Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Ki a leggonoszabb a világon?

Egészség – Általános közérzet
A kérdést írta: grtsbnd ( 2014.08.02. 12:05 )
Válaszok száma: 123
Címkék: leggonoszabb, világon,
1 2 3 5 6 7 9 10 11 12 13 
Válaszok Új válasz
gyongyibur 2014.08.21. 15:44 (#73)
Kedves Illike!
Elég sok borzalmat írtál a gonoszok pusztulásáról a (#69) válaszodban.
Ezek után csak 1 kérdésem lenne!
Amíg:
"Emésztő lángokat lövell minden tátongó szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött a nap, amely lángol, mint a kemence. A roppant nagy forróságtól az elemek megolvadnak. A föld is megolvad, és ami rajta van megég.A föld felszíne olyan, mint a megolvadt anyag - roppant nagy bugyborékoló tűztenger. Ütött a gonoszok megítélésének és végpusztulásának órája A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Pld. 11:31)
...addig a jók hol lesznek?

Vagy a földön mindenki gonosz?
decotext 2014.08.21. 15:41 (#72)
"Az ördög nem örök életű, véget ér az élete a
második feltámadás után, saját követőivel együtt."

Juj! Na, ez övön alul volt! Ez már fáj!
illike 2014.08.21. 15:35 (#71)
Egyházakkal, azok hagyományaival nem foglalkozom, mert azoknak vége-hossza nincsen.
A gyónás sajnos a katolicizmusból ered, valóban fizettek a bűnök bocsánatáért, ami elképesztő, mert hisz ingyen van annak, aki felismeri, megbánja, és bocsánatot kér.
illike 2014.08.21. 15:33 (#70)
A feltámadásban része volt Énoknak, aki az első volt, és örök életben részesült. Utána Illés a tüzes szekéren. Majd mikor Jézus feltámad, akkor sok igazat feltámasztott, akik szintén ott vannak a mennyben. Utána feltámasztotta Mózest, és Ő is a mennyben van. Őket nevezi a Biblia 24 vén-nek. Azért "vén", mert már örök életük van.
illike 2014.08.21. 15:27 (#69)
Az ördög nem örök életű, véget ér az élete a második feltámadás után, saját követőivel együtt.
Sátán kénytelen elismerni Isten igazságosságát, és meghajolni Krisztus főhatalma előtt, de jelleme változatlan marad. Elsöprő áradatként tör ki belőle ismét a lázadás. Eszeveszett dühében eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. És felkészül a menny Királya elleni utolsó elkeseredett harcra. Alattvalói közé rohan, és megpróbálja őket a maga dühével áthatni, és azonnali harcra indítani. De a megszámlálhatatlan milliók között, akiket ő csábított lázadásra, senki sem akad, aki elismerné felsőbbségét. Hatalma véget ért. A gonoszok éppúgy gyűlölik Istent, mint Sátán, de ők felismerik helyzetük reménytelenségét, azt, hogy nem tudják Istent legyőzni. Démoni dühvel támadnak Sátánra, és azokra, akik eszközei voltak a megtévesztésben, mert haragjuk most már ő ellenük lobbant fel. Istentől az égből tűz száll alá. A föld feltöredezik. Előkerülnek a föld mélyébe rejtett fegyverek. Emésztő lángokat lövell minden tátongó szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött a nap, amely lángol, mint a kemence. A roppant nagy forróságtól az elemek megolvadnak. A föld is megolvad, és ami rajta van megég.A föld felszíne olyan, mint a megolvadt anyag - roppant nagy bugyborékoló tűztenger. Ütött a gonoszok megítélésének és végpusztulásának órája A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Pld. 11:31). ,,Pozdorjá"-vá lesznek, ,,és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura" (Mal. 4:1). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. ,,Cselekedeteik szerint" kapják büntetésüket. Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvény szabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Isten igazságosságát hirdeti.
Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől.
donaldduck 2014.08.21. 15:20 (#68)
66-
-tudod mit, akkor tételezzük fel hogy nem ettek egyik tiltott fáról sem.
Akkor ma milyen lenne az ember?
-mitől lenne ember az ember?
-mi különböztetné meg a ma ismert háziállatoktól amelyeknek a léte,kizárólag az embertől függ?
-hogyan szaporodna az ember? Hiszen a szaporodás képessége már pajzán gondolatokat is elültethet az emberben?
-Melyek lennének azok a cselekedetek amelyek nem hasonlíthatóak a marionett bábúk cselekedeteire? Szóval lenne-e önálló gondolat?
hatarvadasz 2014.08.21. 15:19 (#67)
Hatalmas tévedés, mivel a Sátán soha nem létezett!
A teremtő egyszemélyűségét kérdőjelezi meg a felfogása.
A sátán és a pokol kénköves világa ellenpólusa csak a mennyországi élet
ígéretes hazugságának.
Csak akkor lenne igaz a hitvallás és annak parancsolatai, ha vele szemben létezik egy visszatetsző és kegyetlen megtorlás fenyegetettsége.
Ha az Isten egyedül teremtette meg a mindenséget a semmiből teljesen felesleges volt
egy vele szemben és azonos erővel bíró másik hatalom létrehozásának.
A Sátán maga az ember amelyik képzelt Istenének akart kedveskedni avval, hogy
szövetséget mímelve élhessen annak áldásaiban.
illike 2014.08.21. 15:01 (#66)
Miután Sátánnak többé már nem állt módjában, hogy a mennyben lázítson, Isten iránti ellenségeskedése új területet talált: az emberi család megrontását tervezte. Az édenbeli pár öröme és békéje arra a boldogságra emlékeztette, amelyet ő örökre elveszített. Irigységtől ösztökélve elhatározta, hogy engedetlenségre készteti őket, így bűnt és büntetést hoz rájuk. Eltökélte, hogy szeretetüket bizalmatlansággá változtatja, dicséneküket pedig Teremtőjük iránti szemrehányásokká. Így nemcsak az ártatlan emberpárt döntené a magáéhoz hasonló nyomorba, hanem Istent is meggyalázná, és az egész mennynek fájdalmat okozna.

