy méltatlan volt a meghívásra. A király tehát ugyanúgy bánt vele, ahogyan a talentumok, illetve a gírák példázatban a gazda bánt a hűtlen szolgával.

Fontos, hogy különleges figyelmet szenteljünk a ruha jelképének. Már az Ószövetség így mutatja be a bűn által megromlott ember állapotát: ,,Mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink" (Ésa 64,5).
Zak 3. fejezete Isten szándékát mutatja be oly módon, hogy ő a szennyes ruha helyet tiszta ruhát szeretne adni az embernek, és ezt a jelképet használja Jézus a tékozló fiú példázatában, valamint jelenések könyvében: ,,Azt tanácsolom, hogy végy tőlem ... fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látsszék ki a te mezítelenségednek rútsága." (Jel 3,18); ,,Ezek azok, akik ... megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." (Jel 7,14). A tiszta ruha jelképét egyértelműen Jelenések könyve azonosítja, éppen a menyegző hasonlatát alkalmazva:
,,Alleluja! Mert uralkodik az Úr, ami Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei." (Jel. 19:8) Pál apostol a házastársi kapcsolatra utalva hasonlóképpen fogalmaz: ,,Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Jézus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével, az Ige által, hogy majd önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen." (Ef 5,25-27).

Az eddig elemzett példázatok alapján tehát elmondhatjuk, hogy kettős szándéknak kell megvalósulnia ahhoz, hogy az ember igazzá váljék, illetve hogy megszentelődjék: Isten kínálja fel a megigazulás lehetőségét, de az embernek kell elfogadnia. Hogy az elutasítás is valós lehetőség, azt éppen a nagy vacsora és a királyi menyegző példázata mutatja. Ezt követően azonban megint kettős szándéknak kell érvényesülnie: ahogyan igaz az, hogy ,,ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (I. Thessz. 4:3), ugyanígy érvényes az is, hogy ,,aki akarja, vegye az élet vizét ingyen" (Jel 22,17). Ezért van az, hogy aki az első lépésnél kimondta a döntő ,,igen"-t, még mindig kizárhatja magát akkor, amikor ezt a választ meg kell erősíteni azáltal, hogy az ember továbbra is igényli Isten kegyelmét és vezetését. Jel. 16: 15-ben maga Jézus fogalmazza meg a helyes magatartást egy boldog-mondás formájában: ,,Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát." Ebben az életben tehát a fehér ruha csupán eltakarja a ,,rútságot", azaz a romlott emberi természet, amely megerőtlenülhet ugyan, de itt a földön nem változik meg. Az adós szolga példázatából láttuk, hogy amennyiben az ember inkább ez utóbbinak enged a megismert kegyelem helyett, akkor Isten ennek alapján ítélheti csak meg őt. Akkor tudja Isten végérvényesen megszabadítani az embert a bűn örökségétől, ha sorozatos döntései nyomán bebizonyította, hogy értékesebb számára az ajándékba kapott jellem, illetve a szeretet gyakorlása, mint a ,,bűn ideig-óráig való gyönyörűsége" (Zsid 11,25):

,,Az örökkévalóság határán szomorú lesz a visszaemlékezés. Az élet a maga valóságban mutatkozik meg az emberek előtt. A világ örömei, gazdagsága, megbecsülése nem tűnik már olyan fontosnak. Felismerik, hogy az igaz életnek, amelyet megvettek, van csak értéke. Látni fogják, hogy jellemüket Sátán csaló varázsa alakította. Öltözetük, amelyet maguk választottak, azt jelzi, hogy a nagy hitehagyóhoz ragaszkodtak. Látni fogják döntésük következményeit, és megtudják, mit jelent az Isten parancsolatainak áthágása.

Nem lesz több kegyelemidő, amelyben felkészülhetnénk az örökkévalóságra. Ebben az életben kell magunkra ölteni Jézus igazságának palástját. Csak most van lehetőségünk arra, hogy jellemünket formáljuk a menyei otthon számára, amelyet Jézus készített parancsolatai engedelmes követőinek."8

8 E.G. White: Krisztus példázatai, 218. o.

Jézusnak a példázathoz fűzött kiegészítő magyarázatát a fentiek alapján érthetjük meg: nem Isten önkényes akarata határozza meg, hogy kik a ,,meghívottak" és kik a ,,választottak", ahogyan azt pl. a kettős predesztináció tana feltételezi. A példázat szerint a ,,meghívottak" azok, akik valaha is kapcsolatba kerültek Isten igazságával, akár elutasították, akár elfogadták azt, a ,,választottak" viszont kizárólagosan azok, akik saját döntésükkel is megerősítették, hogy a megismert és megértett világosságot kívánják követni, tehát a valóságban ők ,,választanak", s ezt az isteni ítélet csak megerősíti. Az utóbbiakról szól Jézus Jel 3,21-ben: ,,Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem." Ez a kölcsönösség teszi lehetővé azt, hogy az ember egyre jobban ráhangolódjék az isteni gondolkodásmódra, és egyre készségesebben fogadhassa el a jelleme átformálódásához szükséges eszközöket, amelyek alkalmassá tehetik az örök életre.

--
[PDF]
Jézus példázatai
Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat -
,,Akkor tanakodtak az egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az ...
www.sola.hu/files/download.php?f=Jezus_peldazatai_VI.pdf

Szeretettel : Ili
seventhson 2011.06.26. 12:17 (#4)
Az üdvösség (kegyelmi állapot) elérhető mindenki számára kivétel nélkül, mivel minden ember lelke Isten lényegéből való. Persze ez távolról sem jelenti azt, hogy minden ember ezen életében el is fog jutni az üdvösség állapotába.
Hogy mitől függ ez ? Ez csakis lélekfejlettég kérdése.
Az kisiskolás gyerek sem fog attól még lediplomázni, ha sűrűn beleolvas egy orvosi tankönyvbe. Fel kell előbb nőnie hozzá.
tarnics 2011.06.26. 11:20 (#3)
Nemarika! Bocsi, kihívást olvastam, tévedtem, úgy látszik meglátszik, hogy nagyon rosszul aludtam. Fáradt vagyok.
tarnics 2011.06.26. 11:09 (#2)
Nemarika, Szerintem meg attól, hogy az ember van-e olyan fejlettségi szinten, ami Isten elvárása, mert kihívás, és elvárás között különbség van. Isten az embert nem hívja ki semmire, mert az ember nem egyenrangú Istennel. Isten igényeket támaszt az emberrel szemben, aminek nekünk itt a földön meg kell felelni.
nemarika 2011.06.26. 11:03 (#1)
Az üdvösség minden korban attól függött és attól függ ma is, hogy miként felel az egyes ember Isten hívására.
Facebook komment
További címkék
üdvösség feltételeiről, történelem lezárásakor, emberek erkölcsi, örök életre, isteni, igazságszolgáltatásról, üdvösség, feltételeiről, isten üdvözült nőnie, szentlélek kölcsön legutolsó, amihez kereszténynek feltételnek, felelt kimerül, szóló került, egyaránt vetik, zörgetek tékozló, mindegy állóknak, hivatalosoknak apostolokkal,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.