| Válaszadók toplistája |
|
| 1. |
hatibacsi |
20036 |
| 2. |
decotext |
17332 |
| 3. |
geptop |
16374 |
| 4. |
donaldduck |
15550 |
| 5. |
hatarvadasz |
13569 |
| 6. |
xenos |
9874 |
| 7. |
feerko |
9543 |
| 8. |
ibicimama |
9280 |
| 9. |
piktorka2 |
9131 |
| 10. |
foxworkinspace |
8624 |
|
|
|
| Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek? |
|
| 1. |
ibicimama |
1056 |
| 2. |
xenos |
1031 |
| 3. |
dnemethk |
845 |
| 4. |
hatarvadasz |
810 |
| 5. |
donaldduck |
744 |
| 6. |
pola62 |
730 |
| 7. |
geptop |
665 |
| 8. |
hatibacsi |
630 |
| 9. |
sunchat |
489 |
| 10. |
gergelyferi |
459 |
|
|
|
| Helyesnek talált válaszok aránya |
|
|
|
|
| Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is! |
|
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!
Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.
Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.
Letöltés
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csak belépés után tud válaszokat írni! Kérjük lépjen be!
Belépés
|
Vagy facebook hozzáféréssel is írhat!
Facebook Komment
|
|
|
seventhson |
2015.03.09. 21:24 (#39) |
|
 |
Donaldduck (#32) :
A magyarázatod szépen felépített, intelligens és logikus. De még mindig elme általi. Persze nem mondom azt, hogy nincs igazságtartalma. Remekül gondolkodsz. Tényleg. Némely kiigazításod is figyelemreméltó.
Inkább csak arra lennék kíváncsi, hogy valójában miről akarod meggyőzni magad. Ha visszaemlékszel rá, már évekkel ezelőtt is beszélgettünk mi ketten itt e témáról. Nekem akkor is, is most is az jött le konzekvenciaként az írásaidból, hogy nyugodjunk bele abba, hogy a lélek teljes, nem fejlődik, és ezzel nyugodtan tegyük is le a témát, vele együtt pedig minden felelősséget a vállunkról, ami a felébredés menetének "terhét" illeti. Nyugodtan éljük az életünket mint eddig, politizáljunk, intrikáljunk tovább, hiszen a lelkünk teljességének tudatában, fellélegezve térhetünk ki a lelkünk szólításának útjából.
OK ! De vajon miért is szólít a Lélek gyakorta (legalább is engem), ha semmi dolgom nincs vele ? Hallucináció ez ? Illúzió ? Agyrém ? Vagy maga az elmebaj ? És miért nem vagyok ezzel egyedül, mint ritka klinikai eset ?
Röviden : Nem passzolhatjuk le, nem dobhatjuk félre a lélek szólító hangját, azzal a jelszóval, hogy - a lélek teljes és nincs vele feladatunk. Legalább is mi nem tehetjük meg ezt, azok az emberek nem, akik már elindultak a felismerés mezsgyéjén.
A Tudás mindig felelősséggel jár, és egyúttal kötelez is a maga módján. |
|
|
lilagondolatok |
2015.03.09. 21:15 (#37) |
|
 |
Olvastam hát!!!! Csak miért nem jött át vajon ez hozzá?
Általános leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Rudolf Steiner által létrehozott antropozófiai szellemtudomány a szellemi létezésben látja minden lét, valóság okát és forrását. A szellem minden létezőnek, és ezek viszonyának a lényegét adja és alkotja. A szellem örök. A szellemi eredendően a lét szellemi síkján, azaz a szellemi világban egyszerű vagy összetett lényekként működik. Az antropozófia megfigyelései szerint tehát a szellemet semmiképpen sem holt és pusztán szubsztanciális dologként kell elképzelni, és nem is általánosan ható valamiként, hanem konkrét lénynek és lények összességének, valamint ezek működésének. A vallások isteneinek nagy része is szellem, azaz szellemi lény, akik a lét bizonyos részét megalkották és jelenleg is meghatározzák. A szellem szó szinonimái: a vallások által használt Isten vagy isteni szavak.
Szellem mindaz - az anyaghoz nem hasonlítható - szubsztancia és/vagy erő-lény, mely a dolgok lényegét okozza és hordozza. Nem lehet rá mondani, hogy az anyagnál ritkább, mert a ritkaság az anyag jellemzője. Fizikai érzékszervekkel semmiképpen sem érzékelhető, csak szellemi észlelőszervekkel. S mivel a gondolkodás szellemi tevékenység, a gondolkodás már a szellemit észleli, csak éppen fogalmilag. Tehát speciálisan észleli, nem eredeti lénye szerint, hanem az általa hordozott jelentés, lényeg, fogalmi tartalom szerint. A gondolkodva felfogott szellem lényét tehát nem lényként, hanem ,,csak" fogalmi lényegként észleli.