Isten figyelmeztette ősszüleinket a rájuk leselkedő veszélyre. Mennyei követek tárták fel előttük Sátán bukásának történetét és az ember tönkretételére irányuló terveit. Még tökéletesebben mutatták be előttük az isteni kormányzat alapelveit, melyeket a gonoszság fejedelme megdönteni próbált. Az Isten igazságos követelményeivel szemben tanúsított engedetlenség okozta Sátán és serege bukását, mennyire fontos tehát, hogy Ádám és Éva tiszteljék azt a törvényt, amely az egyedüli alapja a rend és egyenlőség fenntartásának.
Az angyalokhoz hasonlóan Éden lakóinak is próbát kellett kiállniuk, és boldogságukat csak a Teremtő törvénye iránti hűség révén őrizhették meg. Választhattak: vagy engedelmeskednek és élnek, vagy engedetlenek lesznek és meghalnak. Isten gazdag áldásokban részesítette őket, de ha akaratát figyelmen kívül hagyják, akkor tettük következményeitől az emberpárt sem mentheti meg - amint a lázadó angyalokat sem -, a törvényszegés megfosztaná őket Isten ajándékától, nyomort és romlást zúdítana rájuk.

Az angyalok figyelmeztették ősszüleinket, hogy őrizkedjenek Sátán cselvetéseitől, mert fáradhatatlanul arra fog törekedni, hogy behálózza és megtévessze őket. Amíg engedelmeskednek Istennek, a gonosz nem árthat nekik, mert szükség esetén a menny összes angyala a segítségükre siet. Ha első támadásait állhatatosan visszautasítják, akkor ugyanúgy biztonságban lesznek, mint a mennyei angyalok. Ha azonban csak egyszer is engednek a kísértésnek, természetük annyira megromlik, hogy önmagukban sem hatalmuk, sem hajlandóságuk nem lesz többé, hogy ellenálljanak Sátánnak.

Isten a tudás fáját tette iránta való szeretetük és engedelmességük próbájává. Az Úr úgy látta jónak, hogy az egész kert használatát csupán egyetlen dologban korlátozza; ha azonban ezen az egyetlen ponton megszegik akaratát, akkor a törvényáthágás büntetését vonják magukra. Sátán nem lehetett állandóan a nyomukban, csak a tiltott fánál férkőzhetett a közelükbe kísértéseivel. Ha megkísérlik a fa természetét, lényegét kifürkészni, azzal Sátán ámításainak teszik ki magukat. Isten angyalai figyelmeztették őket, hogy gondosan ügyeljenek Isten intelmeire, és elégedjenek meg annyival, amennyit jónak látott közölni velük.

