Válaszadók toplistája |
|
1. |
hatibacsi |
20036 |
2. |
decotext |
17332 |
3. |
geptop |
16374 |
4. |
donaldduck |
15550 |
5. |
hatarvadasz |
13569 |
6. |
xenos |
9874 |
7. |
feerko |
9543 |
8. |
ibicimama |
9280 |
9. |
piktorka2 |
9131 |
10. |
foxworkinspace |
8624 |
|
|
|
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek? |
|
1. |
ibicimama |
1056 |
2. |
xenos |
1031 |
3. |
dnemethk |
845 |
4. |
hatarvadasz |
810 |
5. |
donaldduck |
744 |
6. |
pola62 |
730 |
7. |
geptop |
665 |
8. |
hatibacsi |
630 |
9. |
sunchat |
489 |
10. |
gergelyferi |
459 |
|
|
|
Helyesnek talált válaszok aránya |
|
|
|
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is! |
|
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége? Tegye fel a kérdését!
Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.
Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.
Letöltés
|
|
|
|
|
|
|
Csak belépés után tud válaszokat írni! Kérjük lépjen be!
Belépés
|
Vagy facebook hozzáféréssel is írhat!
Facebook Komment
|
|
ege |
2012.04.14. 17:56 (#4) |
|
|
Magyarország a 20. század második felében
(A globalizáció kora)
"Korszakok":
Alapok (1944. decembere - 1945. novembere)
A koalíciós évek (1945. novembere - 1948. decembere)
A Rákosi-rendszer (1948. decembere - 1956. októbere)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc (1956. októbere - 1956. decembere)
A Kádár-korszak (1956. novembere - 1990. májusa)
A rendszerváltó ezredvég (1990. májusától napjainkig)
Államformák:
Magyar Királyság (1946. február 1-ig)
Magyar Köztársaság (1946. február 1. - 1949. augusztus 20-ig)
Magyar Népköztársaság (1949. augusztus 20. - 1989. október 23.)
Magyar Köztársaság (1989. október 23-tól...)
Az alapok (Ideiglenes hatalom)
1945. áprilisában megszûnt Magyarország kettős megszállása. Hazánk a szovjet hadsereg ellenőrzése alá került.
Ez a körülmény egy fél évszázadra megszabta az ország jövőjét. A Szovjetunió szövetségesi kötelezettségeiből fakadóan kénytelen volt egy demokratikus társadalom szervezését kezdeményezni és támogatni, már csak taktikai okokból is... Ebben az átalakulási folyamatban meghatározó szerepet szánt a Magyar Kommunista Pártnak. Azt mindenki tudta vagy csupán csak sejtette, hogy ez a párt támogatottságától függetlenül mindenütt ott lesz, ahol fontos dolgoknak kell történnie.
Miklós Béla kormánya, ha nem is mindenesetben kifogástalanul, de megalkotta azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé tették Magyarország demokratikus átalakulását.
Ezt a célt szolgálták az alábbi "törvények és rendeletek":
- földreform (Megszûnt a középkori eredetû nagybirtok uralma)
- a nők emancipációja,
- általános, egyenlő és titkos választójog,
- a születési előjogok, rangok, címek eltörlése, hogy csak a legfontosabbakat említsük meg.
Az 1945-ös novemberi választásokon az FKGP (Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt) nagy fölénnyel nyert, mert azok is rászavaztak, akiknek nem lehetett saját pártja, de nem zárták ki őket a választói jog gyakorlásából, és féltek a baloldal győzelmétől. November 4-e után megkezdhette munkáját a háború utáni első törvényes parlament, a Nemzetgyûlés. A jogszabályok előkészítése Tildy Zoltán kisgazda miniszterelnök koalíciós kormányára hárult. Ennek a kormánynak kellett "vezényelnie" azokat a pártpaktumokat, amelyek eredményeként 1946-ban megalkothatták a demokrácia alaptörvényeit.
