Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Mennyire voltál valaha szegény?
Pl. nálam: csak tészta és kakaópor volt otthon és feltaláltam a kakaós tésztát, azt ettem 3 napig.
Politika – Egyéb kérdések
A kérdést írta: heade ( 2011.08.12. 13:37 )
Válaszok száma: 14
Címkék: mennyire, szegény, voltál, valaha, feltaláltam, kakaópor, tésztát, kakaós, otthon, tészta,
1 2 
Válaszok Új válasz
dnemethk 2011.08.12. 21:47 (#14)
13 évvel ezelőtt mikor váltam és egyedül maradtam 3 kicsi gyerekkel.
Másfél hónap volt nagyon keserves,míg mellékállást nem találtam.
Senkinek nem kívánom,hogy megélje ezt.
De az a típus vagyok ki a jég hátán is megél.
Érdekes mód a gyermekeim nem olyan tragikusan fogták fel mint én.
Ők nem emlékeznek rá,hogy bármiben is hiányt szenvedtek volna.
Pedig volt párszor,hogy az esti kakaó helyett csak tea jutott.
taen 2011.08.12. 21:15 (#13)
Nekem nincs identitás-zavarom!
Az új gazdagokkal ellentétben én régi szegény vagyok!
Furcsa lenne, ha egyszer megváltozna!
De nem adom fel!
tilojka 2011.08.12. 20:38 (#12)
Sose éreztem magam szegénynek ............
hatarvadasz 2011.08.12. 18:22 (#11)
hatarvadasz
A legszegényebb az aki igérni sem tud, aki ennél is szegényebb az saját
magát ássa el!!!
Én az igéretek mezején aratni szoktam!!!
agota_nagy 2011.08.12. 17:47 (#10)
1952-ben voltunk a legszegényebbek.
Október elején bevonták szüleim kereskedői iparigazolványát, és elvitték a teljes árukészletet, az anyagokat, félkész munkát... mindent. Mindezt egy olyan pillanatban, amikor a teljes tőke anyagban volt.
A nővérem egyetemre járt, a bátyám tanítóképzőbe, én 6 éves voltam. Utólag visszagondolva, testvéreim tanulási lehetősége volt az elsődleges ... helyesen ... orvos és tanító lett belőlük.

Pár hónapig, amíg anyukám munkát nem talált egy vegyesboltban, a semmiből és a szomszédok jóindulatából éltünk.
A drága Koncz néni minden nap adott egy liter tejet.
- Majd kifizeti Bözsikém, ha lesz miből - mondta - most is fülembe cseng a hangja.
Összehúztuk magunkat a földes "nagykonyhában", apukám elbontotta a kert végében lévő fészert, annak faanyagával fűtöttük a bontott téglából összerakott "sparheltet".
Csoda finom öreglebbencset tudott rajta főzni apukám.

Anyukám ezekben a hónapokban játszott velem a legtöbbet.
- Gyere Ágikám, játszunk kutyásat!
Ez a játék arról szólt, hogy a soha meg nem vásárolt malackának összegyüjtött kenyérhéjból a javát válogatva, egynek az egyik végét anyukám a szájába vette és morogva-nevetve felém hajolt, én bekaptam a másik végét, és nagy morgások, nevetések közepette megettem a kenyérhéjat.

Ahogy a szomszédok, egyik a másik után, tudomást szereztek a helyzetünkről, jöttek.
- Bözsikém, kenyeret sütöttem - kóstolják meg.
- Hoztunk haza a tanyáról krumplit, kis zöldséget - fogadja el Bözsikém.
- Egy kis turót is vigyen a tej mellé.
- .... pár tojást.
Egyszer Kovácsék kostolót is hoztak. Egy hétre elosztotta mamikám, minden nap ettünk valami finomságot.

Igy éltünk két hónapig.
Decemberben munkába állt anyukám, apunak továbbra sem volt állása, egy suszterhez járt el cipőket foltozni, sarkalni-talpalni.
Kicsit könnyebb lett a helyzet, már volt mit enni.
Karácsony reggelén anyukám azzal költött, hogy egy angyal repülhetett el a házunk fölött és elejthette ezt - és átadott egy szem szaloncukrot.
Délután kalácsot sütött. Azóta se ettem olyan illatos, foszlós kalácsot.

Tavasszal a galambok kiköltötték első fiókáikat, csirkéket, néhány kiskacsát vettünk, lassan a húsigényünket ellátták, de 57-ig nagyon szerényen éltünk.