Hogy művét észrevétlenül valósíthassa meg, Sátán a kígyót választotta eszközéül - olyan álcázást, mely jól megfelelt megtévesztő szándékának. Akkor még a kígyó volt az egyik legbölcsebb és legszebb teremtmény a földön. Szárnyai voltak, és lángoló aranyszínben a levegőt szelve káprázatos látványt nyújtott. Ott pihent a tiltott fa dús ágai között, és miközben annak pompás gyümölcsét lakmározta, olyan szép volt, hogy a szemlélő figyelmét teljesen lekötötte. Így állt lesben a megrontó a békesség kertjében, zsákmányára várva.

Angyal figyelmeztette Évát, hogy ne távolodjék el férjétől, miközben a kertben napi munkáját végzi. Mellette kisebb a kísértés veszélye, mint ha egyedül van. Azonban kellemes munkájában elmerülve, észrevétlenül távolodott el Ádámtól. Amikor ráeszmélt, hogy egyedül van, a veszély előérzete támadt fel benne, de elhessegette félelmeit, mert elég bölcsnek és erősnek érezte magát, hogy a gonoszt felismerje és ellenálljon neki. Mit sem törődve az angyal figyelmeztetésével, nemsokára a tiltott fa előtt találta magát, amelyet kíváncsisággal vegyes csodálattal szemlélt. Gyümölcse nagyon szép volt, és Éva azt kérdezte magában, vajon miért tiltotta el ezt tőlük Isten. Itt volt az alkalom a kísértőnek. Mintha csak olvasna Éva gondolataiban, megszólította: ,,Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (I. Móz. 3:1) Évát meglepte és megfélemlítette, hogy szinte saját gondolatainak visszhangját hallotta. De a kígyó kellemes hangon beszélt tovább, dicsérve az asszony páratlan szépségét, Éva pedig szívesen hallgatta szavait. Ahelyett, hogy gyorsan menekült volna onnan, tovább időzött és azon csodálkozott, hogy a kígyót beszélni hallja. Ha az angyalokhoz hasonló lény szólította volna meg, az felébresztette volna félelmét; az azonban fel sem merült benne, hogy az igéző szépségű kígyó a bukott ellenség eszköze lehet.

A kísértő tőrbe csaló kérdésére így válaszolt: ,,A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És mondta a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten; jónak és gonosznak tudói." (I. Móz. 3:2-5)

Kijelentette, hogy ha erről a fáról ennének, a lét magasabb fokára és a tudás újabb, szélesebb terére jutnának. Ő maga is evett a tiltott gyümölcsből és így tett szert a beszéd képességére. Azt sugallta Évának, hogy az Úr féltékenységből korlátozta őket, nehogy Ővele egyenlővé váljanak. Csodálatos tulajdonságai miatt tiltotta el őket a fa gyümölcsének ízlelésétől, sőt még érintésétől is, mert az bölcsességet és hatalmat ad. A kísértő arra utalt, hogy az isteni figyelmeztetés a valóságban nem fog beteljesedni; csupán arra való, hogy őket megfélemlítse. Hogyan is halhatnának meg? Hát nem ettek az élet fájának gyümölcséből? Isten csak gátolni akarja nemesebb fejlődésüket, nagyobb boldogságukat.

Ez Sátán módszere Ádám korától egészen napjainkig, és nagy sikerrel alkalmazza. Arra akarja rávenni az embert, hogy kételkedjék Isten szeretetében, és kétségbe vonja bölcsességét. Állandóan a tiszteletlen kíváncsiság szellemét próbálja felébreszteni az emberben, a nyughatatlan és tolakodó vágyat, amely be akar hatolni az isteni bölcsesség és hatalom titkaiba. Miközben az emberek arra törekszenek, hogy kikutassák, amit Isten jónak látott elfedni előttük, tömegek figyelme kerüli el az igazságokat, melyeket viszont kinyilatkoztatott és amelyek szükségesek az üdvösség elnyeréséhez. Sátán engedetlenségre csábítja az embereket, elhitetve velük, hogy a tudás csodálatos mélységei tárulnak fel előttük. De mindez csak csalás. Képzelt haladásukra büszkén, Isten követelményeit lábbal taposva, olyan ösvényre lépnek, mely a romlásba, a pusztulásba vezet.