A koalíciós évek
1946. február 1-jén a nemzetgyûlés törvényt alkotott Magyarország új államformájáról: megszületett a Magyar Köztársaság A Nemzetgyûlés lett a legfőbb államhatalmi testület, mandátumának lejárta után az országgyûlésre várt ez a funkció. Az államfő köztársasági elnök, középerős jogkörrel. Bizonyos fékeket építettek be a parlament munkájának befolyásolásához. A végrahajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormány gyakorolta ugyan, de összetételét és mozgásterét a pártok közötti paktumok szabták meg, és csupán emlékeztetőül írjuk: a a szovjet zónába tartoztunk, ahol a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot szovjetek vezették, és kötelesek voltak minden olyan eseményt kivizsgálni, amelyekkel kapcsolatban felmerült a demokráciaellenesség gyanúja. Ebben pedig ők döntöttek! /Noha náluk sem volt nyugati értelemben vett demokrácia./ Visszatérve a pártok közötti paktumokhoz, a következő eredmények születtek:Az államfő, a parlament elnöke és a kormányfő kisgazda politikus lett, de a belügyek irányítása, a honvédelem és a nemzetgazdaság /Gazdasági Főtanács/ a kommunisták kezébe került. Az MKP vezetésével Baloldali Blokk alakult, hogy mielőbb kiszoríthassák a hatalomból mindazokat, akik nem a szovjet modellt követik. Miközben "véres", és kimenetelét illetően egyoldalú harc folyt a hatalomért /Az utcára vitték a politikai vitákat,ahol az indulatok uralkodtak, "szalámi taktikát" alkalmaztak az ellenfeleikkel szemben, kriptokommunistákat építettek be az "ellenséges"pártokba/, jó ütemben haladt az ország újjáépítése. Hála a kistulajdonosok, a munkások szorgalmának és szakértelmének, stabilizálódott a gazdaság, bár nem érte el az 1938-1941 közötti teljesítményeket. 1946-ban megjelent a forint és megszûnt az infláció. Ugyanakkor folytatódott "csendes" államosítás folyamata és befejeződtek a népbírósági perek. Az ország még így sem mentesült a meglepetésektől. A kisgazdapártot megvádolták avval, hogy köztársaságellenes összeesküvők bújnak meg soraiban. Emiatt valósággal lefejezték a legerősebb ellenfelüket. Ezzel egyidőben Magyarország aláírta a párizsi békeszerződést /rosszabbul járt mint Trianonban/, de jogilag elismerték szuverén államnak (Már ennek is örülhettünk!) A magyar kormány kénytelen volt kitelepíteni a középkori módon háborús bûnösnek minősített németeit, és befogadni az ugyanilyen cimkével ellátott szlovákiai magyarokat, továbbá fogadnia kellett minaddig a szovjet csapatokat, amig ezt az Ausztriában való jelenlétük indokolja... 1947. május 31-én megbukott a Nagy Ferenc kormány /a miniszterelnök emigrált/ A helyébe lépő Dinnyés-kormány-mást nem tehetvén-utat nyitott Rákosiék uralmának.A Baloldali Blokk megragadta a "kedvező lehetőséget", és az előrehozott választásokon a felaprózott ellenzék vesztett, kormányképtelen lett. (Választási csalások: kékcédulák) Így hiába szavazott a többség a polgári életformára, az új országgyûlés előkészítette a "nagy" fordulatot. 1948 nyarán egyesült a két munkáspárt MDP néven, az ország sorsának irányítása Rákosi és érdekcsoportja kezébe került. Amikor december 12-én Dobi István vette át a miniszterelnöki feladatokat, nem lehettek kétségek aziránt, hogy mi fog történni jövőre.
