| Válaszadók toplistája |
|
| 1. |
hatibacsi |
20036 |
| 2. |
decotext |
17332 |
| 3. |
geptop |
16374 |
| 4. |
donaldduck |
15550 |
| 5. |
hatarvadasz |
13569 |
| 6. |
xenos |
9874 |
| 7. |
feerko |
9543 |
| 8. |
ibicimama |
9280 |
| 9. |
piktorka2 |
9131 |
| 10. |
foxworkinspace |
8624 |
|
|
|
| Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek? |
|
| 1. |
ibicimama |
1056 |
| 2. |
xenos |
1031 |
| 3. |
dnemethk |
845 |
| 4. |
hatarvadasz |
810 |
| 5. |
donaldduck |
744 |
| 6. |
pola62 |
730 |
| 7. |
geptop |
665 |
| 8. |
hatibacsi |
630 |
| 9. |
sunchat |
489 |
| 10. |
gergelyferi |
459 |
|
|
|
| Helyesnek talált válaszok aránya |
|
|
|
|
| Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is! |
|
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!
Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.
Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.
Letöltés
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csak belépés után tud válaszokat írni! Kérjük lépjen be!
Belépés
|
Vagy facebook hozzáféréssel is írhat!
Facebook Komment
|
|
|
bystron |
2012.12.07. 22:36 (#34) |
|
 |
Olyan nincs kedves Hatarvadasz,hogy nem te hozod a dontésedet,mégha az egod nem is tud rola,a dontés mindig a tiéd.Ugyanis nincsenek véletlenek,és minden élethelyzet érted van. |
|
|
hatarvadasz |
2012.12.07. 17:23 (#33) |
|
 |
Kedves bystron egyetértek, de csak abban az esetben,ha az ember minden esetben a döntéseket maga tudja meghozni és kivitelezni is egyben!!!
Minden olyan esetben amikor kapcsolódó személy felelőssége is mérvadó
lehet már nem lehet igaz a tétel!!!
Azért, mert míg az életének fázisaiban nem Ő az aki dominens, hanem az a élettér és környezeti szféra amelyik igaznak vélt tanításai szerint akarják igazzá tenni Őt,
addig csak a közösségi szabályok szerinti viselkedése lesz igazi !!!
A kannibálnak mindig jól jöhet egy naiv vegetáriánus!!! |
|
|
bystron |
2012.12.07. 16:56 (#32) |
|
|
Az egész életéért* * |
|
|
hatarvadasz |
2012.12.01. 16:04 (#31) |
|
|
Jó kérdés és toroktépők a válaszok!!!
Azt mondja a fáma, hogy a munkavállaló köteles minden munkát elvégezni,
még akkor is, ha szabálytalanul végeztetik vele el a munkát, munkaügyi
bíróságon, vagy más hatóságnál élhet utólagosan panasszal!!!
A jogsértésre kényszerített embert szabályszerűen fogják cserben
hagyni és a kárt vele megtéríttetni, függetlenül az emberi és szakmai
tudása és ellenérzése árán is!!!
Mivel az emberi alá és fölé rendelés a dilettantizmust sem zárja ki, így a felelősségvállalás valódisága is képletes csupán!!!
A tényleges ok -okozati összefüggések elemzése után csak azt lehetne
számon kérni az egyéntől, amit nem tett meg az esemény,vagy cselekmény elkerülésének érdekében!!!
Sok esetben a kötelezettségek azok amelyek a felelősségvállalás terhére
kényszerítik az embert köztes megoldásokra!!!
A megélhetési bűnözés is hasonló elvek és útmutatások alapján nyert
létjogosultságot, ami jogilag is egyfajta társadalmi és emberi megosztottság
szándékos figyelemelterelő és megosztó politika húzása volt csupán!!!
Sokak éltek is a lehetőségekkel, akiknek éppen az lett volna a feladatuk,
hogy a hasonló cselekmények ne fordulhassanak elő egy jogállamban!!!
A mentelmi jog is csak egy olyan kifejezés ami elősegíti a sorozatos
jogtipró visszaéléseket!!! |
|
|
seventhson |
2012.12.01. 12:48 (#30) |
|
 |
Köszönöm nektek itt ezeket a mai bejegyzéseket. |
|
|
bubuiszusz |
2012.12.01. 10:50 (#29) |
|
 |
27# Kedves Gyöngyibur!