Sátán azt mondta a szent párnak, hogy csak nyerhetnek, ha áthágják Isten törvényét. Nem hallunk-e napjainkban is hasonló érvelést? Sokak szerint Isten parancsolatainak megtartói szűk látókörű emberek, míg azok, akik nem vesznek tudomást az isteni törvényekről, haladóbb gondolkodásúak és így nagyobb szabadságnak örvendenek. Mi ez, ha nem az Édenben kimondott szavak visszhangja: ,,Amely napon esztek abból - tehát áthágjátok az isteni parancsot -, olyanok lesztek, mint az Isten." Sátán azt állította, hogy javára vált a tiltott gyümölcs fogyasztása, azonban elhallgatta, hogy éppen törvényszegése miatt űzték ki a mennyből. Noha tapasztalta, hogy a bűn felmérhetetlen veszteséggel jár, elleplezte saját nyomorúságát, hogy másokat is hasonló helyzetbe taszítson. A törvényszegők ma is így akarják leplezni igazi jellemüket; szentnek állítják magukat, magasztos hitvallásuk azonban csak annál veszedelmesebb csalóvá teszi őket. Sátán oldalán állnak, mert Isten törvényét lábbal tiporják, és másokat is a magukéhoz hasonló végső romlásba akarnak dönteni.

Éva valóban hitt Sátán szavainak, hite azonban nem mentette meg a bűn következményétől. Nem hitt Isten szavának, és ez okozta a vesztét. Az ítéletben nem azért kárhoztatják majd az embereket, mert lelkiismeretesen hittek egy hazugságot, hanem azért, mert elmulasztották az alkalmat, hogy megismerjék az igazságot. Sátán okoskodása ellenére az igazság az, hogy mindig végzetes az Isten iránti engedetlenség. Teljes szívvel az igazság megismerésére kell törekednünk! Minden tanítás, amely Isten Igéjében feljegyzésre került, intelmünkre és okulásunkra adatott, hogy megóvjon bennünket a megtévesztéstől. Elhanyagolásuk saját romlásunkat okozza. Biztosak lehetünk abban, hogy minden, ami Isten szavának ellentmond, Sátántól ered.

A kígyó szakított a tiltott fa gyümölcséből, és a habozó Éva kezeibe tette. Azután emlékeztette Évát saját szavaira, hogy Isten megtiltotta nekik a gyümölcs érintését is, nehogy meghaljanak. Ugyanúgy nem lesz semmi baja, ha eszik a gyümölcsből - mondta -, mint ahogy lám, érintése sem ártott. Mivel Éva látta, hogy amit eddig tett, nem járt rossz következményekkel, merészebbé vált. ,,És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakított azért annak gyümölcséből és evett." (I. Móz. 3:6) A gyümölcs íze kellemes volt, és mialatt ette, mintha elevenítő erőt érzett volna, azt képzelte, hogy a lét magasabb fokára jutott. Félelem nélkül szakított és evett. És most, miután vétkezett, Sátán eszközévé vált férje romlásának munkálásában. Különös, természetellenes izgalommal, kezében a tiltott gyümölccsel kereste fel Ádámot és elbeszélte neki a történteket.

Ádám elszomorodott, döbbentnek és riadtnak látszott. Éva szavaira azt válaszolta, hogy biztosan ez az ellenség, akitől óva intették őket, és az isteni ítélet szerint Évának meg kell halnia. Válaszul Éva Ádámot is a gyümölcs megízlelésére unszolta, miközben a kígyó szavait ismételte, hogy bizony nem halnak meg. Azzal érvelt, hogy ez biztos igaz, mert nem érzi Isten rosszallását, sőt ellenkezőleg, felemelő, vidámító hatást, mely minden képességét új élettel árasztotta el, amely, ahogy ő képzelte, a mennyei követeket is áthatja.