1949 első felében elhaltak az ellenzéki pártok /vagy betíltották őket/, akárcsak a civil szervezetek, helyükre lépett a "népfront", a DISZ, az Úttörő Szövetség, és az egyetlen párt: az MDP. Szovjet mintára elkészítették az "első" alkotmányunkat, tervezetét a parlament majd el is fogadja. Befejeződik a javak köztulajdonba vétele. Lerakták a totális állam alapjait, vagyis az MDP irányítása alá került az egész társadalom, és a Szovjetunióval kötött szerződések értelmében (katonai, politikai, gazdasági és kulturális) beilleszkedtünk a keleti táborba. A hatalom átvétele erőszakos eszközökkel történt, alapvető emberi jogokat súlyosan megsértve. (Lásd az Egyetemes Emberi Jogok Chartáját!) A két világháború között, sőt a kiegyezés óta, a történelmi osztályok tekintélyelvû /autoritáriánus/ rendszere fékezte a demokrácia kibontakozását. Ezen szerettek volna változtatni legjobb politikusaink 1944-48 között. Azonban 1948-ban egy új tekintélyelvû "osztály" jutott hatalomra: egy szovjet típusú kommunista párt. Õk végképp nem tudták elfogadni, hogy a vezetésre mások is képesek lennének!
Idézzük Márait: "Egy emberi vállalkozás akkor lesz elviselhetetlen, mikor nem az emberi természet törvényei szerint, hanem egy Elv eszméje szerint iparkodik megszervezni, fegyelmezni a társadalmat"
Rákosiék demokráciát hirdettek. Ezen azonban olyan népuralmat értettek, amelyben egy szûk "pártelit" gyakorolja a hatalmat a többség nevében. (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai. "pars pro toto"
A Rákosi-rendszer
1949/50-ben a Magyar Népköztársaság alkotmánya szerint alakították az államot és a társadalmat. Az alkotmány kimondta,hogy "Minden hatalom a dolgozó népé" Ez annyiban igaz is volt, hogy a dolgozók közül válogatták ki a párthatalom katonáit. Az Országgyûlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács az MDP Központi Vezetőségének irányítása alatt állt. (Valójában a Honvédelmi Tanács és az ÁVH látta el ezt a feladatot) Az államapparátust és a hadsereget szovjet tanácsadókkal árasztották el, akik kiemelt fizetést és természetbeni juttatásokat kaptak. Bevezették a tanácsrendszert és a tervgazdálkodást. Az I. ötéves terv is a szovjet modellt követte: önellátásra törekedtek a nehézipar erőn felüli fejlesztésével. Az életszínvonal zuhant, átmeneti időre jegyrendszert kellett bevezetni. A javak "igazságos" újraelosztása érdekében jelentősen megterhelték a parasztságot, az iparban pedig egyre avuló gépparkkal munkaversenyre késztették a munkásokat. A sztahanovisták teljesítményének háttere ma már közismert. Ugyancsak szovjet recept szerint folytak a koncepciós perek. Ezek közül kiemelkedik a Rajk-per, már csak nemzetközi vonatkozása miatt is... A hatalom alapvető emberi jogokat sértett meg azzal, hogy üldözte a nem marxista világnézetû polgárait. Ellenfeleit gyûjtőtáborba kényszerítette, illetve lakhelyváltoztatásra. Emberek sokaságát ítélte el koholt vádak alapján és a törvényes védekezés lehetőségének biztosítása nélkül. Azonban vállaltak bizonyos modernizációs programokat is az urbanizáció, a közoktatás vagy pédául villamosítás terén. A sportban pedig hazánk nagyhatalom lett.
