Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Miként is töltik meg az élet negatív momentumai a mindennapjainkat ?
Miért van ez ?
Miért csak a negatív információk jelentenek a számunkra "értékes" tartalmakat ?
Erről beszél a megvilágosodott bölcs, Adyashanti :

http://www.youtube.com/...re=related
Ezotéria – Lélekgyógyászat
A kérdést írta: seventhson ( 2012.04.20. 11:19 )
Válaszok száma: 48
Címkék: mindennapjainkat, momentumai, negatív, miként,
1 2 3 4 5 
Válaszok Új válasz
amultfenye 2012.04.24. 13:13 (#38)
pizsi 50: Szerinted én mondtam,hogy lopja el a tyúkokat.Én csábítottam bűnős útra,Eszedbe se jut,hogy a bűnt nem csak bűntetéssel lehet megoldani hanem megértő szeretettel,elfogadva és megértve mert ha így teszel és nem keresed a bűnért járó bűntetést ami értelmetlen akkor többet teszel mert megérti a tolvaj,hogyha kérne és nem lopna akkor is kapna.Nem tudom neked másképp elmondani.Csodálatos a békesség mert meg tudtam bocsájtani és nem haraggal vissza vágni.Tudom ismét azt mondod felemelem magam nem én a lelkem emel fel.
pizsi50 2012.04.24. 12:44 (#37)
Amultfenye: ha mindaz, amit írtál a szomszédodról, igaz (és nem tanmese), akkor azt az embert te indítottad el a bűn útján. Bizonyossá vált előtte, hogy lehet (és szabad) bűnt elkövetni, büntetés nélkül.
Adj, ha segítségre van szüksége, ezt mondd is meg neki, ne kényszerítsd lopásra.
Ezek után könnyebben nyúl a máséhoz (te sem leszel kivétel), könnyebben tér le a helyes útról.
Az embereknek nem könyöradományra van szükségük, nem bűneik elpalástolására, hanem becsületes munkára, hogy el tudják tartani önmagukat és a családjukat.
Szétnéztem kicsit a blogodban. Meglepett, hogy elmulasztottad feltüntetni a versek, írások szerzőit, pedig ezt megkívánná az elemi tisztességérzet. (van, amit felismertem, tudom, hogy nem te írtad, más tollával ékeskedsz).
Micsoda elbizakodottság, micsoda önhittség és gőg azt állítani, hogy az Úr csupán azért tesz szerencsétlenné egyes embereket, hogy te megcsillogtathasd a jóságodat!
(nem tudom szó szerint idézni: "...küldött az Úr szerencsétlen embereket, hogy segíthessek,,," .
Seventhson: most is azt állítom, hogy nem olvastad, és nem gondoltad végig a hozzászólásomat, csak fújod a magadét. Talán szándékosan érted félre csak azért, hogy nézeteidet népszerűsíthesd.
Ha elolvastad volna, tudnád, hogy egy szót sem írtam holmi ENGEM ÉRT támadásról.
Arról írtam, hogy ti értelmezitek titeket ért támadásként a gondolataimat, szükségtelenül védekezni kezdtek ellene.
Ez a védekezés, önálló gondolatok híján, abban merül ki, hogy másoktól belétek plántált, enyhén zavaros ideológiátokat próbáljátok másokra rákényszeríteni.
Azt állítjátok, feltétel nélküli szeretet lakozik bennetek mindenki iránt, ugyanakkor ti vagytok azok, akik ismeretlenül ítélkeztek mások felett, fejére olvasva a "nem megfelelő" lelki érettséget. Kivületek mindenki buta, éretlen és értetlen, csupán ti rendelkeztek a megkérdőjelezhetetlen igazság ismeretével.
Úgy tűnik, ez a kérdés hármunk párbeszédére redukálódott.
seventhson 2012.04.24. 11:53 (#36)
Barátom, Gyulám ! Szerintem nem igazi probléma az, ha nem értik meg az emberek a szavaidat és a mondandódat, hiszen nem egykönnyen emészthető dolgokról beszélsz. Gondolok itt arra, hogy az emberek zömének még idegen az, amit képviselsz.
Számomra ikább csak az a furcsa, hogy támadást vélnek felfedezni ott, ahol valójában az odaadás lakozik részedről. No de tudom közben, hogy ez is dolgok része, hiszen az elfogadás képessége hosszú-hosszú út megtétele után kezd el szépen lassan kibontakozni minden emberi lényben. Minden ember hosszasan jár a homályban, amíg végül reá köszön a hajnal első sugara.
amultfenye 2012.04.24. 11:36 (#35)
Kedves barátom! Oly sok emberrel beszélek keresnek és megértenek.Elsem hiszed mennyire fáj a szívem,hogy itt nem értik szavam.De tudom mert nem ismernek benne van a lehetőség ismerje meg.Tudom sokszor meglepődne mennyire másképp értelmezek élet helyzeteket mint ahogy ő vagy ők.Szomorú mikor ember ismeretlenül itélkezik,
seventhson 2012.04.24. 11:21 (#34)
Pizsi50 :
"Mindet támadásnak értékeltétek, és úgy is reagáltatok rá, tehát valóban támadássá vált (akaratom ellenére)." - írod.
