Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Segítetek-e megismerni?
Sokat olvastam, halottam, láttam, tapasztaltam arról a bizonyos "átkosról".
De hitelesebb, érdekesebb, dolgot csak az tud róla mesélni aki meg is élte.
Aki tudja, mesélje el nekem, mi volt az előnye, hátránya?
Mi volt benne a rossz és a jó?
Mi az, ami miatt most mindenki visszautal arra az időszakra?
Gazdaság, család, művelődés, oktatás, szabadidő, munka....stb!
Nem egykori tudósítások, hírek érdekelnek, hanem saját gondolatok....az "átkossal" kapcsolatban!
Köszönöm.
Gazdaság, pénzügyek, üzlet – Egyéb kérdések
A kérdést írta: gyongyibur ( 2012.08.23. 05:41 )
Válaszok száma: 24
Címkék: megismerni, segítetek, kapcsolatban, tapasztaltam, tudósítások, visszautal, érdekelnek, gondolatok,
1 2 3 
Válaszok Új válasz
ludwigtoth 2012.08.23. 21:37 (#14)
Hát én nem tudom, idáig senki nem mondott ellent az én tapasztalatomnak. Én úgy látom, hogy a mai viszonyokhoz képest sokmindenben kedvezőbbek voltak a dolgok az olyan emberek számára, amilyenek mi vagyunk. Akkor viszon az is felvetődik, hogy nem volt alaptalan a félelem a kapitalizmustól. A Proletárdiktatúra amire most oly divatos hivatkozni, a nép, és téyleg a nép érdekeit védte. Érthető, hogy ez sokaknak nem tetszett Grófok, bárók hercegek, zsidók stb)
És na most kik vannak hatalmon ŐK

És én biztos vagyok abban is, hogy azokat a negatívumokat, amelyeket oly divatos mondani a szabadságról azt az egyszerű kétkezi munkás (még ha van is munkája) egészen másképp látja, mint akik őt a demokrácia nevében ( a munkanélküliséggel illetve, ha van minimálbérrel ) a nyomorba döntötték
feerko 2012.08.23. 13:15 (#13)
Hmmm (copyright,nacsa)
Aki hallotta,terjeszti, aki átélte toleráns és inkább hallgat . Nem úgy mint én .
Először is nézőpont kérdése...természetesen . Mindenki másképp látja .Aki élt benne kicsit,vagy végig, nem mindegy . Az se,hogy valaki precíz,ámde egyoldalú szemlélet alapján összeszedett adatokkal dolgozik ,ráadásul megfelelő szemellenzővel . Precíz és mégis sok a csúsztatás .Remélhetőleg a téves tájékozódás miatt .
Én még ötvenhat előtt születtem, és onnan is vannak az első emlékeim....SAJÁT...
Az ötvenhatos zavaros viszonyok,mikor apámat is bele akarták rángatni vöröscsillag ledöntésbe . Ő inkább elment pár nagy fröccsöt meginni, énekelni (jó énekes volt) ,meg dolgozni járt a háborgók helyett ,akik nem mentek be a melóba . Közben a ruszkik ránk is lőttek,nyomjelzőssel ,anélkül,hogy tudták volna,kik vagyunk . (mondom saját...politika mentes)
Csak mellékesen megjegyzem,hogy az akkori évtizedeket hasonlítani a mai évekhez,több mint botorság . No,mindegy . Rendesen járhattam iskolába, többször voltam nyaralni, hol normál,hol úttörő táborban . A szakmunkás és az egyéb iskolákat is simán el lehetett végezni . Nem volt szelektálás . A katonaság is így utólag szükséges rossz volt . Sok nagypofájúra most is ráférne .
A középiskolákat is munkahelyi támogatással végeztem . Soha nem akartak beszervezni sehová . Volt egy nagyon jó barátom,aki valószínű írt valamiféle jelentést ,biztos rólam is . Párttag és munkásőr volt . Sok építő jellegű vitánk volt .
A másik barátom a klerikális reakciót erősítette . Ezekből sose volt baj . Lakást kaptunk az államtól, amit később le akartam adni némi ellenszolgáltatásért (pedig ingyen adták) ,hogy egy másik városban építkezni tudjak . Meg is adták,de elég nehezen,mert nem látták biztosítva a család lakhatását . Akkor még ez is szempont volt .Érdemes összehasonlítani a mai lakhatással ? No...tovább . Minimális pénzzel, szép nagy kölcsönnel (nyugdíjas koromig eladósodva) felépítettem a tetőteres háromszintes viskót,amit el kellett adni,miután új élet kezdésre kényszerültem . Közben a pár munkahelyen szépen(lassan) emelkedett a fizetésem, nem akartak kirúgni, biztosítva volt,hogy a kölcsönt is vissza tudom fizetni .
Természetesen így utólag az ember inkább a kellemesebb dolgokra emlékszik .Volt pár kellemetlen is (nem számottevő) Mindenki élte a saját életét ( a környezetemben) ,Aki tehette autót is vett és mindent amit meg lehetett fizetni . A vége felé már az ellátás is jó volt . De közben se panaszkodtunk,mert nem is ismertük ,hogy mit kéne hiányolni . Sokan jártak külföldön, ők tudják,hogyan...
Úgy összességében ...akkor, a biztos megélhetés mellett,ha szegényesebben is de jobban éreztem magam,mint a mostani gazdag ellátás és technikai szinvonal melletti embertelen vadkapitalista környezetben .
nacsa66 2012.08.23. 12:35 (#12)
Hmm...