1953.03.05-én meghalt Sztálin, a Szovjetunió vezére. Ugyanebben az évben a kelet-berlini munkások kifejtették véleményüket a "munkáshatalomról". A szovjet pártvezetés úgy döntött, hogy liberalizálja a hatalmat, ennek értelmében Nagy Imre váltotta fel Rákosi Mátyást a miniszterelnöki székben. Nagy Imre készen állt arra,hogy emberibb szocializmust valósítson meg. 1953.07.04. és 1955.04.18. között. Leállította a koncepciós pereket, az elítélteknek és hozzátartozóiknak pedig rehabilitációt igért. Megszüntette a deportálásokat, feloszlatta a munkatáborokat. Megigérte, hogy egyensúlyba hozza az ipart és a mezőgazdaságot, támogatja a kisgazdaságokat. Ijúsági és értelmiségi körökben megindult egy erjedési folyamat/írók, Petőfi-körök/, lázasan keresték a megoldást. Amikor a nagyhatalmak aláírták az osztrák államszerződést, okafogyottá vált az oroszok itt-tartózkodása és felcsillant a szabadulás reménye is. A kormány újjászervezte a népfrontmozgalmat, hogy szélesítse a hatalom társadalmi bázisát. Azonban Rákosi és érdekcsoportja nem mondott le a hatalomról, ellenben Nagy Imrét lemondatták, majd a pártból is kizárták egy időre. Õt Hegedûs András váltotta fel, a pártban pedig Gerő Ernő került előtérbe. Ezek voltak a Rákosi-rendszer végnapjai. Rákosira már a szovjeteknek sem volt szüksége. A Szovjet párt 1956-ban ígéretet tett a sztalinizmus felszámolására, szavakban lemondott az erőszakos hatalomátvételről a politikában. Majd kibékült a jugoszláv kommunistákkal. Ezt a magyar közvélemény úgy értelmezte, hogy a Szovjetunió nem akadályozza meg, ha saját utat keresünk a szocializmus építéséhez. Bátorítóan hatottak az NDK-beli és a lengyelországi események is. Így a jobbítási folyamat megállíthatatlanná vált. Jól tudták ezt a szovjet vezetők is, ezért készültségbe helyezték csapataikat és ügynökeiket, így érkeztünk meg az 1956-os forradalom küszöbére.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc
1956. októberében Rajk és társainak újratemetésével megindult a Rákosi-rendszer és a sztalinizmus elleni nyílt harc. Miközben a magyar pártvezetés-követve a szovjeteket-Jugoszláviába utazott kibékülni. Kibontakozott egy demokratikus mozgalom, hogy meggyorsítsa folyamatokat. A MEFESZ meghirdette programját, amelyhez csatlakoztak a budapesti diáktársaik is. A nyomaték kedvéért tüntetést szerveztek 1956. október 23-ára, Budapestre.
Követeléseik lényege:
- szolidaritás a lengyelekkel,
- tárgyalás a szovjetekkel az egyenjogúság alapján,
- Nagy Imre legyen a miniszterelnök,
- demokratikus választások és munkásellenőrzés az üzemekben,
- Rákosi és híveinek felelősségre vonása.
1956. október 23-án este már százezres tömeg tüntetett Budapesten, és a rádiónál tûzharcra került sor. Éjjel padig fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap, amikor a kormány felkérte a szovjet hadsereget a rend helyreállítására, kitört a szabadságharc.
1956. okt. 24 - okt. 25. között Nagy Imre második kormánya (zömmel reformerekből állt)tehetetlen volt a forradalmi szervezetekkel szemben, a szovjet hadsereg veszteségei miatt és taktikai okokból kivonult a fővárosból. A forradalom pedig átterjedt a vidékre is. Ekkor tárgyalásokba bocsátkoztak a felkelőkkel, és ez 1956. október 28-án eredményre vezetett. Megegyeztek abban, hogy Magyarországon nemzeti és demokratikus forradalom van, a forradalom testületeit törvényesnek ismerik el és vezetőikkel megosztják a hatalmat, nemzetőrséget állíthatnak fel és feloszlatják az ÁVH-t, tárgyalnak a szovjet csapatok kivonásáról. Továbbá a kormány átalakul demokratikus, koalíciós testületté és engedélyezték a többpártrendszert. (A többség elismerte a kis- és középtulajdon létjogosultságát, de csak szigorú társadalmi ellenőrzés mellett.) Igéretet tettek a demokratikus szabadsájogok biztosítására is. Megkezdődött a konszolidáció,és menyílt a remény arra, hogy az események a jogállamiság keretében folynak tovább. Közben a nemzetközi helyzet kedvezőtlenül alakult számunkra. A szuezi válság Jalta szellemében oldódott meg, visszakerültünk a keleti tömbbe, a szovjet pártban pedig a keményvonal győzött. A kormány ebben a helyzetben deklarálta Magyarország semlegességét... Az MDP-ből alakult MSZMP még november 1-jén nyilatkozatban állt ki a forradalom mellett, néhány nap multán a vezetői elvállalták, hogy visszavezetik az országot a szocialista táborba. 1956. november és december havában a szovjet hadsereg és az MSZMP karhatalma végre is hajtotta a feladatát, leverte a forradalmat. 1956 azonban leleplezte a világ előtt keleti szocializmus igazi arculatát. Ebben van világtörténelmi jelentősége.