És ezen a ponton érdemes megállni egy kicsit, és elidőznünk ezen gondolataid megteremtődésének miértjein, annál is inkább, mivel itt a fent olvasható főkérdés a negatív momentumok életünket betöltő szerepéről szól.
Tehát miként is alakulnak ki a negatív momentumok az életünkben, és miként alakult ki benned az az érzet, hogy mi támadunk téged ?
A válasz több mint egyszerű, ugyanis a téged érő támadás képét te alakítod ki magadnak minden egyes alkalommal. Na de félre ne érts most itt ezen a ponton, mivel ez a momentum egyáltalán nem csak rád értendő, hanem minden emberre. Értem ez alatt, hogy egy adott élethelyzet elbírálása önmagunkban, mindig a saját választásunk eredménye, és olyan eredményt kapunk, amilyet a lét-tudatosságunk sajátos energiája produkál bennünk.
Az életünk arról szól, hogy a mindennapi életben különbőző módú, fajtájú, milyenségű megtapasztalásokat élünk meg. Ezen megtapasztalásokat pedig a lelkiminőségünk függvényében fogjuk fel meg minden egyes alkalommal. Tehát azok az emberek, akik lényében "gyermekcipőben" jár még az elfogadás és az önelfogadás képessége (a lét-tudatosság), ők az életük megtapasztalásainak zömét negatív eredőként élik meg ----> így könnyedén támadásnak foghatnak fel bizonyos kommunikációs helyzeteket.
Azok az emberek, akik már rendelkeznek az önelfogadás és elfogadás képességével (vagy már ráléptek annak útjára), az életük napi történéseit teljesen más szemüvegen át látják. Magyarán, már nem mint őket érő támadásokra tekintenek az életük eseményeire.
Ez egy hosszas lélekfejlődési folyamat útja, ahol is a negatív momentumok érzékelése és felfogása fokozatosan tevődik át egy merőben más megvilágításba, ahol is végül egy adott megtapasztalást végül már nem minket súlytó problémaként élünk meg, hanem eleinte hasznos megtapasztalásként, majd még tovább fejlődve lélekben, már áldásként éljük meg az adott eseményeket.
Röviden, amit pl.te támadásként regisztrálsz önmagadban egy adott szituáció kapcsán, azt egy nálad lét-tudatosabb ember egyáltalán nem érzékeli támadásként, de még csak negatív helyzetként sem. Tehát minden életszituáció megítélése kizárólag a lelkünkben dől el. Ami számodra negatív megtapasztalás, az egy másik embernek könnyedén lehet pozitív, amikor ő is megéli (csaknem) ugyanazt a saját bőrén.

Na de hogy a kérdésedre is válaszoljak : Nem állítom azt (mint ahogy soha nem is tettem ilyet), hogy minden embert ugyanúgy szeretek mint a családom tagjait. A feltétel nélküli szeretet teljes megéléséhez nekem még sokat kell fejlődnöm lélekben, így aztán az én szeretetemből még egyértelműen nem részesül minden ember egyformán.
Jóllehet, hogy van itt köztünk egy-két olyan személy, aki már eljutott lélekben a feltétel nélküli szeretet megélésének szintjére, de az viszont nem én vagyok. Mindettől függetlenül persze én is szoktam értekezni velük erről a témáról, hiszen csodálattal látom ennek az egy-két embernek a lelki minőségét, és áhítattal tölt el engem a lényükből kiáradó magasszintű odaadó elfogadás mértéke.
"Aki mindenkit szeret, az senkit sem szeret." - írod.
Hát, erről inkább velük kéne értekezned. De én úgy látom, hogy ezen állításod messze nem igaz rájuk. Ők valóban mindenkit szeretnek, és egyáltalán nem csak mondvacsináltan. Viszont amíg a szeretetről csak egós fogalmaid vannak (adok-kapok elvű szeretet), addig kicsit sem értheted meg e csodálatos embereket, és a lelkük mibenállóságát. Tehát ha valamit nem értesz (mert nem tudod még jelenleg megélni), az nem jelenti azt, hogy az nem is létezik.