A szellem fogalma az univerzáliák fényében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A szellemi mindenütt és mindig jelen van, de nem mindig és mindenütt szellemi formában. Szellem létezik (1.) a tudatban (vagyis a megismerésben, a gondolkodásban), (2.) a dolgokban és (3.) a dolgokon túl. A skolasztikus filozófusok is e háromféle értelemben beszéltek az általános fogalmak (univerzáliák) létéről. Dolgokon túl azt jelenti, hogy universalia ante rem-ként univerzális módon létezik a lét szellemi részében, mielőtt a fizikai létben megjelenne. A ,,dolgokban" azt jelenti, hogy universalia in re-ként univerzálisan létezik. Vagyis a szellem adja minden dolognak a tartalmát, funkcióját (univerzális) és külső formáját, (azaz még az anyagi forma is a szellemi tartalomnak megfelelően jön létre). Például a géneknek sem az anyagiságában van mindaz, ami meghatározóan hat az élőlények életére, hanem az, ami a gének anyagában (a dologban) szellemileg hat, és a lényeget, a működési módot adja.) Minden dolog, ami létezik, olyan formájú, olyan tulajdonságú, olyan funkciójú, arra való, amilyennek a hozzátartozó szellem meghatározza, amilyenné megalkotja.
A dolog szellem(ij)e mindig előbb létezik a dolgon túl, azaz a dolog előtt, mint a dologban. A megismerő tudatban, a gondolkodásban megjelenő szellemi adja meg számunkra a dologban észlelt tartalom jelentését, lényegét, hogy mi az és milyen. Érzékeléssel nyert képeink ezért is értelmezhetőek a tudatunkban. Az a szellemi, ami a megismerő ember tudatában megjelenik, szintén a lényeg, a tartalom, csak gondolati formában, árnyszerűen megjelenve: a lét valamely szellemi részének gondolati kifejeződéseként. Az antropozófia tehát a skolasztika realista álláspontjának a szellemi megfigyelésekben továbbfejlesztett változatának is tekinthető, hiszen a szellemet realitásként fogja fel és alapvetően három formáját különbözteti meg. Beszél a megismerő tudatban lévő szellemről, ami megfelel az universalia post rem-nek. Sok területen részletekbe menően beszél a dolgokban működő szellemről, ami megfelel az universalia in re-nek. És különféle megközelítésekből feltárja a szellemi lények működését és lényét, ami megfelel az universalia ante rem-nek.
Az emberi megismerő képesség számára a szellem vagy a szellemi jelenleg a legárnyszerűbb formájában jelenik meg a tudatban. A megismerés, a gondolkodás folyamata és maga a jelentés is ilyen árnyszerű szellemi létezők. Szellem az is, amivel értelmezünk. Végső soron minden szellemi eredetű. Például az érzékelés folyamata nem anyagi okokra vezethető vissza, hanem szellemiekre, de a szellem benne nem közvetlenül működik. A gondolkodás viszont maga egy speciális szellemi folyamat. Benne a szellem szellemi létezőként működik. Értelmességet csak értelmes lény ismerhet fel. Tehát magában az emberben is kell lennie szelleminek, aki felismeri a szellemit, hogy az micsoda. Ez a megismerő én, az individuum. Az individuum (szellemet hordozó én) amikor testben (anyagban) van, akkor a dolgokban, és amikor nincs testben (a születés előtt és a halál után), a dolgokon túl létezik. A logika tudatban való használata is universalia post rem-ekkel dolgozik. A logika ante remje a Logosz, amit a János evangélium kezdete is említ, és amit Igének fordítanak. Egyébként pedig az objektív dolgok közötti összefüggésekben ugyanez universalia in re(bus) működik. Egyébként Rudolf Steiner az univerzáliák helyett inkább ősképekről beszélt. (Lásd az alábbi hosszabb idézetben.)
Az antropozófia szerint az igazságnak az emberi gondolkodásban, a szépségnek az érzésben és a jóságnak az emberi akaratban való jelenléte közvetlenül a szellemi lét megnyilvánulása.
