Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Mi a különbség a környezetismeret és a természetismeret között?

Környezet – Egyéb kérdések
A kérdést írta: fdng ( 2011.01.25. 13:29 )
Válaszok száma: 2
Címkék: természetismeret, környezetismeret, különbség, között,
Válaszok Új válasz
gergelyferi 2011.03.14. 20:20 (#2)
A környezetismeret célja, hogy felkeltse az emberekben a környezetük élő és élettelen világa iránti érdeklődést.Bátorítson a természet és a lakóhelyi környezet önálló megismerésére,alkotóinak, jelenségeinek "felfedezésére".Jól értelmezett,könnyen felidézhető , egyszerű kognitív műveletek végzésére alkalmas képzeteket alakítson ki a közvetlenül vagy közvetve megismerhető természeti és ember által létesített környezetről.Javítsa az embereknek a környezetük állapota iránti érzékenységét, alapozza meg a környezet értékeit tisztelő, azokat megóvni kész magatartásukat.
A természetismeret szó a néprajztudomány szakkifejezése. Ezzel jelöli a népi tudásanyagnak az élő és élettelen természetre vonatkozó reális, tudományosan is igazolható részét. Amikor a tudásanyag egy részéről beszélünk, már jelezzük is, hogy külső szempontot juttatunk érvényre egy más természetű világ ábrázolásakor. A népi tudásanyagban együtt van jelen a reális, utóbb a tudomány által is igazolható ismeret, s ennek ellenkezője, a vélt ismeretek tartománya, amely téves következtetéseken, különböző forrásokból származó sztereotípiákon vagy a jelenségek értelmezését szolgáló magyarázatokon nyugszik. A népi tudásanyagot, illetve annak a természetismeret fogalomkörébe tartozó részét egy más rendszerű és más törvényű világból a természettudomány próbakövével választjuk ki s foglaljuk olyan rendszerbe, amely a valóságban nem létezik. Szükségünk van mégis erre a műveletre, hisz csak így mérhető fel, hogy a mindennapi életben milyen szerepe volt a tapasztalati tudásnak, e tudás továbbhagyományozódásának, s mellette vagy vele együtt milyen szerepet játszott az életben a hiedelem, a jelenségek, dolgok magyarázatául szolgáló mítosz, s hogyan forr egységbe a gyakorlat és annak irreális értelmezése.

A természetismeret fogalmának és tárgykörének tisztázása érdekében még néhány kiegészítést kell tennünk. Köztudott, hogy a népi közgondolkodásban az ember (emberi társadalom) alkotja a középpontot. ,,Szarvason, a szarvasi molnár nadrágszíjjának a csatján van" a világ közepe, ,,mikor éppen szárazmalmának közepén áll". S tudjuk, hogy ez a világközepe szemlélet mindenütt ismeretes (Berze Nagy 1958: 35-44). Az élő és élettelen természet, illetve az elképzelt, ám emberi mintájú természetfeletti világ is e viszonyítási ponthoz mérve létezik. Midőn élő és élettelen természetről, ezek egymáshoz való viszonyáról beszélünk, az előbbiből kihagyjuk magát az embert. Minden olyan tudás, akció, amely magára az emberre (társadalomra) mint a megfigyelés vagy a cselekmény tárgyára irányul, tárgykörünkből kimarad. Nem foglalkozunk így a népi gyógyítással, mint tudás- és ismeretanyaggal, függetlenül annak reális vagy irreális tartalmától. Kimaradnak olyan ismeretek is, amelyek a társadalmi kapcsolatokra, azok megváltoztatására vonatkoznak valamely módon (szerelmi varázslás, azonkívül a jogi és társadalompolitikai ismeretek).

Az egységes népi tudásból kiválasztott, az emberre és az emberi társadalomra vonatkozó reális ismeretek még így is rendkívül széles körűek, ezért a témát tovább szűkíthetjük. Kihagyjuk vagy csak röviden érintjük a parasztság fő foglalkozásainak (földművelés, állattartás, a hozzájuk kapcsolódó építkezés, s a mesterségek) gazdag ismeretanyagát, {7-726.} hiszen ezt a Magyar néprajz következő kötetei tárgyalják majd. E területeknek csak néhány jellegzetes vonását ragadjuk meg, s a teljesség kedvéért, a kép egésze érdekében utalunk a másutt teljesebben megjelenített anyagra.