Értem mire gondolsz, de továbbra is csak azt tudom mondani, mindenki önmaga felelős cselekedeteiért. Ahhoz, hogy ezt igazán megérthessük, el kell szakadni az emberi 3D-s gondolkodástól. De ez jelen pillanatban és helyzetben nagyon keveseknek adatik meg (ezt nem vedd célzásnak, és sértésnek, hisz úgy írok, ahogy gondolkodom, de hidd el, szeretetből írom, amit írok), de nemsokára eljön az idő, hogy mindenki máshogy lásson, gondolkodjon ezekről a dolgokról, és persze más dolgokról is. Mivel nagyon komoly változások azok, amik jelenleg folynak a földünkön is, és ezek a végéhez közelednek, amik lehetővé teszik majd, hogy mindenki átláthasson a fátylon, ami eltakarja látásunkat. Az általad felhozott példák, mint, felelősek vagyunk gyerekeinkért, szeretteinkért és sok másért is, ezek kielemzése oly mélységekig vezetne el, ami más látásmódot követel meg, ezért itt sem hely, sem idő nincs rá ezek kielemzésére, de nagyon sok írásomban ezekről a témákról érintőlegesen említést tettem, ha emlékezetem nem csal. De mint írtam, értem mit szerettél volna érzékeltetni, és a jelenlegi emberi gondolkodással valóban elfogadható lehet sokak által észrevételed.
Az idézettel kapcsolatban csak annyit, hogy mi nem szelídítünk senkit és semmit, csupán csak idomítunk, tanítunk, mert szelíd csak az lehet, aki szelídnek születik.
Szeretettel: bubuiszusz
|
|
|
amultfenye |
2012.12.01. 09:35 (#28) |
|
 |
Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.
Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. 'Egy pillanat' - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.
'Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.' Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. 'Semmiség' - feleltem. 'Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.'
'Milyen jó fiú maga!' - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: 'Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?'
'Nem az a legrövidebb út.' - vágtam rá gyorsan.
'Ó, azt egyáltalán nem bánom.' - mondta. 'Egy hospice-házba tartok.'
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. 'Nincs már családom.
Mindenki meghalt.' Nagyon csendesen beszélt. 'A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.' Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
Mit szeretne, merre menjünk?'
A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: 'Most már mehetünk. Elfáradtam.' Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.
Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
'Mennyivel tartozom?' - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
'Semmivel.' - feleltem.
'Magának is meg kell élnie valamiből.' - mondta.
'Vannak más utasaim is.' - szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
'Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak.' - mondta végül: 'Köszönöm.'
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el."
|
|
|
gyongyibur |
2012.12.01. 09:19 (#27) |
|
 |
Kedves Bubuiszusz!
Kicsit vitatkoznék!
A felelősség az nagyon tág fogalom.
A kérdés a cselekedeteinkért vállalható felelősségről szól, de felelősség van másféle is.
Felelősek vagyunk a gyermekeinkért, a szeretteinkért, és sok minden másért is!
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Antoine de Saint-Exupéry
|
|
|
bubuiszusz |
2012.12.01. 09:10 (#26) |
|
|
Cselekedeteink
Minden ember a cselekedetei tükrében ismerheti meg helyesen önmagát, és nem azáltal, hogy mit gondol önmagáról, illetve, hogy mások mit gondolnak róla. Aki nem tart rendszeresen lelkiismeretvizsgálatot, az lélektanilag képtelen arra, hogy helyes önismeretre tegyen szert. Minden lelkiismeretvizsgálatnak a lényege az, hogy a mit és a hogyan kérdésre világos választ adjon magának az, aki vállalja az önvizsgálatot. Tehát amit és ahogyan cselekedett valaki, az tanúskodik az illető valódi értékéről, és nem az, hogy mit gondol önmagáról.
Ami valódi önismeretre segít, az az, ha vállalod azt, hogy szemléld magadat cselekedeteid tükrében! Az, aki egy-két hétig mindennap naplót vezet, vagy legalább rövid vázlatban leírja, hogy naponta mit és főleg hogyan tett, az e pár heti feljegyzés alapján kaphat magáról némileg reális képet. Eddig még senki sem tudta megismerni önmagát anélkül, hogy meg ne vizsgálta volna rendszeresen, hogy mire és hogyan használja idejét.
Helyes önismeret csak tárgyilagos tényeken alapulhat. Ez azt jelenti, hogy nem olyan vagy, amilyennek képzeled magadat, hanem olyan, amilyennek látnak téged mások cselekedeteid tükrében.
A helyes önismeret legtökéletesebb formáját az választja, aki állandóan arra törekszik, hogy másért éljen. Az ilyen ember nem ér rá önmagával foglalkozni.
Az önismeretnek legtisztább tükre a cselekedet! Cselekedeteid tükrében felismerheted, hogy ki is vagy tulajdonképpen.