Ádám ráeszmélt, hogy társa áthágta Isten parancsát, megszegte az egyetlen tilalmat, amely hűségüket és szeretetüket próbára tette. Borzalmas harc dúlt a lelkében. Fájlalta, hogy engedte Évát eltávolodni maga mellől. De a tett megtörtént, meg kell válni attól, akinek a társasága örömet jelentett számára. S mi lesz azután? Ádám Isten és a szent angyalok társaságát élvezte, a Teremtő dicsőségét szemlélte. Megértette, milyen magasztos rendeltetés áll az emberiség előtt, ha hű marad Istenhez. Azonban mindezeket az áldásokat szem elől tévesztette félelmében, hogy elveszíti azt az egyetlen adományt, amely az ő szemében minden mást felülmúlt. A Teremtő iránti szeretetet, hálát, hűséget - mindent elnyomott benne az Éva iránt érzett szeretet. Éva része volt lényének, és a tőle való elszakadás gondolatát nem tudta elviselni. Nem volt tudatában, hogy ugyanaz a végtelen hatalom, amely őt a föld porából élővé alkotta és szeretetében társat adott mellé, Éva helyét mással is betöltheti. Elhatározta, hogy osztozik Éva sorsában; ha meg kell halnia, vele együtt hal meg. Ráadásul - gondolta -, hátha mégis igazat mondott az okos kígyó? Éva ott állt előtte, olyan szép volt és látszólag ugyanolyan ártatlan, mint engedetlensége előtt. Még nagyobb szeretetet mutatott férje iránt, mint eddig. A halálnak semmi jele sem látszott rajta. Ádám tehát elhatározta, hogy vállalja a következményeket. Megfogta a gyümölcsöt és gyorsan evett belőle.

Törvényszegése után Ádám először azt képzelte, hogy a lét magasabb szintjére jutott. De csakhamar rémülettel töltötte el bűnének gondolata. A levegő, mely eddig enyhe és állandó hőmérsékletű volt, megborzongatta az emberpárt. A szeretet és a békesség, amely eddig az övék volt, eltűnt, és helyébe a bűntudat, a jövőtől való félelem, a lélek mezítelenségének érzése lopakodott. A fényruha, amely eddig övezte őket, most eloszlott, és hogy helyettesítsék, öltözetet igyekeztek készíteni maguknak, mert ruha nélkül nem kerülhettek Isten és a szent angyalok elé.

Most kezdték meglátni bűnük valódi mélységét. Ádám szemrehányásokat tett társának balgasága miatt, amiért eltávozott mellőle és hagyta, hogy a kígyó becsapja; azonban mindketten azzal áltatták magukat, hogy Isten, aki szeretetének annyi bizonyságát adta, megbocsátja ezt az egyetlen törvényszegésüket, vagy nem veti alá őket olyan rettenetes büntetésnek, amelytől féltek.

Sátán ujjongott sikerén. Megkísértette az asszonyt, hogy kételkedjék Isten szeretetében, kétségbe vonja bölcsességét és áthágja törvényét, s rajta keresztül Ádámot is legyőzte.

A Törvényadó azonban már tudatni készült Ádámmal és Évával törvényszegésük következményeit. Isten megjelent a kertben. Ártatlanságukban és szentségükben örömmel üdvözölték Teremtőjük közeledtét, most azonban rémülettel menekültek előle és a kert legtávolabbi zugaiban kerestek búvóhelyet. ,,Szólította ugyanis az Úr Isten az embert, és mondta neki: Hol vagy? És mondta: Szavadat hallottam a kertben, és megfélemlettem, mivelhogy mezítelen vagyok és elrejteztem. És mondta Ő: Ki mondta néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?" (I. Móz. 3:9-11)

Ádám nem tagadhatta és nem is mentegethette bűnét, bűnbánat helyett azonban a bűnt feleségére és ezzel magára Istenre akarta hárítani: ,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról, úgy ettem." (I. Móz. 3:12) Ádám, aki Éva iránti szeretetétől késztetve önként választotta sorsát, eljátszva Isten tetszését, édeni otthonát, az örök élet örömét, bukása után képes volt arra is, hogy vétkéért feleségét, sőt a Teremtőt próbálja felelőssé tenni. Rettenetes a bűn hatalma.

Amikor Isten az asszonyt kérdezte: ,,Mit cselekedtél?", ő így felelt: ,,A kígyó ámított el engem, úgy ettem." (I. Móz. 3:13) ,,Miért is teremtetted a kígyót? Miért engedted, hogy belépjen Édenbe?" Ezekkel a kérdésekkel próbálta menteni bűnét. Így ő is, Ádámhoz hasonlóan, Istent vádolta bukásukért. Az önigazolás lelkülete a hazugság atyjától ered; ősszüleinken is eluralkodott, mihelyt engedtek Sátán befolyásának, és ugyanez Ádám minden fiában és lányában is megnyilvánul. Ahelyett, hogy alázatosan megvallanák vétkeiket, úgy próbálják védeni magukat, hogy a bűnt másokra, a körülményekre, vagy Istenre hárítják - még áldásait is az ellene való zúgolódás okaivá téve.