A természetismeretet tárgyaló magyar munkák a természettudományok beosztását követik. Beszélnek népi csillagászati ismeretekről, a légköri tünemények magyarázatáról s belőlük levonható időjárási megfigyelésekről, ásványismeretről. Mindezeket az ismereteket a természetben élő ember a gazdálkodás, az önfenntartó termelőmunka szempontjából nézi, s összeköti a földművelés, állattartás, mesterkedés egyes mozzanataival, igyekszik saját hasznára kamatoztatni tudását. Az állat- és növényismeret szintén e szempontból érdekes, s a természetismeret külön területét alkotja. A vadon termő és termesztett növények, a vadon élő és tenyésztett állatok alapos ismerete nemcsak a gyűjtögetés, vadászat vagy termesztés és tenyésztés szempontjából fontos, hanem - tárgyunk szempontjából - azért is, mert mindezt az élettelen természettel szoros egységben szemléli a parasztság. Éppen a mitikus gondolkodás, a hiedelmek nagy szerepe miatt nincs elválaszthatatlan határ e két terület között. Az égitestek nemcsak emberi tulajdonságokat öltenek (pl. felkelnek, lenyugszanak, hugyorognak, járnak-kelnek, elpihennek), hanem úgy is összekapcsolódik a két világ, hogy a jelenségeket egymásra vonatkoztatják. Az állatok viselkedéséből, a növények állapotából légköri változásokra következtetnek, s bár ezek között sok a vélt, tudományosan nem igazolható tudás, sokuk azonban igazolást nyert. A mesterségekkel, háziipari tevékenységgel függ inkább össze a népi tudásnak az a része, amely a számolás és mérés, illetve a fizikai és kémiai jellegű ismereteket öleli fel, s a természetismeret e területét szintén a nem élő világhoz kapcsolja. Ezek az ismeretek nem leszűrt elvekként jelennek meg, hanem a gyakorlatban, a mindennapok rendjében, s eredményességük egyben az alkalmazott ismeretek fokmérője is. A szappan- vagy lúgfőzés, a szén- vagy mészégetés legalább annyira ásvány-, növény- vagy állatismeret, mint kémiai, s anélkül van jelen az egyén vagy közösség tudásában, hogy ismerné magát a lezajló folyamatot, az anyag szerkezetében bekövetkezett változásokat. A folyamat magyarázata, értelmezése lehet helyes vagy helytelen, az eredmény - mint visszajelzés - minőségével igazol.

A világ egységben való szemlélete, az élő és élettelen természet magától értetődő összekapcsolása és egymásra vonatkoztatása teszi lehetővé, hogy a legkülönbözőbb ismeretek egymás mellé kerülhessenek, s egyre újabb felismerésekhez is vezessenek. A tudomány szemszögéből igen különbözőnek, valósnak és valótlannak bizonyuló ismeretek eredetüktől függetlenül egyaránt a hagyományozódás keretei között élnek, s öröklődnek generációkon át. Ez pedig még egyneműbbé teszi az ismeretanyagot. Kiragadva e formai és világnézeti egységből a természetismeret fogalma alá tartozó elemeket, csonka, halmazszerű képződmény áll előttünk, hiányzik az eredeti kötőanyag, s a tudományos gondolkodás logikája szerint sem állíthatók megszakítatlan oksági rendbe.

A nép természetismeretének realitását hazai néprajzkutatásunkban a természettudós és etnográfus Herman Ottó vetette fel elsőként, megkülönböztetve egymástól a tapasztalatot és a hiedelmet. Munkáiban kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a természetben élő halász, pákász, pásztor, vadász, földműves pontos és reális megfigyelései teszik lehetővé a jó és ötletes szerszámkészítést (hálók, csapdák, hurkok, terelőeszközök), illetve a pásztorolt állatok, termesztett növények kiválogatását, nemesítését (Herman 1887: I. 225, 414; 1901: 13, 51-53, 231; 1914: 22, 338-357, 798). Ekkortájt a természettudományok {7-727.} részben még a nagy leíró és rendszerező munkák korát élik (gondoljunk csak éppen Herman Ottónak a pókfaunáról szóló nagy munkájára), s a pontos népi megfigyelések közelebb álltak a kor tudományosságához, mint ma.

A leírások ebben az időben szaporodnak. Jankó János, Gönczi Ferenc monográfiái és mások cikkei tovább gyarapítják az ismereteket (Jankó 1893, 1902; Gönczi 1914). Mégsem a néprajzkutatók, hanem a természettudomány felől közelítők azok, akik elsőként felvetik, hogy mi is állja meg helyét a népi tudásból. Dalmady Zoltán a valós és valótlan elképzeléseket igyekszik elkülöníteni egymástól a hiedelmek tömegében (Dalmady 1909). Elindított ezzel egy azóta is virágzó ismeretterjesztő irodalmat, amely a tudomány eszközeivel szeretné kiiktatni a balhiedelmeket (Tasnádi Kubacska 1939; Fehér J. 1943; Xantus 1981; Herczegh-Vojnits 1981; Kós 1985; Oláh 1986). Az ismeretterjesztő irodalom mellett kibontakozott egy olyan irány is, amely azért tanulmányozta a népi gyógyító eljárásokat, gyógynövényeket, festőnövényeket és ezek használatát, hogy ötleteket merítsen belőlük, a természetes hatóanyagokat elterjessze a gyógyászatban, táplálkozásban. E kiterjedt irodalomra csak röviden utalunk, de ezek a vizsgálatok a gyógyászaton túlmenő tanulságokkal is szolgálnak (Magyary-Kossa 1929-1940: I-III.; Berde 1940; Zelenyák 1908; Varró 1941).