Mivel az individuum is szellem, az individuum a világegyetemet betöltő hatalmas szellemi óceán egy cseppjének tekinthető, ezért az ember a saját szelleme révén az isteni szellemhez közeledhet. Az antropozófiának mint szellemtudománynak pont az a célja, hogy olyan megismerési utat mutasson, amelyen járva az ember szellemisége az élet minden területén a világ szellemiségéhez juthat. Az anyag is szellemi eredetű: széttört szellem. Az egymástól eltérő anyagfajták eltérő körülmények következtében széttört szellemiségek. Minden testi, fizikai, anyagi törvényszerűség a szellem működésének tanúbizonysága. Az evolúció folyamatában számtalan szellemi lény vesz részt, akik többek között az anyagi szinten végbemenő folyamatokat is irányítják és maguk is tudatfejlődésen mennek át. Eszerint még azok a lények is fejlődnek, akik a teremtők és az evolúciót szabályozzák.
Az antropozófia a szellemről csak ritkán szól filozofikusan, definíciószerűen, általános értelemben. A legfontosabbnak e téren is a konkrét megfigyeléseket tartja, a szellemről való spekulálásban nem sok értelmet lát.
Az antropozófia általában egyes szellemi lények, vagy a szellemi lények egy-egy csoportjának konkrét tevékenységeiről, tetteiről beszél. Így például több szempontból tárgyalja az embernél jóval fejlettebb tudatállapotú szellemi lényeket. Kilencféle, az embernél magasabb tudatfokú lénycsoportról beszél, akik az ún. szellemi hierarchiát alkotják, és akik az egész testi, lelki és szellemi létet fenntartják, folyamatos tudatfejlődésben alakítják és teremtik. Például a forma szellemei mindenekelőtt a formák létrehozásával foglalkoznak. Vagy léteznek a népeknek is szellemei, akik az egyes népeket vezetik; a nyelvszellemek a nyelveket hozták létre és tartják fenn egy-egy embercsoportban. És e szellemek tevékenysége is sokrétű és idővel, továbbfejlődésükkel meg is változik. Sokféle szellem létezik tehát, akik egymással együttműködve alakítják a világot, a Földet és az embert. Például az emberek sorsának alakítását más szellemek végzik, mint akik az anyagcsere törvényszerűségeinek működését megalkották és fenntartják. A kísértetek, démonok és fantomok nem szellemek, hanem legfeljebb lelki lények. A kísértetektől való félelmet tehát alacsonyabb rendű lelki lények létezése váltja ki, akik azonban sokszor nincsenek is jelen, hanem csak beképzelik jelenlétüket. Viszont léteznek kísértő szellemi lények, akik a fejlődésben az embernél jóval magasabb fokon visszamaradtak, ezért most nem a normális fejlődés menete szerint működnek. Minden emberi önzés, erkölcstelenség e lények emberekre gyakorolt befolyásának következménye. [1]
A szellemi világ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az antropozófia alapvetően három világról beszél, amelyek egységet alkotnak.
,,A lélek és a szellem világa térbelileg nincs a fizikai világtól elválasztva, tehát nincs mellette vagy kívüle."[1]
Megismeréssel megkülönböztethető a testek, a lelkek és a szellemek világa. Mivel az ember testtel, lélekkel és szellemmel is rendelkezik, ezért mindhárom világhoz hozzátartozik. A testnek a lelkiség az alapja, a lelkinek pedig a szellemi. Szellemünk és testünk között a lélek az összekötő kapocs.
,,Ahogy egy embert nem ismerünk teljesen, ha csak a fizikai külsejét ismerjük, a körülöttünk lévő világot sem ismerjük, ha csak azt tudjuk róla, amit fizikai érzékeink közvetítenek. A fizikai világot csak akkor érthetjük meg igazán, ha megismerjük lelki és szellemi alapjait, mint ahogy egy fénykép is csak akkor válik érthetővé és elevenné, ha a lefényképezett személlyel olyan kapcsolatba jutunk, hogy lelkét is megismerjük."[1]
,,Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy a szellemi világ anyaga ugyanaz, mint az emberi gondolaté. (Természetesen az ,,anyag" szót sem tulajdonképpeni értelmében használjuk.) Az emberben élő gondolat azonban csak árnyképe valódi mivoltának. A fejünkben megszülető gondolat úgy viszonylik a neki megfelelő szellemi világbeli lényhez, mint a falon megjelenő árnyék az árnyékot vető tárgyhoz. Szellemi érzékeink felébredésével valóban észleljük ezeket a gondolat-lényeket, mint ahogy fizikai szemünk az asztalt vagy a széket érzékeli. Itt gondolat-lények között járunk. A fizikai szem az oroszlánt, a fizikaiakra irányított gondolkodás pedig - mint árnyszerű képet - csupán az oroszlán gondolatát észleli. Szellemi szemünkkel a szellemi világban éppen olyan valóságként látjuk az oroszlán gondolatát, mint fizikai szemünkkel a fizikai oroszlánt. Ezúttal ismét utalunk a lélekvilággal kapcsolatban használt hasonlatunkra: aki a szellemi látást elsajátította, annak környezete ugyanúgy megtelik az eleven gondolatok, vagyis a szellemi lények egészen új világával, mint ahogy a megoperált vakon születettnek is egyszerre a színek és fények új tulajdonságai tárulnak fel a környezetében.