Az Úr ezután ítéletet mondott a kígyó felett: ,,Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban." Mivel a kígyó Sátán eszközéül szolgált, osztoznia kellett a kiszabott ítéletben. A mező legszebb és legcsodáltabb teremtményéből a legcsúnyábbá és legmegvetettebbé lett, melyet ember és állat egyaránt fél és gyűlöl. A továbbiakban a kígyóhoz intézett szavak közvetlenül Sátánra vonatkoztak, előre megmutatva végső vereségét és pusztulását: ,,Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az asszony magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (I. Móz. 3:15)

Évának azt mondta az Úr, hogy mostantól bánat és fájdalom lesz az osztályrésze: ,,Epekedel a férjed után, ő pedig uralkodik rajtad." (I. Móz. 3:16) A teremtésnél Isten Ádámmal egyenlővé tette Évát. Ha engedelmesek maradnak - összhangban az Ő szeretettörvényével -, akkor örökké egyetértésben éltek volna egymással. A bűn azonban viszályt hozott, és most egységük, illetve az összhang csak az egyik vagy a másik fél alárendelésével volt megőrizhető. Éva vétkezett először, és ő volt, aki elbukott a kísértésben, amikor eltávolodott férjétől az isteni utasítás ellenére. Az ő unszolására vétkezett Ádám, így Éva most alávettetett férjének. Ha az elbukott emberiség megtartotta volna az Isten törvényében foglalt alapelveket, akkor még ez az ítélet is áldására válik, noha a bűn következménye volt. Azonban a férfi visszaélése az így kapott uralommal sokszor annyira megkeserítette az aszszony sorsát, hogy sokszor teherré vált számára az élet.

Édeni otthonukban Éva tökéletes boldogságban élt férje oldalán. Azonban - mint modern korunk nyugtalan Évái esetében - az a remény csillant fel előtte, hogy a lét magasabb szintjére jut, mint amelyet Isten jelölt ki számára. Próbálkozása, hogy eredeti helyzete fölé emelkedjék, csak jóval mélyebbre vetette. Hasonló következmények mutatkoznak mindenütt, ahol a nők nem hajlandóak arra, hogy Isten tervével összhangban, vidáman teljesítsék kötelességeiket. Törekvéseikben, hogy olyan állásokat töltsenek be, melyekre Isten nem tette őket alkalmassá, üresen hagyják azokat a helyeket, ahol viszont áldásul szolgálhatnának. A lét magasabb szintjére vágyva sokan feláldozzák női méltóságukat és a jellem nemességét, elhanyagolva azt a feladatot, amelyet a menny bízott rájuk.

Ádámnak pedig kijelentette Isten: ,,Mivelhogy hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked, s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével edd a kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy Te s ismét porrá leszel." (I. Móz. 3:19)

Nem Isten akarta, hogy a bűntelen emberpár megismerje a gonoszt. Bőkezűen ellátta őket minden jóval, és távol tartotta tőlük a rosszat. Mégis, parancsa ellenére, ettek a tiltott fáról, és ennének továbbra is - ezzel a gonosz tudását fenntartva. Ettől kezdve tehát az emberiséget Sátán kísértései gyötrik. Az addig kirendelt boldog foglalatosság helyett gond és fáradozás lett a sorsuk. Kiszolgáltatottak a csalódásnak, bánatnak és fájdalomnak, végül pedig a halálnak.

A bűn átkától sújtott természet az Isten elleni lázadás lényegét és következményeit mutatja be az embernek. Amikor Isten az embert megteremtette, uralkodóvá tette a föld és minden élőlény felett. Ameddig Ádám hű maradt Istenhez, az egész természet engedelmeskedett neki. Azonban amikor fellázadt az isteni törvény ellen, az alárendelt teremtmények is fellázadtak az ő uralma ellen. Az Úr nagy irgalmasságában így kívánta megmutatni az embernek a törvény szentségét, és saját tapasztalata árán rávezetni, hogy milyen veszélyt jelent, ha akár a legkisebb mértékben is mellőzi a törvényt.

A fáradságot és gondot, ami az ember osztályrésze azóta, szintén e szeretet rendelte el. Olyan iskola ez, melyet a bűn tett szükségessé, hogy az étvágy és a szenvedély kielégítését fékezze és az önuralom szokását fejlessze. Részét képezi Isten nagy tervének, hogy az embert a lealacsonyodásból és a bűn romlásából fölemelje, helyreállítsa.

