Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Szerintetek az emberek élete meg van írva, vagy mi magunk írjuk?
Sokat gondolkodom ezen, hogy mi miért van. A dolgok, események azért történtek úgy ahogy, mert idő kérdése s bekövetkeznek, mintha forgatókönyv szerint élnénk. Vagy teteink, cselekedeteink, gondolkodásunk befolyásolják jövőnk útját.
Ti, ezt hogy érzitek, milyen elképzelésetek van a jövő alakulásáról?

EzotériaFeng Shui
A kérdést írta: felix18 ( 2011.12.12. 13:02 )
Válaszok száma: 19
Címkék: szerintetek, emberek, magunk, írjuk, cselekedeteink, gondolkodásunk, elképzelésetek, befolyásolják, bekövetkeznek, alakulásáról,
1 2 
Válaszok Új válasz
hatarvadasz 2011.12.14. 18:43 (#19)
Hát, ha meg van írva, akkor a gazdag és boldog részt valaki kitépte a
füzetemből!!!
A plagizálás nem tudom,hogy segítene -e, vagy egy kettős élet helyre
hozná-e azt a hiányt amit sokan csak gondtalan lump életnek neveznének!!!
Pedig el tudnék tespedni benne még 100 évet!!!
Gondolkodni úgy is lehet!!!
cathy222 2011.12.13. 21:21 (#18)
Az eletunket mi tereljuk mederbe, mikor milyenbe. Ha valtoztatni akarunk, bizony ki kell masznunk abbol a mederbol, ami nem felel meg.

Nem akartalak helyreigazitani, miert is tettem volna, csak leirtam, hogy a hozzaszolasodrol mi jutott az eszembe. Az eletunk az az eletunk. Bennunk van. Van elet, es van sors, es a sorsot a folyo szimbollizalja - az alomban.

Szeritem egyebkent tok rendben volt a mondnadodban a folyo szimboluma. Miert gondolod, hogy vitatkozni akarok veled.
seventhson 2011.12.13. 15:15 (#17)
Cathy222, nem értetted meg a példázatom.
Még csak véletlenül sem álomfejtés kapcsán írtam folyóról. Az életet hasonlítottam itt lentebb egy folyóhoz ha megnézed, méghozzá egy természetes és jótékony folyóhoz. Tehát a folyó maga az élet áramlása, így nincs lehetőség a partjain sétálni annak. Szóval ha így azt mondod most, hogy célszerű kimászni a folyóból, akkor azzal azt mondod, hogy célszerű inkább meghalni az élet megtapasztalása helyett.
Egyébként pedig az elfogadás fontosságát próbáltam szemléltetni.
Gondolom, hogy nincs ellenvetésed az ellen, hogy az életünk csakis az az elfogadáson át válik teljessé számunkra. Nézd meg az emberiség legfőbb problémáját. Az elfogadás képességének hiánya keseríti meg az emberek életét. És az elfogádás egyben a Szeretet kibontakozásának az alapja is az emberben.
cathy222 2011.12.13. 14:47 (#16)
Seventhson, csak mert olvastalak almot fejteni:
A folyo (alomban is) a sors szimboluma. Ha benne vagyunk, valoban legjobb, ha uszunk az arral. Ha valtoztatni szeretnek, celszeru valahogy kimaszni a folyobol, kiuszni a partra, es a parton valahol csak talalunk egy hidat, amin at tudunk kelni, es kereshetunk egy masik, szamunkra kellemesebb folyot, amibe vagy belemegyunk, es uszunk, vagy kovetjuk a parton. Ebbol adodik, hogy a hid (almunkban) a valtozatatas, a valtozas lehetosegenek jele. Az uszas a folyoban kenyszeruseg, haladni mellette a parton sajat akaratunk hatekonyabb ervenyre jutattasa.
seventhson 2011.12.13. 11:27 (#15)
Kedves Felix18, örülök, hogy el tudtalak gondolkodtatni téged, és hogy esetleg reményt tudtam kelteni benned. Viszont még csak véletlenül se irigyelj, hiszen nekem is meg van a saját keresztem, mint ahogy mindannyiunknak
Igazándiból nem viszek véghez mindent amit akarok, legalább is nem úgy, mint ahogy az általában le szokott jönni egy határozott, szilárd jellemű emberről.
Az élet olyan mint egy nagy folyó, aminek meg van a maga természetes és jótékony sodrása. Én pedig ráébredtem arra, hogy az a legideálisabb hozzáállás, ha hagyom magam sodortatni e folyóval. Persze ez véletlenül sem holmi "minden mindegy" alapú nemtörődöm tétlenséget jelent nálam. Inkább azt, hogy nem érdemes kapálózni az árral szemben, mert aki kétségbeesetten kapálózik, az könnyen a meder alján találhatja magát (nézz csak szét az emberek között !).
Tehát az árral való sodródás az élet dolgainak elfogadását kell hogy jelentse. Az elfogadás képessége pedig az élet egyik legjelentősebb momentuma, tehát aki képes elfogadni azt, amit az élete nyújt számára, az az ember soha nem lesz elégedetlen.
Az elégedetlenség nem más, mint lelki hiányosság, amit viszont le kell tudni vetkőznünk, mert az nem szolgál bennünket a látszat ellenére sem. Nem a javak és az élmények hajszolása, és megszerzése teszi az embert boldoggá, ez egy óriási tévedés. A saját boldogságunk, a jólétünk érzése, és a kiegyensúlyozottságunk, mind-mind a saját bensőkből, tehát a lelkünkből fakad. Aki ezt felismeri, az már nem kapálódzik többé az árral szemben, belekapaszkodva a saját egós elképzeléseibe, hanem megadja a saját életének a lehetőséget arra nézve, hogy az jótékonyan fejthesse ki önmaga hatását. Persze kellenek az életben célok, de nem egósak, és nem is mindenáron való, törtető célok.
A saját sorsunk nem az ellenségünk, és a legkisebb mérvű rosszat sem akarja nekünk, SŐT .............. Ha harmóniában tudunk élni a saját életünkkel és önmagunkkal, akkor valamiféle varázsütés-szerűen megváltozik körülöttünk minden, és a nehéz dolgok sem lesznek már nehezek, hanem minden történésben a gondviselés egyre inkább velünk való törődése nyilvánul meg. És ez nem holmi olcsó idealizmus, hanem maga a Lét törvénye. Érdemes tehát működés közben megismerni ezt, hogy valós rálátásunk lehessen.
És így érezni fogod azt is, hogy nem vagy sínpáron (kényszerpályán), hanem egyre több szabad és becses lehetősége mutatkozik meg előtted a saját életednek.
bubuiszusz 2011.12.12. 19:52 (#14)
Igaz, hogy szabad akaratunk van, és nem igaz, hogy megíratott a sorsunk. Bizonyos benső érzékenység csak olyan eseményekre érez rá előre, amelyek már folyamatban vannak. Ezért lehetnek olyan események, amelyeket már hónapokkal előbb megérezhet, megálmodhat valaki. Nincs megírva a sorsunk, csak nagy vonalakban, de mikor ott fent vagyunk és leszületés előtt igaz, hogy megválasztjuk a sorsvonalat, de ez változik döntéseink és tetteink alapján. Sorsunkat mi választottuk magunknak! Mindannyian olyan sorsvonalat hoztunk magunkkal születésünkkor, amelyben át kell alakítanunk gondolkodásunkat. Kemény, önfegyelmező, értelmet komolyan működtető harc következménye lehet csak az, hogy megtaláljuk és fölvállaljuk a nekünk megfelelő, a minket megillető helyet, azaz sorsunk vonalát. Ehhez viszont tudás kell és ezt a tudást bizony nem szabad siettetni, mert az ősellenség úgy akarja megrontani az érettebb lelkeket, hogy sietteti őket. Pedig a bölcs és türelmes várni tudó tudja csak a meglátott jót, megvalósítani. Meg kell tanulni a Várni Tudást! Azaz legyünk Alázatosak.