Zárásként pedig mégegyszer annyit írnék le neked, hogy én mindig elolvasom figyelmesen az írásaidat (mint ahogy mindenki másét is). Persze az már más lapra tartozik, hogy egy adott mondatot te miként értelmezel, és hogy én miként értelmezem azt. Nem vagyunk egyformák.
amultfenye 2012.04.24. 09:10 (#33)
pizsi50:Erre most mit írjak neked?Szerintem nem ismered fel az őszinte szeretetet.Van egy történetem.A szomszédnak van négy kiskorú gyermeke,már régóta nem dolgozik.Nélkülöznek.Az ünnepek alatt elvitt négy tyukomat a nejem kihívta a rendőröket,mert tudta,hogy ő vitte el.Mikor kijöttek átjöttek a szomszéddal együtt,hogy szembesítsenek.Én akkor így szóltam:Ő nem lopta el,én mondtam fogja meg őket ha lesz ideje és vágja le a gyerekeknek.Csak elfelejtettem szólni a nejemnek.A szomszéd is tudta mind ahogy én,hogy ez nem igaz.Így a rendőrség elment mivel a szomszéd ajándékba kapta.Tudom most sok minden jár az eszedben,nem térsz napi rendre,mert ő lopott és büntetés jár érte.Mit értem volna el vele?De így létre jött egy olyan kapcsolat amibe tudom,hogy a szomszéd engem többet soha nem lop meg.Tudom ez amit tettem a jóindulatú közönyös cselekedet és nem a mindent megértő és átfogó szeretet.
pizsi50 2012.04.23. 19:41 (#32)
Minden hozzászólásom után megfogadom, hogy nem folytatom a vitát, de mindig akad valami, ami még kikívánkozik belőlem.
Ti mindenkit átfogó szeretetről beszéltek, de nem ismeritek a szeretet természetét (pedig ti magatok is így működtök).
A szeretet olyan, mint a fény, vagy a meleg. Érdemtől függetlenül az kap belőle többet, aki közelebb van a forrásához.
Meritek-e azt állítani, hogy a családtagjaitokat ugyanúgy (és nem jobban!) szeretitek, mint az idegeneket? Ha igen, nem tudjátok, mi a szeretet.
Aki mindenkit szeret, az senkit sem szeret.
A szeretet, ha hivalkodnak vele, hazugsággá válik.
Higgyétek el, nekem is szükségem van a szeretetre, igyekszem mindenkit egyformán szeretni, de legalább magamhoz is őszinte vagyok, ha bevallom, nekem ez nem megy.
Mint már írtam valahol, távoli idegenek legfeljebb jóindulatú közömbösségre számíthatnak tőlem, de még ez is jobb a hazugságnál.
A szeretetnek fokozatai vannak.
Harag és gyűlölet nincs bennem, de értetlenség igen, és dühít a korlátlan emberi butaság, hiszékenység, és nehezen viselem el a hazugságot (akkor is, ha az "kegyes" .
Egy pillanatra visszatérek az utcai ölelésre, és a "szeretlek, ember" szavakra:
Ez nem igazi szeretet, csupán a szeretet látszata, pontosabban annak mutogatása, önmagunk fényezése (Lám, milyen rendes vagyok, én mindenkit szeretek!)
Az igazi szeretet nem harsány, nem hivalkodó, nem akarja a szeretett lényt mások előtt kezelhetetlenül kínos, kényelmetlen helyzetbe hozni.
Most is az az érzésem, nem olvastátok el a hozzászólásaimat.
Mindet támadásnak értékeltétek, és úgy is reagáltatok rá, tehát valóban támadássá vált (akaratom ellenére).
Sajnálom, ha a "kritikám" nem hat rád, mert én csupán annyit szeretnék elérni, hogy ne ítélj elhamarkodottan, gondold (és olvasd) végig amit írtam, mielőtt válaszolsz.
(azt, hogy tőlem nem is vártad, hogy megértselek, egy korábbi, más kérdéshez írt hozzászólásodban írtad -> nem felejtettem el, most meg azt írod, hogy nem tudok egyértelműen fogalmazni -> meglehet ).
seventhson 2012.04.23. 12:44 (#31)
Pizsi50 :
Arról írtam, hogy Amultfenye emelt téged magához a szeretet teljes írásával (ugyanis ő írt neked egy ilyen karakterű bejegyzést ide).
Valamint nem azt írtam, hogy fütyülök rá, hogy milyen véleményt alkotsz rólam, hanem azt próbáltam kifejezni feléd, hogy nincs megfelelési kényszerem az irányodban, tehát nem ez az oka annak, hogy beszélgetek veled. Ez azt jelenti röviden, hogy értsd, hogy a kritikáid nem képesek kizökkenteni engem az egyensúlyomból. Tehát bátran kritizálhatsz a továbbikakban is, mert rám ez egyáltalán nem úgy hat, ahogy te gondolod azt (vagy ahogy esetleg szeretnéd).
