Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Mit tennétek, ha szeretet hozzátartozód gyógyithatatlan beteg lenne?
nyulacska5
Egészség – Egyéb kérdések
A kérdést írta: nyulacska5 ( 2011.05.19. 22:38 )
Válaszok száma: 10
Címkék: gyógyithatatlan, hozzátartozód, szeretet, tennétek, nyulacska,
Válaszok Új válasz
gizelszil 2011.05.20. 06:05 (#10)
Nagyon szomoru a kérdés,megpróbálnék neki minden jót meg adni,és talán egy természet gyógyásszal felvenni a kapcsolatot és mindenlehetőséget megragadni,mert a remény hal meg utoljára.
mirci32 2011.05.20. 00:20 (#9)
nemrég halt meg földi valójában keresztapám,12 évig gyürtük le a betegséget,és most is velem van,mert nagyszerű dolgokat vittünk véghez és ezernyi emlék maradt a közös küzdelmünk során
nem áltattam magam,tudtam hogy vége lesz egyszer,de mindent megtettem nap-mint nap hogy ne a betegséggel foglalkozzunk,igy csak szép emlékek maradtak
kicsoda57 2011.05.19. 23:40 (#8)
sajnos az nagyon rossz,ha szeretett hozzátartozónk,már ilyen nagy beteg.

nekem anyukám 76 éves, sulyos fehérvérüségben szenved, nagyon rosszul van mindig, esik össze,szédül,mindig meg akar halni, most pedig 2 éve, hogy apukám meghalt, anyu még rosszabb idegállapotban van,
sajnos én messze lakok tőle,Pesten, mivel itt találtam munkát, s el kellett jönnöm a faluból ide lakni.
ez rontott a helyzeten sokat neki is és nekem is, de a lányom ott lakik Boldván egy másik házban a családom lakásában, a lányom állandóan felügyeli a mamát, látogatja minden nap, bevásárol neki, orvoshoz megy vele,autóval.
ha anyukám már olyan helyzetben lesz, hogy nem tud magáról gondoskodni, most még fel kell járkál, kutyázik, macskázik, kertészkedik, és az a jó, de nem nagyon tud menni, szédül, elesik hamar.
én azonnal hazamegyek hozzá és mellette leszek, ápolni fogom, amig csak lehet.
most még nem kell mennem,
már el akartam hozni Pestre, de nem jön el, amig bir,köti a saját háza, multja Boldvához.

én jelenleg rokkant nyugdijas vagyok, addig amig a kormány el nem veszi tőlem, akkor lesz a nagy baj nekem is, se nyugdij, se munkám nem lesz.
Visszaköltözök anyukámhoz és ápolni fogom a végtelenségig.

egyetlen lánya vagyok, én vagyok a mindene és a két gyermekem, akire mindent rááldoz anyukám még most is, anyagilag segit amit csak lehet.

Anyu örökké öregotthonba akar bemenni, de nem engedjük,
ha végképp csak fekvőbeteg lesz már, nem tud járkálni akkor dől el, hogy most már nincs kiut, és ápolni kell, mint egy fekvő beteget, megteszek érte mindent.

Jelenleg minden nap telefonon megbeszéljük a napi dolgokat, hogy: hogy van ő és én, és a fiam, akivel itt lakom pesten, ugyanis a fiamnak is nagy szüksége van rám, én vagyok a mindenes a családban itt. mosok,főzök, takaritok, stb.

ha én 3 ember lennék, akkor is kevés lennék a családomnak, belőlem több is kellene, miközben én is beteg vagyok.

nem hagyom anyukámat, vagy bárki legyen a családban sulyos beteg, de isten mentsen meg tőle, hogy gyermekeim -nek nagy baja essék.

elég volt egy hatalmas gyász, már életemben, amit elszenvedtem. 12 éve szivinfarktusban meghalt a férjem, azóta összeomlottam teljesen, de megpróbálok talpraállni, erőt venni magamon, egyedül neveltem fel lányomat, fiamat.

anyukám és anyósom segitett a gyászban, hogy én tuléljem, mert rettenetesen depressziós lettem, ha ők nincsenek már én sem lennék itt jelenleg.