Az ősszülőknek adott figyelmeztetés - ,,Amely napon eszel arról, bizony meghalsz" (I. Móz. 2:17) - nem jelentette azt, hogy éppen azon a napon kell meghalniuk, amelyen a tiltott gyümölcsből esznek, hanem azon a napon mondják ki felettük a visszavonhatatlan ítéletet. Isten a halhatatlanságot az engedelmesség feltételével ígérte meg az embernek, de az törvényszegésével eljátszotta az örök életet. A törvényszegés napján kell kimondani a halálos ítéletet.

Hogy örökké élhessen, az embernek folyamatosan táplálkoznia kellene az élet fájáról. Enélkül életereje állandóan csökken, míg végül teljesen megszűnik az élete. Sátánnak az volt a terve, hogy Ádám és Éva engedetlenségükkel vonják magukra Isten haragját, majd pedig, ha nem sikerülne bocsánatát elnyerniük, remélte, hogy esznek majd az élet fájáról és így örökre fennmaradna a bűn és a nyomor. Azonban közvetlenül az ember bukása után Isten szent angyalokat rendelt az élet fájának őrzésére, akiket villámló fénysugarak vették körül, melyek csillogó kardokhoz hasonlítottak. Ádám családjából senki sem juthatott át ezen az akadályon, hogy szakítson az életadó gyümölcsből, ezért nincs halhatatlan bűnös.

A szenvedések özöne, amely ősszüleink vétkének következménye, sokak szerint túlságosan rettenetes büntetés ilyen kis vétekért, de ezzel kétségbe vonják Isten eljárásának bölcs és igazságos voltát. Ha alaposabban megvizsgálnák a kérdést, felismerhetnék tévedésüket. Isten a saját képére, bűntelennek teremtette az embert. Olyan teremtményekkel akarta benépesíteni a földet, akik csak kevéssel voltak kisebbek az angyaloknál, engedelmességüket azonban ki kellett próbálnia, mert nem akarta, hogy a világ olyan lényekkel teljék meg, akik törvényét figyelmen kívül hagyják. Nagy irgalmában azonban nem mért nehéz próbát Ádámra, és éppen a tilalom csekély volta tette a bűnt különösen naggyá. Ha Ádám a legkisebb próbát sem tudta kiállni, akkor még kevésbé viselte volna el a nagyobbat, amikor súlyosabb felelősség hárult volna rá.

Ha Isten valamilyen nehéz próbát mért volna Ádámra, akkor a rosszra hajló emberek azzal mentegetőznének, hogy az ő esetük annyira jelentéktelen dolog, és Isten nem veszi szigorúan az effajta apróságokat. Ez esetben a csekélynek tartott dolgokban, melyek megrovás nélkül maradnak az emberek között, állandósult volna a törvényszegés. Azonban az Úr nyilvánvalóvá tette, hogy a bűn minden mértékben sértő az Ő számára.

Éva előtt csekélységnek látszott az Istennel szembeni engedetlenség, hogy evett a tiltott fa gyümölcséből és férjét is törvényszegésre csábította; bűnük azonban olyan gátakat szakított fel, melyeken át a szenvedés zúdult a világra. Ki tudja felmérni a kísértés pillanatában, milyen szörnyű következményei lesznek egyetlen rossz lépésének?

Sokan tanítják, hogy Isten törvénye nem kötelező az emberre, mert lehetetlen eleget tenni követelményeinek. De ha ez igaz lenne, miért kellett elszenvednie Ádámnak törvényszegése büntetését? Ősszüleink bűne bajt és szenvedést hozott a világra, és csak Isten jóságán és irgalmán múlt, hogy az emberiség sorsa mégsem a reménytelen kétségbeesés lett. Senki se csalja meg magát: ,,A bűn zsoldja a halál." (Rm. 6:23) Isten törvényét most éppoly kevéssé hághatjuk át büntetlenül, mint amikor az emberiség atyja fölött hangzott el az ítélet.

A bűn elkövetése után Ádám és Éva nem lakhattak tovább az Édenben. Komolyan könyörögtek, hogy ott maradhassanak, ártatlanságuk és örömeik otthonában. Beismerték, hogy elveszítették jogukat erre a boldog, békés helyre, de fogadkoztak, hogy a jövőben engedelmeskednek Istennek. Azonban természetük a bűn következtében megromlott; erejük, hogy a gonosznak ellenálljanak, meggyengült, és így utat nyitottak Sátánnak, hogy könnyebben megközelíthesse őket. Ártatlanságukban engedtek a kísértésnek, most pedig, bűnös állapotukban, nincs erejük, hogy hűségesek maradjanak.