wob 2011.12.12. 18:59 (#13)
Úgy gondolom minden embernek meg van irva az élete, egy nagykönyvben. Halálod eljövetelét lehet lassitani vagy gyorsitani. Tehát van egy mennyiségü kanóc olajod a mécsesedben. A mécses lángja ég. Milyen erős lángal ég, az rajtad múlik. Aki erősebb lángal égeti az fiatalabban hal meg, aki nem az később hal meg. És van ,hogy sokszor első alkalommal jársz valahol ,de azért úgy tünik mintha már jártál volna ott, olyan ismerős minden és mindenki. Ez bizonyiték,hogy az élete mindenkinek meg van irva odafön.
lucille 2011.12.12. 18:31 (#12)
Hasonló tapasztalataim vannak, mint cicusnak. Sokszor előfordult, hogy akaratlanul tettem valamit, vagy mentem valahová, nem tudtam, hogy miért, de a következő pillanatban értelmet nyert. Vagy megtaláltam valamit, amit kerestem, vagy eszembe jutott, hogy miért is jó, hogy arra mentem. Ez egy kicsit nyakatekertnek hangzik, de akinek már volt hasonlóban része, érteni fogja.
felix18 2011.12.12. 16:29 (#11)
Ezeket a sorokat jó olvasni. Akinek a sorai legjobban gondolkodásba ejt az leginkább seventhson.
Ha bele gondolok, szinte irigykedhetnék rá. A válaszából az jön le leginkább, hogy nem ismer lehetetlent, s bármit véghez visz, amit akar. Úgy legyen! Ritka az ilyen ember, mint ő. És reményt adhat a reményteleneknek, hogy mindig van megoldás.
Én úgy érzem magam, mint ha egy sín páron haladnék előre. Egyedül képtelennek érzem, hogy a sínpár irányát megváltoztassam. De hiszek abban, hogy mikor lehetőség adódik, le tudok róla térni egy olyan sínpályára, ami úgy mondván a helyes útnak evezhetek. S akár ez annak is tudhatom, hogy ennek így kellet lennie vagy magamnak köszönhetem, hogy mégis milyen irányt vesz az életem...
cicus53 2011.12.12. 15:25 (#10)
Én biztos vagyok benne, hogy meg van írva. Életem során nagyon sokszor előfordult, hogy álmodtam bizonyos emberekkel, akiket soha nem láttam még. És pár hónap vagy két év, olyan is volt, hogy öt év múlva ott láttam magam előtt a szobát, bútorokat, embereket, akikkel álmodtam, persze ez mindig fordulat után következett be, én meg csak lestem ki a fejemből!
1 2 
Facebook komment
További címkék
kettős élet, hiányt amit, folyo szimbollizalja, folyo szimboluma, akkor, gazdag, boldog, részt, kedves kenyszeruseg keseríti, irányát amelyeket mutatkozik, vagyok emberiség elfogádás, megismerni valamit, sorsvonalat megfelelő, álomfejtés fölvállaljuk, szabad kanóc, boldogságunk elfogadás, mindannyiunknak megismerni,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.