A férjem mindig azzal cukkolt, hogy én két dologtól félek - a megfagyástól és az éhenhalástól - gondoljátok, van okom rá?
kohlinka 2011.08.12. 15:40 (#9)
1967-től, szüleim válásától voltam szegény, akkor voltam kilenc éves. Addig apa gondoskodott rólunk, meg volt vitamintól kezdve a legfinomabb húsokig mindenünk. Anyám felvette a családit és a gyerektartást, de nem főzött ránk, nem mosott és nem takarított. Én takarítottam, mostam a testvéreimre. Öcsém ekkor volt hét éves, iszonyatosan korgott a gyomrunk egész nap. Néha apai nagymamám áthívott minket ebédelni, úgy főzött, hogy nekünk is jusson, de én szégyelltem elfogadni ezt a tényt, hogy koldus lettem. Pirított grizt készítettem naponta egyszer, vízzel felöntöttem, vagy néha találtam a tyúkok alatt tojást, egyet megsütöttem - kettőt anyám miatt nem mertem -. Iskolába éhen jártam, sem füzetem, sem radírom, sem ceruzám nem volt, mert féltem anyámtól, aki úgysem adott volna pénzt rá. Többé nem jártam a szomszédokhoz sem, nem akartam panaszkodni. 17 éves koromig éheztem, már akkor mostohaapám is volt, továbbra is felvették a családit, gyerktaretást 16 éves koromig, de elköltötték magukra, engem nem engedtek továbbtanulni, bezátak a lakásba, elzavartak dolgozni ötszáz forintért, ami éppen csak hogy fedezte hiányos ruházatomat, mert azt sem kaptam 1967 óta, amit kaptam az unokanővéremtől, magamnak aljaztam, két pulóverem volt, azt váltogattam, nadrágot apa vett nekem egyet. A házasságom idején én kértem a családi pótlélkot, mert a volt férjem elmulatta a fizetését két nap alatt, albérlet mellett én fizettem mindent, én osztottam be a keveset mindennapi főzéshez, én tartottam a volt férjemet is, mert megette, amit főztem. A válás után visszavették a fizetésemet, amit nem lehetett volna megtenni, abból vásároltam be a heti főznivalót, hogy jártam a piacra gyerekruhákat árulni, s ott bevásároltam hétvégére, s a következő hétre, ez így ment hosszú éveken keresztül. Most is kevés a bevételem, épphogy futja rezsire, meg ebédre, időnként bérletre. Nem lehet megszokni, a kezdeti jólét után nekem ez maradt.
atomvaros 2011.08.12. 15:26 (#8)
Volt idő,h szegény voltam.
Öreglebencset,hamis húslevest és paprikás krumplit ettem felváltva.
Most,h jobban állok anyagilag,azért még mindíg eszem azokat az ennivalókat is amit szegénységemkor ettem.
szicu 2011.08.12. 15:07 (#7)
Soha nem állítottam, hogy voltam. Most is az vagyok!
geptop 2011.08.12. 14:59 (#6)
Szegény sosem voltam, mert mindig volt reménye, hitem és bíztam magamban. Annak ellenére, hogy volt olyan időszak, amikor 2 hétig gyalog jártunk, mert nem volt pénz foltra és ragasztóra, a kilyukadt kerékpárunk kerekéhez. Meg a zsebekből, innen onnan órákig kapartuk össze a kenyérre valót, mivel a kertben minden megtermett. Ilyen, vagy ehhez hasonló időszak sokszor volt és talán lesz is. De, míg egészségem van, addig nem fogom magamat szegénynek érezni.
Emlékszem az első számítógépünkre is amit a gyerekek számítástechnikai ismeretei miatt raktam össze:
Volt egy 286-os alaplapom, melyhez kaptam 4 Mb ramot. Valahonnan egy tápegység is került, meg billentyűzet, meg egy rengeteg bad szektorral "megáldott" vinyó. A zöld-fehér herkules monitort sikerült 2 eft-ért megvenni (2 hónapig spóroltam rá, pedig csak 17 éve volt). Sikerült szert tennem egy kisfloppi meghajtóra, meg IDE kártyára.
Szóval minden lett, csak 4 eft-unk nem volt sz.gép házra! Ezért mindent becsavaroztam az íróasztal fiókjába. Szerencsémre a tápegység oldalán volt kapcsoló. Még jól is nézett ki hisz becsukott ajtónál az íróasztalon csak a monitor és a billentyűzet volt. (Később sikerült egy egérre is szert tenni.) Ennek ellenére szép idők voltak.
bigina 2011.08.12. 14:35 (#5)
Mikor 16 évesen elköltöztem otthonról a párom épp a sorkatonai szolgálatot teljesített. Én egy ruházati boltban dolgoztam. A fizum úgy volt beosztva, hogy napi 100 forint jutott, így hétvégére 2 napra maradt 300. Hát nem volt egyszerű..... annyi tejbegrízt életemben nem ettem, ja meg krumplit. Ez nagyjából fél évig ment így, utána jött a rendszerváltás, új munkahelyemen 10X annyit kerestem. Azóta se szívesen eszek tejbepapit.
1 2 
Facebook komment
További címkék
esti kakaó, igéretek mezején, teljes árukészletet, olyan pillanatban, évvel, ezelőtt, mikor, váltam, földes saját másfél, megélje jusson gyermekeim, rajta nincs tanító, bíztam innen, minket ebédre, párszor lehet, pulóverem unokanővéremtől, ruházatomat évesen, voltam akkor,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.