Alázatosan és kimondhatatlanul szomorúan búcsúztak gyönyörű otthonuktól, s elindultak, hogy a bűn átkától sújtott földön éljenek. Az egykor enyhe és egyenletes hőmérsékletű légkör lényeges változásokon ment át, de az Úr irgalmasan bőrruhákba öltöztette őket, védelmül a hőség és a hideg ellen.

Amikor Ádám és felesége a hervadó virág és a hulló falevél láttán először szemlélték az elmúlás jeleit, gyászuk mélyebb volt, mint ahogyan ma az emberek halottaikat siratják. A gyenge, törékeny kis virágok hervadása is elszomorító volt, de amikor a sudár fák is elhullatták levelüket, a látvány élénken emlékezetükbe véste azt a változhatatlan tényt, hogy a halál minden élőlény osztályrésze lett.

Az Éden még sokáig itt volt a földön, miután ösvényeiről az embert száműzték (I. Móz. 4:16). Az elbukott emberiség még hosszú ideig láthatta ártatlansága otthonát, melynek bejáratát angyalok vigyázták. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál az Isten dicsősége nyilatkozott meg. Ide járultak Ádám és fiai Isten imádására, itt újították meg engedelmességi fogadalmukat a törvény iránt, amelynek megszegéséért száműzettek Édenből.

Amikor az istentelenség áradata végigsöpört az egész világon, s az emberek gonoszsága a világ vízözön általi pusztulását okozta, akkor a kéz, amely plántálta, visszavette a földről Édent. De a végső helyreállítás idején, amikor Isten ,,új eget és új földet" (Jel. 21:1) teremt, ismét helyére kerül, dicsőségesebben és ékesebben, mint kezdetben volt.

Akkor majd azok, akik megtartották Isten törvényeit, halhatatlanságuknak örvendezhetnek az élet fája alatt, és a bűntelen világok lakói végtelen korszakokon át szemlélik majd e pompás kert példáján Isten teremtésének tökéletes művét, amelyet a bűn átka nem érintett - annak a mintáját, hogy mi lett volna az egész földből, ha az ember a Teremtő dicsőséges tervét megvalósította volna.
hatarvadasz 2014.08.21. 15:01 (#65)
Amikor a zsidók akik nem voltak hajlandóak kasztráltatni magukat, azokat
megölték azok a nemzetsorstársaik akik el voltak telve Mózes által kinyilatkoztatott
és légből kapott parancsolatoknak.

Más népek és nemzetek kifosztása és anyagi függőségbe hajszolása sem lehet
a kiválasztottságuk által szentesíthető jog.
hatarvadasz 2014.08.21. 14:57 (#64)
Az hogy ki hogyan viszonyul bármihez az szíve joga.
Az hogy Isten kivel bratyizott akkor amikor végzett a teremtéssel, az független
az alkotás hülyeségeitől.
Mivel isten önmagában semmit sem ér, és azok teremtményei amelyeket nem
képes kezelni csak kiűzetni és megfosztani az örökléttől az pedig csak egy balek .

Annyi és tökéletes teremtés felfogás van, hogy maga a Biblia által felmagasztalt
Teremtő is csak egy a sok közül amelyik semmire sem jó!
Tisztelem a hívőket, de a bemagolt és ügybuzgó mindent felülíró tudatlanság azért
még nem jelent örök érvényű igazságokat.

Már eleve az Isten színe előtt kötött házasságok is csak azt bizonyítják még a
gyónás szentségében felvett bűnbocsánat is pénzfüggő,és hamis.
Ha a saját házában és színe előtt ezt meg lehet büntetlenül tenni akkor az
nem igaz Isten.
1 2 3 5 6 7 9 10 11 12 13 
Facebook komment
További címkék
gonoszok pusztulásáról, roppant nagy, elemek megolvadnak, föld felszíne, kedves, illike, borzalmat, írtál, tagadhatta társat veszélyt, szolgált életadó halhatatlanságot, ellenkezőleg felismerje elhallgatta, csökken előttük, halnak voltak, kísértés ismételte, halnak annyi, veszedelmesebb elámított, bánat szörnyű,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.