Az volt a legnagyobb hátránya, hogy nem volt előnye.......

Hosszú lenne ide sorolni az érveket pro és kontra, pláne úgy, hogy a java részét 25 év alatt töltöttem el! Akkor meg a legfontosabb dolog volt ( a munka és a család előtt- utóbbi 23-ig volt mellékes! ) a MUFF!!!
seventhson 2012.08.23. 12:19 (#11)
Ma már lehet utólag azt a rendszert köpködni is és dícsérni is, de mivel én általában a pozitív dolgok alapján állok hozzá az élethez, így inkább abból a korszakból is a jó dolgokra emlékszem vissza (mindenfé politikai irányultságot teljesen mellőzve).
Szóval hosszútávú fix és jó munkahelyem volt nehéznek mondható fizikai munkával, de jó fizetéssel (pláne úgy, hogy a vállalati GMK-nak is tagja voltam). Semmiféle adót nem vontak a béremből, tehát számomra anyagilag ez mindenképpen az aranykor volt. Teljesen kitűnő volt a melóhelyi kollektívánk is, tehát elmondhatom, hogy örömmel jártam be dolgozni.
Persze negatívumként most én is sorolhatnám, hogy mi nem volt akkor, de nem teszem. Annál inkább sem, mert bennem a jóemlékek erejével maradt meg minden abból a korszakból, a munkától a szórakozásig mindent átfogó tekintetben.
ege 2012.08.23. 11:19 (#10)
Én ezt írtam:

Magyarország a 20. század második felében
(A globalizáció kora)

"Korszakok":
Alapok (1944. decembere - 1945. novembere)
A koalíciós évek (1945. novembere - 1948. decembere)
A Rákosi-rendszer (1948. decembere - 1956. októbere)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc (1956. októbere - 1956. decembere)
A Kádár-korszak (1956. novembere - 1990. májusa)
A rendszerváltó ezredvég (1990. májusától napjainkig)
Államformák:
Magyar Királyság (1946. február 1-ig)
Magyar Köztársaság (1946. február 1. - 1949. augusztus 20-ig)
Magyar Népköztársaság (1949. augusztus 20. - 1989. október 23.)
Magyar Köztársaság (1989. október 23-tól...)
Az alapok (Ideiglenes hatalom)

1945. áprilisában megszûnt Magyarország kettős megszállása. Hazánk a szovjet hadsereg ellenőrzése alá került.

Ez a körülmény egy fél évszázadra megszabta az ország jövőjét. A Szovjetunió szövetségesi kötelezettségeiből fakadóan kénytelen volt egy demokratikus társadalom szervezését kezdeményezni és támogatni, már csak taktikai okokból is... Ebben az átalakulási folyamatban meghatározó szerepet szánt a Magyar Kommunista Pártnak. Azt mindenki tudta vagy csupán csak sejtette, hogy ez a párt támogatottságától függetlenül mindenütt ott lesz, ahol fontos dolgoknak kell történnie.

Miklós Béla kormánya, ha nem is mindenesetben kifogástalanul, de megalkotta azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé tették Magyarország demokratikus átalakulását.

Ezt a célt szolgálták az alábbi "törvények és rendeletek":
- földreform (Megszûnt a középkori eredetû nagybirtok uralma)
- a nők emancipációja,
- általános, egyenlő és titkos választójog,
- a születési előjogok, rangok, címek eltörlése, hogy csak a legfontosabbakat említsük meg.

