| Válaszadók toplistája |
|
| 1. |
hatibacsi |
20036 |
| 2. |
decotext |
17332 |
| 3. |
geptop |
16374 |
| 4. |
donaldduck |
15550 |
| 5. |
hatarvadasz |
13569 |
| 6. |
xenos |
9874 |
| 7. |
feerko |
9543 |
| 8. |
ibicimama |
9280 |
| 9. |
piktorka2 |
9131 |
| 10. |
foxworkinspace |
8624 |
|
|
|
| Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek? |
|
| 1. |
ibicimama |
1056 |
| 2. |
xenos |
1031 |
| 3. |
dnemethk |
845 |
| 4. |
hatarvadasz |
810 |
| 5. |
donaldduck |
744 |
| 6. |
pola62 |
730 |
| 7. |
geptop |
665 |
| 8. |
hatibacsi |
630 |
| 9. |
sunchat |
489 |
| 10. |
gergelyferi |
459 |
|
|
|
| Helyesnek talált válaszok aránya |
|
|
|
|
| Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is! |
|
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!
Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.
Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.
Letöltés
|
|
|
|
|
|
|
| Mi is az az egó ? |
Mi a lényege ?
Miként működik a saját valóságunkban ?
Mit érdemes róla tudnunk, és miért is fontos ez számunkra ?
|
|
|
|
Csak belépés után tud válaszokat írni! Kérjük lépjen be!
Belépés
|
Vagy facebook hozzáféréssel is írhat!
Facebook Komment
|
|
|
sivatagrozsai |
2012.10.19. 18:44 (#17) |
|
 |
A lényege, hogy tudatosságra ébredjen.
Működése szerint, (ha még nem tudatos)mindig a saját javára dönt általában.
Érdemes róla tudni, hogy ha kevés az élettapasztalata, sokat hezitál, vívódik. Ugyanakkor, ami jó benne, hogy pozitív tapasztalatokra is szert tehet. |
|
|
seventhson |
2012.06.24. 18:13 (#16) |
|
 |
(#15) : Nagyon figyelemreméltó ez az írás kedves Bubuiszusz, és szerintem ragyogóan szemlélteti az egót, annak vívódásait, törekvéseit, és a jellegét.
Aki ezt már így, ennyire képes felfedni/leleplezni önmagában, és átlátni azon a bizonyos szitán, az bizony remek nyomon jár !
Köszi szépen  |
|
|
bubuiszusz |
2012.06.24. 17:58 (#15) |
|
 |
Az ego játéka
Azon gondolkodtam, hogy miért írok le bármit is.
Amit leírok, az már nem igaz, mert elmúlt. Ami igaz, az éppen történik. Az bennem van. Élő, eleven, friss. Amit leírtam, már most nem úgy gondolom, ahogy szerettem volna. Nem azt írtam le, amit akartam. Azok a betűk nem azok, azokban nincs érzés, nem vibrál. Az nem én vagyok. Én én vagyok. Ez még csak az ego. Mert én több vagyok, mint az én. Egyszerűen hagyom, hogy az a másik én kiáramoljon belőlem.
Magamnak írok elsősorban. Hogy lássam, mi zajlik bennem, utólag megnézve, hogy mit is teremtettem. Amit teszek, azért nem hibáztathatok mást. Jót akarok, de rossz lesz belőle. Ki a hibás?
És írok neked is. Nem tudom, ki vagy, de furcsa érzés, hogy megszólítalak, így ismeretlenül. Már nem vagy ismeretlen. Nem kívánom a szeretetedet, a részvétedet, az érzéseidet, a testedet, egyszerűen csak vagy. Nincs elvárásom. Tudom, hogy bármit megkaphatok. Mit kívánjak? Ismerem önmagam.
Miért csinálom ezt, miért írok, lélegzek? Érdekes. Nem érdekel. Jó játék. Bizonyára más is átment ezen, de nem érdekel, az Ő volt, de én én vagyok.
Őszinteség, igazság. Nincs tabu téma, igen, én erről nem beszélek, én nem ez vagyok, nem ismerek magamra, ez nem én vagyok. Ki vagyok?
Nem érdekel, mit gondol rólam más, hogy hányas csakra van zárva, egyszerűen csak nevetek önmagamon, hisz már rájöttem, hogy ez csak egy játék egy olyan valakivel, aki azt, hiszi, hogy az én vagyok.
Szánalmas, hogy bizonyítani akarok, megfelelni. Mit, kinek? Aztán jön a boldogtalanság kérdése. Megint egy érdekes próbálkozása az egonak.
Segíteni akarok a másiknak. Ez is ego? Nem tudom, tehát a tudás ego. Tisztulás. Zsibbad az orrom. Csapong az elmém. Megállt.