Meg kell vizsgálnod, hogy mivel foglalod le magadat egész nap. Aztán meg kell vizsgálnod, hogy amit teszel, azt hogyan teszed! Milyen szándékkal, milyen figyelmesen, milyen szorgosan?
Meg kell vizsgálnod, hogy anyagi javaidból mennyit szoktál juttatni a nálad szegényebbeknek. Mennyi az a gyakorlatban mérhető idő, amit mások iránti segítő szolgálattal töltesz el? Ha ezeket naponta megvizsgálod, akkor aránylag reális képet kapsz magadról.
Hibáidat, vagy inkább így mondom, hibáidat és erényeidet, jó és rossz tulajdonságaidat cselekedeteid tükrében jól felismerheted. Önmaga számára senkinek sincs rejtett jó vagy rossz tulajdonsága. Ezek csak mások előtt lehetnek rejtettek. Az erkölcsi jó és az erkölcsi rossz mindig tudatos.
Ha aztán van már némi önismereted, akkor két lehetőség fog állni előtted. Az egyik az, hogy Nála nélkül semmit nem tudsz tenni, ami boldogítana, a másik pedig az, hogy Vele mindenre képes vagy, hogy boldog légy. Ez gyakorlatban úgy történik, hogy fokozatosan lemondasz saját erőfeszítéseidről, elképzeléseidről, kényelmedről, és engeded, hogy Ő működjön benned! Vagyis annyira átadod magadat Neki, hogy már nem leszel akadálya saját hited, reményed, szereteted kibontakozásának.
|
|
|
bubuiszusz |
2012.12.01. 08:56 (#25) |
|
|
Felelősség
A földi életben mindennek van előnye is, hátránya is. Azért van eszünk, hogy magunk döntsük el, mit tegyünk, amikor választás előtt állunk. Senki sem dönthet helyettünk olyasmiben, amiért nekünk kell a felelősséget vállalni. Mindig úgy kell hozzáállnunk egy döntéshez, hogy abból javunkra fog válni az, ami fontos.
Mi csak önmagunkért felelünk.
A legfontosabb a mi lelki nyugalmunk, békénk.
Szabadságunk határának felismerésben ne vezessen az minket, hogy mások hogyan vélekednek erről. Tudnunk kell, hogy miért vagyunk felelősek, és miért nem. Tehát tudnunk kell, hogy nem vagyunk felelősek senki másért, csak önmagunkért. Mi mást nem kényszeríthetünk a jó vagy rossz útra.
Az önálló gondolkodás felelősségvállalással jár, de éppen ez tesz mindenkit olyanná, hogy saját boldogságunk legyen, és ne mástól kölcsönzött.
Mindenkinek vannak magasba törő álmaik, vágyaik. Ez jó mindaddig, míg e vágyakért vállaljuk a felelősséget, s nem akarjuk másra hárítani döntéseink következményeit.
Te magadért felelsz, s a felelősséget magadért nem háríthatod át senkire a világon!
Tiszta szándékunk könnyíti felelősségünket, de bizonyos tudatlanság nehezíti ezt.
Csak magunkért felelünk. De nem Előtte, hanem Általa. Ez azt jelenti, hogy Ő fog átvilágítani, és a továbbiakat ránk bízza. Erkölcsi felelősséget senkiért nem lehet vállalni. Ő sem tehette ezt értünk. Csak Magáért! Ezért kellett megfizetnie az árát annak, hogy hűséges maradjon az Atyához azzal, amit szenvedésében vállalt. (Lk 24;26).
Tehát meg kell tanulnunk máról holnapra felelősséggel élni. Nem felelőtlenül, hanem felelősséggel. Ez azáltal fog sikerülni nekünk, ha nagyon bízunk Benne, és nagyon megteszünk mindent, ami éppen máról holnapra adódik számunkra.
Lehet mástól átvenni szerepet, munkát és sok egyebet, de felelősséget átvenni nem lehet, hacsak előre ebben meg nem állapodtak Vele. Olyan nincs, hogy te csinálsz valamit, és azért Ő vállalhatja a felelősséget. Az ilyen magatartás meggyalázná azt a szeretetét, amely éppen azért valódi, mert felelősséggel jár.
|
|
|
|
|
|
|
dontés mindig, ember minden, döntéseket maga, életének fázisaiban, olyan, nincs, kedves, hatarvadasz, időszak inkább tudatlanság, vázlatban hátra köztes, vittem reményed mérhető, érkeznek jöhet, nincs idomítunk, amely lassan, szeretetét terítették, vizsgálnod bútorokat, dilettantizmust senkire,
|
|
|
|