A szellemi világban először a fizikai és a lélekvilág dolgainak és lényeinek szellemi ősképeit láthatjuk (Urbilder). Ha arra gondolunk, hogy a festőben szellemileg már benne él a kép, mielőtt megfestette volna, hasonlatot kapunk arról, hogy mit értünk ,,őskép" alatt. Most nem az a fontos, hogy a festő fejében a kép megkezdése előtt talán nincs is mindig ilyen őskép, és az csak a gyakorlati munka folyamán, lassanként alakul ki. A szellem valóságos világában mindennek megvan a maga ősképe, és a fizikai dolgok és lények ezeknek az ősképeknek csak képmásai. A csupán külső érzékszerveiben bízó ember nem érzékelheti a magasabb világokat, mert a gondolatok világát csak árnyképszerű elvontságában ismeri. Érthető tehát, ha tagadja az ősképek világát és azt állítja, hogy az ősképek csak a fizikai dolgok absztrakciói, és ezeket az absztrakciókat értelmünk összehasonlító képessége hozta létre. Nem tudja, hogy a szellemi látó, olyan meghitt kapcsolatban van ezekkel a szellemi lényekkel, mint ő maga a kutyájával vagy macskájával, és hogy az ősképek világa sokkal intenzívebb valóság, mint a fizikailag érzékelhető.
Előszörre a szellemi világ még zavart keltőbb, mint a lélekvilág, mert az ősképek igazi alakjukban nem hasonlítanak fizikai képmásaikhoz. Ugyanígy különböznek azonban árnyékaiktól, az elvont gondolatoktól is. A szellemi világban folytonos mozgékonyság és szüntelen teremtő tevékenység uralkodik. Ott nincs nyugalom, nincs egy helyben tartózkodás, mint a fizikai világban, mert az ősképek teremtő lények. Alkotó mesterei mindannak, ami a fizikai és a lélekvilágban létrejön. Formáik gyorsan változók. Minden őskép számtalan különféle alakot ölthet. A sok különböző alakot úgyszólván kisarjasztják magukból, és alig született meg az egyik, már hozzálátnak a következő létrehozásához. Az ősképek többé-kevésbé rokoni kapcsolatban állnak egymással. Nem elszigetelten működnek. Teremtő tevékenységükben szükségük van egymás segítségére. Sokszor számtalan őskép működik közre abban, hogy a fizikai vagy lélekvilágban létrejöjjön egy lény.
A szellemi világban - azon kívül, amit szellemi látással észlelhetünk - van még valami, amit a ,,szellemi hallás" élményének nevezhetünk. Mihelyt ugyanis a ,,látó" a lélekvilágból a szellemi világba emelkedik, az észlelt ősképek zengőkké is válnak. Ezt a ,,zengést", amely tisztán szellemi folyamat, minden fizikai hang nélkül kell elképzelnünk. Észlelésekor úgy érezzük, hogy hangok tengerében vagyunk. Ezekben a hangokban, ebben a szellemi zengésben a szellemi világ lényei fejezik ki magukat. Összecsendülésükben, harmóniájukban, ritmusukban és melódiáikban létük őstörvényei, kölcsönös viszonyai és kapcsolatai jutnak kifejezésre. Amit értelmünk a fizikai világban törvénynek, eszmének ismer meg, az a ,,szellemi fül"-nek szellemi zene. (Ezért nevezték a pythagoreusok a szellemi világnak ezt az észlelését a ,,szférák zenéjének". A ,,szellemi füllel" rendelkező ember számára a ,,szférák zenéje" nem képszerű, allegorikus valami, hanem jól ismert szellemi valóság.) A ,,szellemi zenéről" csak úgy alkothatunk fogalmat, ha félreteszünk minden a fizikai füllel érzékelhető zenére vonatkozó képzetet. Itt ugyanis szellemi észlelésről van szó, tehát olyan érzékelésről, amelyre a fizikai fül nem képes."[1]
A szellemi világnak több szférája, szintje létezik. Ezek a Nap-kozmoszunkban megegyeznek a naprendszer égitesteit magukba foglaló szellemi szférákkal a Naptól a Szaturnuszig, illetve az állócsillagok szférájával. Általában elmondható, hogy a földközeli szférákban a kevésbé fejlett szellemi és lelki lények tevékenykednek, és a napalatti bolygók szférái nem is nevezhetők szellemieknek, hanem csak lelkieknek.