Az 1945-ös novemberi választásokon az FKGP (Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt) nagy fölénnyel nyert, mert azok is rászavaztak, akiknek nem lehetett saját pártja, de nem zárták ki őket a választói jog gyakorlásából, és féltek a baloldal győzelmétől. November 4-e után megkezdhette munkáját a háború utáni első törvényes parlament, a Nemzetgyûlés. A jogszabályok előkészítése Tildy Zoltán kisgazda miniszterelnök koalíciós kormányára hárult. Ennek a kormánynak kellett "vezényelnie" azokat a pártpaktumokat, amelyek eredményeként 1946-ban megalkothatták a demokrácia alaptörvényeit.

A koalíciós évek

1946. február 1-jén a nemzetgyûlés törvényt alkotott Magyarország új államformájáról: megszületett a Magyar Köztársaság A Nemzetgyûlés lett a legfőbb államhatalmi testület, mandátumának lejárta után az országgyûlésre várt ez a funkció. Az államfő köztársasági elnök, középerős jogkörrel. Bizonyos fékeket építettek be a parlament munkájának befolyásolásához. A végrahajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormány gyakorolta ugyan, de összetételét és mozgásterét a pártok közötti paktumok szabták meg, és csupán emlékeztetőül írjuk: a a szovjet zónába tartoztunk, ahol a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot szovjetek vezették, és kötelesek voltak minden olyan eseményt kivizsgálni, amelyekkel kapcsolatban felmerült a demokráciaellenesség gyanúja. Ebben pedig ők döntöttek! /Noha náluk sem volt nyugati értelemben vett demokrácia./ Visszatérve a pártok közötti paktumokhoz, a következő eredmények születtek:Az államfő, a parlament elnöke és a kormányfő kisgazda politikus lett, de a belügyek irányítása, a honvédelem és a nemzetgazdaság /Gazdasági Főtanács/ a kommunisták kezébe került. Az MKP vezetésével Baloldali Blokk alakult, hogy mielőbb kiszoríthassák a hatalomból mindazokat, akik nem a szovjet modellt követik. Miközben "véres", és kimenetelét illetően egyoldalú harc folyt a hatalomért /Az utcára vitték a politikai vitákat,ahol az indulatok uralkodtak, "szalámi taktikát" alkalmaztak az ellenfeleikkel szemben, kriptokommunistákat építettek be az "ellenséges"pártokba/, jó ütemben haladt az ország újjáépítése. Hála a kistulajdonosok, a munkások szorgalmának és szakértelmének, stabilizálódott a gazdaság, bár nem érte el az 1938-1941 közötti teljesítményeket. 1946-ban megjelent a forint és megszûnt az infláció. Ugyanakkor folytatódott "csendes" államosítás folyamata és befejeződtek a népbírósági perek. Az ország még így sem mentesült a meglepetésektől. A kisgazdapártot megvádolták avval, hogy köztársaságellenes összeesküvők bújnak meg soraiban. Emiatt valósággal lefejezték a legerősebb ellenfelüket. Ezzel egyidőben Magyarország aláírta a párizsi békeszerződést /rosszabbul járt mint Trianonban/, de jogilag elismerték szuverén államnak (Már ennek is örülhettünk!) A magyar kormány kénytelen volt kitelepíteni a középkori módon háborús bûnösnek minősített németeit, és befogadni az ugyanilyen cimkével ellátott szlovákiai magyarokat, továbbá fogadnia kellett minaddig a szovjet csapatokat, amig ezt az Ausztriában való jelenlétük indokolja... 1947. május 31-én megbukott a Nagy Ferenc kormány /a miniszterelnök emigrált/ A helyébe lépő Dinnyés-kormány-mást nem tehetvén-utat nyitott Rákosiék uralmának.A Baloldali Blokk megragadta a "kedvező lehetőséget", és az előrehozott választásokon a felaprózott ellenzék vesztett, kormányképtelen lett. (Választási csalások: kékcédulák) Így hiába szavazott a többség a polgári életformára, az új országgyûlés előkészítette a "nagy" fordulatot. 1948 nyarán egyesült a két munkáspárt MDP néven, az ország sorsának irányítása Rákosi és érdekcsoportja kezébe került. Amikor december 12-én Dobi István vette át a miniszterelnöki feladatokat, nem lehettek kétségek aziránt, hogy mi fog történni jövőre.