Törődés, érdekek.
Eredeti szerzője:kreig30
.
|
|
|
zora_ |
2012.06.21. 15:48 (#14) |
|
 |
Az ego leválaszt minket a teremtett világról, de legalább 'mátrix'-függővé tesz :\ Már nem értjük az állatok és növények kommunikációját, nem értjük a csillagok meséit, de embertársaink gondolataira is csak ritkán vagyunk fogékonyak (telepátia, elmék közötti közvetlen kapcsolat).
Egyszer hallottam egy előadásban, hogy az eredendő bűn talán ott kezdődhetett, amikor a NŐ belenézett a tükörbe. Lehet benne igazság ... |
|
|
sunchat |
2012.06.21. 11:15 (#13) |
|
 |
Az egó a reális (ált. negatív) önkritika ellensúlya  |
|
|
vargamarga |
2012.06.21. 08:25 (#12) |
|
 |
Egy kisördög, aki állandóan azt szeretné látni, hogy te vagy a legszebb, a legokosabb, a leg...leg....leg...
A szókincse elég szegényes. egyetlen szóból áll. Én... én....én...
És folyamatosan ordibál a füledbe, hogy ne halld meg a csendes gondolatokat, amelyek jó irányba vinnének.
Az egy darab földi túlélésed hivatott védeni.
vm
|
|
|
seventhson |
2012.06.20. 13:12 (#11) |
|
|
Köszönöm az eddigi válaszaitokat. Értékes meglátásokat kaptam tőletek az egóról.
Szintén szeretnék írni a témáról, viszont most inkább az egó működését feszegetném.
Az egó egyenlő az elmével (és ugye nem az ésszel, és nem is az aggyal), ez tehát nem más, mint az én-tudat. Az egó (elme) nem más mint folyamatosan működő gondolatok láncolata, azaz gondolatsor.
De vajon megszakítható-e ez a gondolatsor (az egó) ?
Mi történne velünk, ha megszakítanánk (megszűntetnénk ideiglenesen) az állandóan hömpölygő gondolatainkat ?
Az emberek túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy képtelenség megszűntetni a gondolatokat. Annál inkább is, mivel ez adja számunkra az identitást. Tehát ha nem létezik az emberben semmiféle (a legparányibb) gondolat sem semmiről, az úgy nagyjából kb.egyenlő a nemléttel (vagy a halállal). Ezért aztán sokan még a felvetés hallatán is furcsán néznek, vagy megijednek egy ilyen lehetőségtől. Gondolatok nélkül én ??! Ki hallott még ilyet ??! - mondják
Mint látjátok, az egó az emberben ennyire képes ragaszkodni a létéhez. Az egónk tudja, hogy ő csak addig él, amíg léteznek a gondolataink. Amikor viszont teljesen letesszük a gondolatainkat (időlegesen), akkor valami fura, szokatlan, megmagyarázhatatlan "létforma" veszi át a "terepet" bennünk. Ezt leginkább a Csend szóval lehet definiálni. De ez viszont egyáltalán nem zajtalanság, henem sokkal inkább tisztaság, azaz a Valóság tiszta megélése.
Az egó tehát sok mindennel el lát minket ----> test-tudattal, én-tudattal, személyiséggel, logikával, félelemmel, szégyenérzettel, keserűséggel, reménytelenséggel, és számos hasznos dologgal.
No és mi van akkor amikor alszunk, vagy esetleg eszméletlenek vagyunk ?
Hová tűnik el akkor az egó (az elme) ?
Melyikünk retteg lefeküdni aludni ? Pedig hát alvás közben sincs egó (én-tudat) !
Rosszul érzi magát valaki alvás közben ?
Kell-e ekként rettegnünk alvásban : Hol vagyok én ? Mi lesz, ha nem ébredek fel ?
Ugyanígy nem kell félnünk tehát az ébrenlét állapotában sem leraknunk az elménket. Az elme (időszakos) lerakása merőben más ént ismertet meg velünk, önmagunknak önmagunkról.
Az egó csak az "én"-t ismeri, az egótlan állapot viszont már az "ÉN"-t ismeri. És ez utóbbi állapot a mi Valós állapotunk. És ne gondolja senk azt, hogy ez utóbbi állapot üres volna. Bár Üresség-nek, és Csend-nek nevezik ezt, valójában még sincs szó ürességről, sőt, nagyon is telített állapot ez. Jóval telítettebb, mint amit az egós létállapot (tehát a gondolatok) nyújthatnak. Ez maga a gondolatokat mellőző Tudás. Olyan szuper energiájú tudás, amihez nincs szükség gondolatokra. A saját Van-ságunkat, azaz a Valóságot önmagunkról, a létezésről, és a Lélekről, csakis ebben a tudatos Csend-ben érhetjük el. Nem létezik más mód erre.