Az antropozófiai szellemtudomány szerint az ember a halála és újabb születése között végighalad minden lelki majd szellemi szférán, miközben feldolgozza előző földi megtestesülésének élményeit, azaz beépíti individuumába annak eredményeit és felkészül következő földi reinkarnációjára, hogy tökéletlen lényét tovább tökéletesítse.
A szellemi megismerés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az antropozófia szerint a megismerésnek nincsenek határai. Ahogyan a megismerés csecsemőkortól földi életünk végéig fokozható a tanulás, az érzékelés és gondolkodás fejlesztésével, a megismerés jelenleg általánosan használt - a fizikai érzékelésre és az ehhez kapcsolódó gondolkodásra építő - formája is messze meghaladható, és ezzel a következmények világából az okok világába lépünk. Eszerint az ember jelenlegi tudatállapotában közvetlen módon nem képes megfigyelni sem az életet, sem a lelki és szellemi lét folyamatait, csupán a fizikai létben való megnyilvánulásaikban. Viszont kifejleszthetők az emberi lélekben és szellemben olyan észlelő szervek, amelyekkel észlelni lehet ezeket is. Ez az ember lelkének széleskörű morális, érzékelésbeli, gondolati, érzésbeli és akarati iskolázásával érhető el.[2]
Az ember számára a jelenlegi tudatfokánál három magasabb tudatállapot (imaginatív, inspiratív és intuitítv) is létezik, amelyek az ember szellemi lényének fejlődésével a jövőben minden embernél létrejönnek. De néhányan előrébb tartanak ebben a fejlődésben. Ők a beavatott tisztánlátók, akik már jelenleg is képesek e tudatállapotok nyújtotta megismerési képességeket használni a szellemi, a lelki és a testi lét teljesebb és egzakt megismerésére. E képességek bárki számára ma is tudatosan fejleszthetők.
Az emberiség szellemhez való viszonya korról korra változik. Jelenleg kevés ember képes észlelni az ősképek, az univerzáliák, a szellemi lények világát, de a jövőben egyre több ember lesz erre képes, mégpedig tudatos erőfeszítések árán. A múltban minden ember képes volt ösztönös módon észlelni a szellemit. Nagyjából a logika és a görög filozófia megszületésének idejére ez nagyobb részt meg is szűnt mint képesség. Platón is tudta ezt, sőt talán még volt némi betekintése is az emberi tekintet számára átmenetileg eltűnő szellemi világba. Barlanghasonlatában az akkorra már nagyrészt eltűnt szellemi látó tudást és az árnyékszerű, halott gondolati tudást hasonlítja össze. Korunktól kezdve a régmúlt (nemcsak Platón) ismeretei is új formában, immár teljesen világos tudattal ismét megismerhetők. Az ókori misztériumokban szerzett szellemi ismeretek ismét megszerezhetők, sőt újakkal bővíthetők ki.
|
|
|
donaldduck |
2015.03.09. 21:05 (#36) |
|
 |
35-
-kedves lilagondolatok
-olvastad is amit belinkeltél?
A Wikipédiában még nincs pontosan ilyen című szócikk.
* Készíts Szellem (antropozófia című szócikket! |
|
|
seventhson |
2015.03.09. 20:49 (#34) |
|
|
Lilagondolatok :
Igen, minden a Lélekhez tartozik, mivel minden belőle ered.
Mi is a szellem ?
Egy szó, ami a lélek egy másféle kifejeződését hivatott aposztrofálni.
Inkább az a kérdés, hogy vallásos, vagy spirituális választ szeretnél kapni ? |
|
|
ludwigtoth |
2015.03.09. 20:48 (#33) |
|
 |
Na de hát most nem azért...
Hát minél tartanánk?