E kétirányú - néprajzi és természettudományos - megközelítés a néprajzra sem volt hatástalan. A harmincas évek közepén Vajkai Aurél számos cikkben kezdte meg a népi tudás valóságtartalmának elemzését (Vajkai 1937a; 1938; 1941; 1942). Rajta kívül Gunda Béla - Borbás Vince és Györffy István etnobotanikai munkásságát folytatva - általában a gyűjtögető gazdálkodással, a népies vadfogás eszközeivel (kezdetleges eljárások: szigonyozás, mérgezés, bunkózás), a primitív sütő-főző-szárító eljárásokkal foglalkozott kisebb tanulmányokban, európai kitekintéssel (Gunda 1939; 1947a). Korompay Bertalan pedig a magyar és finnugor népek csapdáinak csoportosításával járult hozzá a primitív állatfogó technikák ismeretéhez (Korompay 1956a; 1984). Vajkai Aurél készíti el a Magyar Népkutatás Kézikönyve részére a Népünk természetismerete c. összefoglalást, amelynek rövid bevezetőjében alapvető megállapításokat tesz a népi tudás természetéről, és kialakítja az elkülöníthető tárgyköröket, összegyűjti a szétszórt, ugyanakkor nagyszámú irodalmat. A szerző természettudományos képzettsége (orvos), téma iránti érdeklődése egy nagy összefoglalás lehetőségét ígérte. Ez nem született meg, ám későbbi munkáiban, csakúgy mint Gunda Béláéban, állandóan jelen volt ez a szempont (Vajkai 1948a, 1959; Gunda 1966a, 1979).

Gazdag anyag található a Magyar Néprajzi Lexikon ,,természetismeret" s a témával összefüggő többi címszavában. Az ,,Országos Nyelvjárásgyűjtő és Néprajzi Pályázat" évenkénti felhívása nyomán számtalan etnobotanikai, gyógynövényekkel foglalkozó munka érkezett be az Ethnológiai Adattárba. Kívüle még az Orvostörténeti Múzeum s kiadványai, a Gyógyszerészet és a Botanikai Közlemények adtak közre hasznos anyagot (Grynaeus 1962, 1965; Grynaeus-Papp 1977; Kóczián-Pintér-Szabó L. Gy. 1975; Hoppál-Törő 1975; Oláh 1956b, 1986; Gémes 1975; Márkus M. 1979). Szabó T. E. Attila az erdélyi kutatásokat tekinti át, s ösztönöz a gyűjtésre (Szabó T. E. A. - Péntek 1976), Stephan Aumüller pedig a burgenlandi etnobotanika helyzetét méri fel (Aumüller 1979). Márkus Mihály az egész Kárpát-medencét figyelembe veszi, de kiegészíti ismereteinket a szlovákiai magyar adatokkal és kutatási eredményekkel is (Márkus M. 1979).

Tovább folyt mindezeken túl a néprajzi anyaggyűjtés, s főként helyi monográfiákban jelentek meg nagy számban ilyen természetű közlések. Úgy tűnik, ezek inkább az eddig ismert anyag területi elterjedésének felméréséhez adnak fogódzót, s ritkábban állnak elő korábban fel nem jegyzett, ismeretlen adatokkal.
hatarvadasz 2011.01.25. 20:01 (#1)
hatarvadasz
Véleményem szerint a környezetismeret, az adott személy lakóterületének adottságait tartalmazza , beépítettség kultúra ipar, mezőgazdaság bányászat ,a zöldövezet flórájával és faunájával.
Területi tagoltságával, folyóival, hegyeivel közúti,légi vagy más közlekedési módjaival , népességével és szokásaival, történelmi ,művészeti értékeivel, persze lehetne még egy csomó dolgot, de a lényeg benne van.

A természet ismeret, a bolygó élővilágának általános ismeretén túl, az emberi fogyasztásra alkalmas , és a veszélyes dolgok alapismerete, és a környezetbe kerülés esetén egy vélelmezett túlélési stratégia elsajátítása.,az életben maradáshoz szükséges eszközök technikák felhasználása és elő állítása akár primitív módszerekkel is.
Facebook komment
További címkék
lakóhelyi környezet, közvetlenül vagy, környezetük állapota, környezet értékeit, környezetismeret, célja, felkeltse, emberekben, közre szemszögéből tudásában, hasznára értékeivel létesített, magyarázatokon ismeretekről használatát, etnográfus köztudott, herczegh környezet, eredményességük erdélyi, elpihennek fogyasztásra, elsőként értetődő, megismerésére fehér,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.