A Kádár-korszak
Az 1956. novemberétől a rendszerváltásig terjedő időszakot Kádár-korszaknak nevezhetjük, noha az utolsó 5 évében szinte már önmagát számolta fel az a rendszer, amelynek kiépítése a kor névadójához fûződik... A Kádár-rendszer születése 1956. novemberétől 1963-ig tartott. A folyamatok hazai irányítói Kádár János és Münnich Ferenc voltak. Mozgásterüket megszabta az a körülmény, hogy Magyarország nem léphetett le arról a geopolitikai kényszerpályáról, amelyikre a második világháború után állították a győztes nagyhatalmak. A szocialista tábornak mindenáron be kellett bizonyítania, hogy ellenfelei tévedtek, mert világszerte olyan nagy mértékû volt a tekintélyvesztése. Amit megtanultak a Rákosi-rendszer hibáiból és a forradalom tapasztalataiból, azt jó érzékkel kamatoztatták az úgynevezett Kádár-korszakban.
Legfontosabb események:
Újjászervezték a pártállamot (MSZMP, KISZ, Munkásőrség, Úttörő, Hazafias Népfront, pártirányítású "civil" szervezetek)
Új jelszó: "Aki nincs ellenünk, az velünk van"
Kegyetlen bosszút álltak a forradalmárokon. (Többsége népi származású volt!) A Rákosi-rendszer híveit csupán "szem elől tévesztettük", enyhe büntetést kaptak vagy a vezetés második vonalába kerültek.
Megindult a társadalom "konformizálódása" (bér-és nyugdíjemelés, beszolgáltatás eltörlése, csökkentik a kisiparosok adóját és engedélyezik számukra a gebines rendszert)
Mindent megtesznek az értelmiségiek megnyeréséért.
1960-tól részleges amnesztiát hírdetnek.
Mindezeket a "baráti" államok pénzbeli és természetbeni segélyéből fedezik, majd megindul a termelés, győz az életkedv. Így 1962-ben Kádár János bejelentheti, hogy "leraktuk a szocializmus alapjait". 1963-ban már Magyarország ismét nemzetközileg elismert állam, ügyét az ENSZ leveszi a napirendről. A kormány "általános" amnesztiát hírdet ki.
A Kádár-rendszer
A kifejlett Kádár-rendszer Kádár János /második kormánya/, Kállay Gyula, Fock Jenő és Lázár György miniszterelnöksége idején mûködött, de mindvégig a rendszer névadója határozta meg az események folyását. A hatalom gyakorlásában új elem volt, hogy széles rétegekkel ismertették meg, amennyire ez lehetséges volt, terveiket.
Fontosabb események és jelenségek:
Az állam nagyobb gondot fordít a szakképzésre, bár e téren ideológiája foglya volt, mert a fizikai munka kultuszát ápolta, miközben világszerte felértékelődött a szellemi munka. Ez a kettősség az egész korszakban jellemző lesz.