Megoldom ha élek még én is a hozzámtartozó sulyos beteg családtag ápolását.
pildu 2011.05.19. 23:06 (#7)
Édesapám rákbeteg volt.Otthon volt,édesanyám gondozta,testvéremmel felváltva jártunk hétvégente haza segíteni (száz km-nél is messzebb lakunk).Édesanyám is beteg,krónikus vesebeteg évtizede táncol a dialízis határán,közben volt fül-és nőgyószáti műtétje,két agytrombózisa...Férjem autoimmun hepatitiszben szenved,cukorbetegséggel súlyosbítva,időnként depresszióval tarkítva a palettát.16 évvel ezelőtt 5 évre taksálták a hátralévő idejét.Mit teszek?Hát mindent!
orsi1 2011.05.19. 22:59 (#6)
Amikor először szembesültem ezzel a tudattal, nem tudtam többé meglátogatni drága nagypapámat. Nem tudtam feldolgozni, hogy meg fog halni.... Nagyon sok évig volt bűntudatom, hogy nem láthattam (mert nem tudtam a szemébe nézni, tudva, hogy meghal hamarosan) az utolsó hetekben....
Most, hogy édesapámnál is ugyanez történt, sikerült lelkileg annyira felkészíteni magamat, hogy meg tudtam látogatni... utoljára a halála előtti napon a gyerekekkel....
Feldolgozni még mindig nem tudtam, pedig több, mint két évig tudtuk, hogy bármikor meghalhat. Kegyetlen érzés volt látni, ahogy a testét felemészti a rák. ;( ;(
sunchat 2011.05.19. 22:55 (#5)
Először trauma és lassú feldolgozás, másodszor reménykedés, hogy nem fáj neki nagyon, harmadszor a föld összes kövének megmozgatása az életben maradása miatt, negyedszer köszönet, hogy nem hirtelen, egyik napról a másikra ragadja el a halál, és láthatom még sok órán, napon keresztül, és ezalatt elbúcsúzhatunk egymástól, elmondhatjuk egymásnak mindent, amit eddig nem tettünk. Megbánás, beismerés, az élet, a szeretet és a másik értékelése.
Én ezt választanám, ha a hozzátartozóm nem szenved jobban emiatt. Azt nem tudnám elviselni, ha szenvedni látnám napról napra, akkor inkább azonnal és visszavonhatatlanul legyünk túl mindenen.
Sok kimondatlan dolog van, amit szeretnénk a másik tudtára adni, mielőtt vége mindennek. Ezek a kimondatlan dolgok nem kell, hogy szavakat öltsenek, sokszor elég egy érzet, egy nézés, egy simogatás, hogy lezárjunk mindent, hogy érezzük azt, ami eddig valahogy az életünk folytán elmaradt, amivel tartoztunk egymásnak. Ezt egy hirtelen halál romba döntené, örök nyomot és lelkiismeret furdalást hagyva abban, aki túlél.
tarnics 2011.05.19. 22:48 (#4)
Ez túl fájdalmas kérdés.
dnemethk 2011.05.19. 22:48 (#3)
Meg is tettem. Ápoltam,az utolsó pillanatig REMÉNYKEDTEM és BIZTATTAM Őt.
Mindent,de mindent megpróbáltam: A saját életem is adtam volna...
pola62 2011.05.19. 22:45 (#2)
Anyukám az volt, nagyon nehezen viseltem a tudatot, hogy megfog halni. Az utolsó időkben otthon voltam vele,3 hónapig fizetetlen szabadságon, mivel senki nem világosított fel, hogy ápolási díjat kaphattam volna, de ennek ma már nincs jelentősége.
Az volt a kívánsága, hogy otthon haljon meg, ezt teljesítettem,úgy lett, ahogy Ő akarta.
tothd 2011.05.19. 22:44 (#1)
Jobb ebbe bele sem gondolni, mert iszonytató! Szeretettel gondoznám és ápolnám amíg él!
Facebook komment
További címkék
természet gyógyásszal, közös küzdelmünk, betegséggel foglalkozzunk, nagyon rossz, nagyon, szomoru, kérdés, megpróbálnék, rossz kegyetlen választanám, agytrombózisa életem emlék, segíteni hozzá gondoskodni, hozzámtartozó otthon, házban nincsenek, dolog akarta, jelentősége túlél, érzés pillanatig, kormány egymásnak,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.