Ha pedig valóban kár (vagy felesleges) lenne pazarolnom rád az írásaimat, akkor már rég nem reagálnék egyetlen bejegyzésedre sem. Én viszont egyáltalán nem gondolom úgy, hogy felesleges a párbeszédünk. Mindettől függetlenül még most is azt mondom neked, hogy nem várom el tőled, hogy megértsd a mondandóm lényegét. Méghozzá azért nem, mert ez egy belső érési folyamat része a lényedben, ami nem megy senki számára sem egyik napról a másikra.

Még valami. Az írásaidat mindig figyelmesen elolvasom, és egyúttal mindenki másét is, akik azokra a kérdésekre válaszolnak, amelyekre én is. Az persze már más dolog, hogy különböző malmokban őrlünk, amiért is időnként nem úgy értem a szavaidat, ahogy azt megszületett a gondolataidban.
seventhson 2012.04.23. 12:21 (#30)
Kicsoda57 :
Nézd meg újra figyelmesen ezt a kisfilmet. Adyashanti nem azt mondja, hogy amikor alszor akkor halott vagy. Félreértetted.
Az ő ezen beszédének az a lényege, hogy az emberek folyamatosan az elméjükben élnek, és nem bírnak az elméjüktől elszakadni a mindennapjaik folyamán soha, mert bennük él az a hamis félelem, hogy az elmét esetlegesen mellőző életfolyamatok (tehát az Üresség megélése), az szinte egyenlő a halállal (a nemléttel) számukra. Ezért mondja azt Adyashanti, hogy nem kell félned az Üresség állapotától, tehát az elmét mellőző állapottól, mert amikor alszol, akkor is pontosan ugyanígy mellőzöd az elmédet, és ugye ekkor sem vagy halott. Az alvás tehát NEM egyenlő a nemléttel, mint ahogy az elmét lerakó állapotod sem az.
És hogy miért fontos az elmét nem használó állapot, tehát az Üresség ?
Mert ez a te VALÓS és egyetlen igazi létállapotod, még ha erről semmit nem is tudsz most.
Na de nem kell megijedni itt az "Üresség" szótól, mert ez az Üresség, egyáltalán nem üres, sőt, sokkal inkább tele van nyüzsgő élettel, mint az a jelenlegi folyamatod, amit te az életednek nevezel.
Tehát az Üresség fellelése magadban egyet jelent azzal, hogy rátalálsz a valós Énedre, megleled azt aki/ami valójában vagy.
Tudom, hogy mindez egyáltalán nem könnyen emészthető dolog, de azért írtam le neked ezt, hogy elgondolkodhass rajta, hogy az, amit te az életednek gondolsz, az csak a jéghegy csúcsa. Ami pedig a látható felszín alatt van, az a létezésed valós lényege (még ha ebből jelenleg semmit nem is látsz).

És hogy ki ez az Adyashanti ?
Egy megvilágosodott bölcs. Azon nagyon-nagyon ritka emberek egyike a földön, akik a szent-tudatosság nagyon magas szintű lélekfejlettségi állapotában élnek.
Ha megemlítem itt Assisi Szent Ferenc, vagy mondjuk Kalkuttai Teréz Anya nevét, akkor már tudsz mire asszociálni a szent létállapotról.
amultfenye 2012.04.23. 09:20 (#29)
Kérdeztétek,hogy Istennek képzelem-e magam? Ismeritek az imát? Mely így szól:"Mi Atyánk,ki vagy a mennyekben." Nos ha ő a mi Atyánk,mi pedig a gyermekei vagyunk..egyszerű akkor,hogy ne lennénk Istenek magunk is? Ugyan abból a fényből szakadtunk ugyan abból a szellemből létezünk,ugyan úgy megvalósitottuk anyagi mivoltunkat mint ahogy urunk és Istenünk.Megkérdezték,hogy én láttam-e Istent.Igen mért te nem?Vagy csak nem ismerted fel.Pedig benne élsz,ami körül vesz az minden ő.Ember mért nem találod meg magad-e mindenség világába? Mért hiszed,hogy te magad vagy az anyag?Mert nem az vagy! Te vagy a fény,az értelem a szellem mely Urához,Istenéhez vissza tér,melyből ki szakadt.
1 2 3 4 5 
Facebook komment
További címkék
bűnért járó, békesség mert, lelkem emel, helyes útról, pizsi, szerinted, mondtam, lopja, képessége támadásokra vélnek, mielőtt bölcs belső, gondolok létezésed valamint, napról szavakra, elbírálása értsd, utcai bizonyos, urunk nemléttel, bennem támadunk, csodálattal tyúkokat,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.