Bővítették az ipari termelést a vegyiparban és a közlekedési eszközök gyártásában. A lehetőségeket a KGST szabta meg.
A kollektivizált mezőgazdaságban szakemberek alkalmazására törekedtek. Modernizáltak. (gépek, műtrágya, vegyszerek, termelési módszerek)
1968-1975 között egy új gazdasági mechanizmust igyekeztek bevezetni, amelyben lazítottak a terveken, nagyobb önállóságot szántak az üzemeknek, gondot fordítottak a termelékenység növelésére, bevezették az anyagi érdekeltséget. Mindezeket csupán olyan mértékben lehetett megvalósítani, ahogy ezt az ideológia szorításában lehetett. Amikor a szovjet párt és a hazai "konzervatívok" megelégelték a tévelygést, Fock Jenőnek mennie kellett, és leállították a reformokat. A mûvészet, ha burkoltan is, utalt arra, hogy milyen a hatalom és az egyéniség viszonya, ám ez a pártvezetést nem nagyon érdekelte. Jött az Aczél-korszak, vele a TTT (támogatni, tûrni, tiltani)! Kádár népszerûsége töretlen volt, hiszen a többség számára elérhető életideált testesítette meg, magánéletében is. Mindenki számára egyszerû és kiszámítható volt, legyen bármilyen világnézetû vagy pártállású személy.
A kormány alanyi jogon olyan szociális juttatásokat vezetett be, amilyeneket nálunk gazdagabb államok sem engedhettek meg volna maguknak. Mindezt akkor, amikor megkezdődött a magyar termékek leértékelődése a világpiacon. (Korábban világszínvonalon termelő ágazatainkat leépítettük, KGST érdekből.) Így érthető a külföldi kölcsönök felvétele. Megkezdődik az ország eladósodása. Nagy teher volt a teljes foglalkoztatottság "dogmája", ugyanakkor fékezte a strukturaváltást, a technikai fejlesztést és a magasabb szakmai követelmények bevezetését.
A boldog hatvanas-hetvenes években nagyarányú lakásépítési programot hajtottak végre. A városi lakótelepeket még az energiabőség bûvöletében építették, ez azonban csak mára derült ki. Falvainkban pedig a sátortetős típusházak uralkodtak. A falusi ember általánosságban modernebb körülmények közé került, de őstermelői mentalitása nem sokat változott... Az emberekben kialakult egy részről az a szemlélet, hogy ő is elérheti ugyanazokat a célokat, mint bárki más, teljesítményétől függetlenül, másrészről tudták, ha szorgalmasan dolgoznak lesz házuk, üdülőjük, gépkocsijuk. A magyar munkás tízszer annyit dolgozhatott ezekért a javakért mint nyugati kollégája. Mindenesetre ez a modell jól jött a rendszerváltáskor, míg az előbbi "modell" követője a rendszerváltás nagy vesztese lett. Lelassult a társadalmi mobilitás is. Az emberek egyelőre megrekedtek az eddig elért helyükön.
A késő Kádár-rendszer:
A kései Kádár-rendszert 1980-as évektől számítjuk. Lázár György és Grósz Károly idejére esik, a Németh-kormány tulajdonképpen az önfelszámolást és a hatalom átmentésének nehéz munkáját végezte el.
Fontosabb események, jelenségek:
Már a hetvenes évek végére liberalizálódott annyira a hatalom, hogy a marxista ideológia lemondott monopoliumáról, és az európai újbaloldalhoz igyekezett idomulni.
Engedélyezték a gazdasági munkaközösségeket, a fusizást legalizálták. Ez azonban csak a mikrogazdaságot erősítette, illetve szinten tartotta.
Az állami költségvetési deficit növekedett, ennek dacára ragaszkodtak a már említett ideológiai kötöttségekhez.
Megnyíltak a határok. A politikai elit új kapcsolatokat épített ki a nyugati világgal, elsőhelyen a banki szférával.