Az a kérdés, hogy ki számít öreg léleknek?
|
|
|
donaldduck |
2015.03.09. 20:46 (#32) |
|
|
Seventhson nem ugy van az
Mint írod:
"Ezt pedig folyamatos gyarapodáson megy át az emberi élettapasztalat(ok) révén. Az emberi megjelenés tehát, nagyon is befolyásolja a jiva-t. "
Amennyiben ezt elfogadnám fel kellene tételeznem hogy a Jiva az nem öröktől való! Márpedig ez nem igaz,szerintem.Ha nem lineárisan hanem mondjuk külön-külön "entitásként" nézem,akkor lehetne logikus amit írsz.De,csak logikus viszont hibás! Mert ezzel feltételezném hogy több lélek is létezik,ami szerintem nem igaz! Egy lélek van aminek van megtestesülése,ezt nevezhetjük Jiva-nak is de,a más elnevezés még nem jelent más identitást! Ott a zavar nálad hogy a Brahman-Atman-Jiva elnevezésnél különbséget teszel holott ez egy!!Egy Lélek. Amit személyes lélekként írsz az a megtestesülésben testet öltött lélek.De ez nem más,semmilyen szempontból,sem tudásában sem más "tulajdonságában" A Lélektől semmiben nem különbözik,minden a megtestesülések által vélt különbség csak a megtestesülések által vélt de,nem valós különbség! Fura is lenne ha az egy és oszthatatlan öröktől valót részeiként osztályoznánk.Ez a részenkénti osztályzás olyan emberi és csak az emberek közötti különbségtétel eszköze.Lélekben mind egyek vagyunk! Ugyanaz a lelkünk, hitlernek és és szent embernek ugyanaz a lelke.A különbség nem a lélekben keresendő hanem a megtestesülés viszonyában a más megtestesülések felé. ennek pedig annyi köze van a lélekhez hogy öröktől való tehát minden emberi cselekedet benne van,és minden más is benne van. Az önbecsapás esete amikor azt hiszi az ember hogy akarattal bír.Nem bír, csak cselekszi a lélek általi megtestesülés cselekedeteit....Persze meg lehet kérdezni hogy ha a lélek örök és a megtestesülések az örök lélek megtestesülései akkor az ősember miért nem ismerte a mikrót Erre pedig nem a lélek fejlődése hanem a lélek megtestesülésének a sokasága ad választ. Példa: Van a kérdés hogy meddig alma az alma? Nos ezt a kérdést meg kell fordítani.Mikortól nem alma az alma? Úgy jön ez ide hogy akármennyire is elaprózódni látszik a lélek attól az még a lélek csak a megtestesülések sokaságából adódólag a megtestesülések általi megismerés illúzióját adja. Tehát az ősember ismerhette volna a mikrót ha annyi megtestesülés lett volna akkor mint napjainkban. Ez pedig felveti a nagy számok törvényét ami elvezethet a nemes lelkűeknek tartott emberekig.De ez a megtestesülések bizonyos mennyisége felett már elveszti jelentőségét.Tehát a kiválasztódáshoz (próféták) egy bizonyos mennyiségű megtestesülés kell de,az annál több már nem teszi lehetővé a kiválasztódást,és a kevesebb értelem szerűen szintén nem. |
|
|
seventhson |
2015.03.09. 20:43 (#31) |
|
|
Ludwigtoth :
Igen, így valóban nem lelhető fel, láthatólag. Azonban ha érdekel téged a rövidített verziója, azzal gyorsan tudok neked szolgálni. Megtalálható a blogomban is, de ha nincs kedved keresgélni, akkor át is küldhetem neked privátban (vagy ide is bemásolhatom, de nem rövid).
Ha viszont a teljes tanulmány érdekel (érthető és aprólékos szinten), akkor egy könyvet ajánlok : Deepak Chopra : Megismerni Istent.
Vagy egy másik nagyon remekül magyarázó (és az előbbivel "kompatibilis" mű) : Dr. Dawid R. Hawkins : ERŐ kontra erő.
Mindkét könyvet egy-egy megvilágosodott mester írta (a legkompetensebb entitások), így a tartalmuk briliáns. |
|
|
|
|
|
|
magyarázatod szépen, lélek teljes, felébredés menetének, életünket mint, seventhson, ezzel, egyetértek, donaldduck, évekkel egész előbb, megjelenne célja világába, kísértő lélekben tagadja, melódiáikban szellemünk, nyugodtan blogomban, emberekig valamint, bárki holott, érzékeléssel vajon, kezdete mielőtt,
|
|
|
|