Így aztán (tapasztalatból) bátran ajánlom mindenkinek, hogy merje időnként megszakítani a kapcsolatot a kisebbik "én"-jével, és bátran váltson át a felsőbb "ÉN"-jére.
Hogy mi értelme ennek ?
Gyökeresen változtatja meg azt, amiként érezzük magunkat az életünkben. Eltűnik általa fokozatosan az aggodalom, a keserűség, és a reménytelenség érzése, megszűnik fokozatosan a lehetetlen az életünkben. A valós "ÉN" felismerése elvezet bennünket ahhoz, amik alapban vagyunk, a korlátok nélküli önmagunk szabad határtalansághoz. És ez az a nagybetűs Boldogság, amire minden ember vágyik tudat alatt (vagy tudatosan).
Az egó (elme) tehát korlát. Mindenkinek meg kell tanulnia idővel tudatosan lebontani önmaga korlátait, falait, a saját Boldogsága és Szabadsága örök fénye elől.
(Persze ez nem sürgős. Aki szeret falak között élni, az bátran maradjon még úgy, nincs ebből baj. Tényleg nincs.) Ez csupán lehetőség számunkra. |
|
|
whistler |
2012.06.20. 00:32 (#10) |
|
 |
Az ego egyszerűen kifejezve az a részünk amely életünk
egyes szakaszaiban a felszínen van. Az emberre jellemző
azon tulajdonságainak csoportja amelyet az életünk
feladataihoz, felmerülő problémák megoldásához felhasználunk.
Az ego jellemzője, hogy csak erre a világra koncentrálodik,
érzékei csak erre a fizikai világra specializálodott.
Mivel az ego a Teljes Én része ezért rendelkezik annak tudásával
is, ám rendkivüli módon koncentrál az anyagi világra, nem vesz
erről tudomást, csak ha fizikailag is hasznosítani tudja.
Az ego erős irányító tulajdonságokkal bír és nehezen viseli
ha feladatának ellátása közben megzavarják. Stabilitását és
irányító szerepét viszont csak a belső én folyamatos támogatásának
köszönheti, helyzetét nagyban befolyásolja, hogy ezzel mennyire
képes tisztában lenni.
Ahogy életünk is egonk is folyamatos változásokon megy keresztül.
Más ego jellemzi az embert gyermekkorban, megint más fiatalabb és
felnőtt majd idősebb korban is. Emellett kisebb változásokat okozhatnak
illetve más egot kívánnak életünk egyes eseményei és problémái is.
Az ego feladat és szerepköre tehát, hogy segítse, az ember bárminemű
ténykedését a fizikai valóságban. |
|
|
|
mirci32 |
2012.06.19. 17:26 (#9) |
|
 |
nekem nincs  |
|
|
bubuiszusz |
2012.06.18. 20:49 (#8) |
|
|
Egonak mondjuk a bennünk lévő éntudatot. Ezzel minden erkölcsi lény rendelkezik, mert létfontosságú az a benső tulajdonság, amely képes meghatározni önmagát és viszonyát a rajta kívül lévő világgal. Normális esetben az ego az, amelyen keresztül az ember megtalálja és elfogadja a helyét a teremtett világban.
Normális esetben van ez így. De ez csak nagyon keveseknek adatik meg. A bennünk lévő ego általában vagy túl- vagy aluldimenzionált, de mind a két esetben egy egészségtelen túlértékelődés megy végbe önmagunkkal szemben. Többnek gondoljuk magunkat és fontosabbnak, mint amilyenek vagyunk valójában. Ennek az önfelmagasztalásnak pedig mindig alázathiány az oka. E két tartalom elválaszthatatlan. A titok mely nem titok a szelídség, és alázat, ha e kettővel rendelkezünk könnyebben boldogulunk az egóval. Ez az a technika amit sokan keresnek, de nem találják s ha ezeknek az érzéseknek birtokába vagyunk, akkor már nem az a cél, hogy legyőzzük az egót, hanem igazi társként tudunk egymás mellett élni a fizikai síkon.
|
|
|
|
|
|
|
saját javára, írás kedves, bizonyos szitán, bizony remek, lényege, tudatosságra, ébredjen, működése, közvetlen általa kifejezve, olyan rendkivüli érezzük, szerint javára eddigi, szintén tényleg, kaptam kevés, éntudatot nagyban, utólag belenézett, volna saját, lefeküdni ideiglenesen,
|
|
|
|
Válaszok száma: 17