1985-től a pártirányítás fenntartása mellett megkezdődött a rendszer lebontása. Ezt inkább jelképesen fejezte ki a köztársaság kikiáltása.
"Alkotmánycsere", megvan a rendszerváltás jogi kerete. Megszületnek azok a magasabb rendû jogszabályok, amelyek a demokratikus jogállamisághoz vezetnek /Adótörvény, társasági törvény, alkotmánybíróság felállítása, számvevőszék megalakítása stb./
Megalakulnak a rendszerváltó pártok: MSZP, MDF, SZDSZ: FKGP, KDNP
A rendszerváltó ezredvég
Általános helyzet a rendszerváltáskor:
tőkehiány,
költségvetési deficit,külföldi adósság,
a jogharmonizáció hiánya,
fejletlen infrastruktúra,
szakképzettségi gondok,a nyelvismeret hiánya
Alapvető feladatok:
- A demokratikus jogállamiság megteremtése,
- a parlamentáris demokrácia kialakítása,
- az államháztartási egyensúly megteremtése,
- a külföldi adósságok törlesztése mellett, a háttérgazdaság fejlesztése, a korszerű oktatás és képzés bevezetése
- belépés a NATO-ba és az Európai Unióba,
- a szociális sérelmek kezelése,
- társadalmi kiegyezés megkötése,
- a tradicionális társadalom felbomlásának kezelése,
- kitörési pontjaink kiválasztása.
Cs. Szabó László |
|
hatarvadasz |
2012.04.14. 17:18 (#3) |
|
|
Minden olyan viselkedés és magatartás, ami egy nemzet értékét lerombolja
polgárait ellehetetleníti, megítélését nemtelenné teszi!!!
A gazdasági és minőség romboló tevékenység pedig a velejárója , a tudattalan
és rablógazdálkodás általi piaci ellehetetlenülésnek!!!
A tőkekivitel és az ellenőrizetlen juttatások és elvesztegetett adópénzek
vezetői megnyilvánulásai csak tetézik az amúgy is súlyos közterhek elosztásának elviselhetőségét.
A mesterségesen gerjesztett infláció a nemzeti vagyon elidegenítését segíti elő!!!
Váltópolitikai büntetlenség szavatolása gerjeszti tovább a rablógazdálkodást,
és a közbiztonság, valamint a magántulajdon védelmének elhanyagolása kendőzi el a magasabb szintű visszaélések sorozatait.
Együttes hatásuk váltja ki a teljes belső összeomlást, és a külső eladósodást is egyben!!! |
|
nacsa66 |
2012.04.14. 16:32 (#2) |
|
|
Ami ebben az országban folyik!
Szóval, igével, Dakota közmondással/Öszödi beszéddel, törvénnyel, rendelettel, intézkedéssel, programokkal és pogromokkal ( már majdnem van ilyen is!), mutyival, multival, önerőből vagy külső segítséggel, exkommunista millirdosokkal, "szaros gatyát" a futballban kimosó bankárokkal, vámhalasztott szerencselovagokkal a háttérben, kilóra megvehető politikusokkal, dekára vásárolható hivatalnokokkal, egy jó nagy Budapesti vízfejjel a csúcson!!!
És ez még nem minden, lehetne folytatni estig, és cizellálni, finomítani, kielemezni ( ami nem sikerül azóta sem, amióta kitalálták az első netes polfórumot )....... |
|
donaldduck |
2012.04.14. 16:26 (#1) |
|
|
Aki annyira tudja hogy ez mit is jelent,ide igazán leírhatná!
Csak hogy okuljunk. |
|
|
|
|
globalizáció kora, koalíciós évek, 1956-os forradalom, rendszerváltó ezredvég, magyarország, század, második, felében, bázisát megvan életszínvonal, totális meghatározó pártirányítás, állam forint népbírósági, pártokba vezetésével, kegyetlen eredményeként, átalakulását nagyon, rákosiék utáni, boldog bocsátkoztak, mindent vásárolható,
|
|
|
|