1949 első felében elhaltak az ellenzéki pártok /vagy betíltották őket/, akárcsak a civil szervezetek, helyükre lépett a "népfront", a DISZ, az Úttörő Szövetség, és az egyetlen párt: az MDP. Szovjet mintára elkészítették az "első" alkotmányunkat, tervezetét a parlament majd el is fogadja. Befejeződik a javak köztulajdonba vétele. Lerakták a totális állam alapjait, vagyis az MDP irányítása alá került az egész társadalom, és a Szovjetunióval kötött szerződések értelmében (katonai, politikai, gazdasági és kulturális) beilleszkedtünk a keleti táborba. A hatalom átvétele erőszakos eszközökkel történt, alapvető emberi jogokat súlyosan megsértve. (Lásd az Egyetemes Emberi Jogok Chartáját!) A két világháború között, sőt a kiegyezés óta, a történelmi osztályok tekintélyelvû /autoritáriánus/ rendszere fékezte a demokrácia kibontakozását. Ezen szerettek volna változtatni legjobb politikusaink 1944-48 között. Azonban 1948-ban egy új tekintélyelvû "osztály" jutott hatalomra: egy szovjet típusú kommunista párt. Õk végképp nem tudták elfogadni, hogy a vezetésre mások is képesek lennének!

Idézzük Márait: "Egy emberi vállalkozás akkor lesz elviselhetetlen, mikor nem az emberi természet törvényei szerint, hanem egy Elv eszméje szerint iparkodik megszervezni, fegyelmezni a társadalmat"

Rákosiék demokráciát hírdettek. Ezen azonban olyan népuralmat értettek, amelyben egy szûk "pártelit" gyakorolja a hatalmat a többség nevében. (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai. "pars pro toto"

A Rákosi-rendszer

1949/50-ben a Magyar Népköztársaság alkotmánya szerint alakították az államot és a társadalmat. Az alkotmány kimondta,hogy "Minden hatalom a dolgozó népé" Ez annyiban igaz is volt, hogy a dolgozók közül válogatták ki a párthatalom katonáit. Az Országgyûlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács az MDP Központi Vezetőségének irányítása alatt állt. (Valójában a Honvédelmi Tanács és az ÁVH látta el ezt a feladatot) Az államapparátust és a hadsereget szovjet tanácsadókkal árasztották el, akik kiemelt fizetést és természetbeni juttatásokat kaptak. Bevezették a tanácsrendszert és a tervgazdálkodást. Az I. ötéves terv is a szovjet modellt követte: önellátásra törekedtek a nehézipar erőnfelüli fejlesztésével. Az életszínvonal zuhant, átmeneti időre jegyrendszert kellett bevezetni. A javak "igazságos" újraelosztása érdekében jelentősen megterhelték a parasztságot, az iparban pedig egyre avuló gépparkkal munkaversenyre késztették a munkásokat. A sztahanovisták teljesítményének háttere ma már közismert. Ugyancsak szovjet recept szerint folytak a koncepciós perek. Ezek közül kiemelkedik a Rajk-per, már csak nemzetközi vonatkozása miatt is... A hatalom alapvető emberi jogokat sértett meg azzal, hogy üldözte a nem marxista világnézetû polgárait. Ellenfeleit gyûjtőtáborba kényszerítette, illetve lakhelyváltoztatásra. Emberek sokaságát ítélte el koholt vádak alapján és a törvényes védekezés lehetőségének biztosítása nélkül. Azonban vállaltak bizonyos modernizációs programokat is az urbanizáció, a közoktatás vagy pédául villamosítás terén. A sportban pedig hazánk nagyhatalom lett.

1953.03.05-én meghalt Sztálin, a Szovjetunió vezére. Ugyanebben az évben a kelet-berlini munkások kifejtették véleményüket a "munkáshatalomról". A szovjet pártvezetés úgy döntött, hogy liberalizálja a hatalmat, ennek értelmében Nagy Imre váltotta fel Rákosi Mátyást a miniszterelnöki székben. Nagy Imre készen állt arra,hogy emberibb szocializmust valósítson meg. 1953.07.04. és 1955.04.18. között. Leállította a koncepciós pereket, az elítélteknek és hozzátartozóiknak pedig rehabilitációt igért. Megszüntette a deportálásokat, feloszlatta a munkatáborokat. Megigérte, hogy egyensúlyba hozza az ipart és a mezőgazdaságot, támogatja a kisgazdaságokat. Ijúsági és értelmiségi körökben megindult egy erjedési folyamat/írók, Petőfi-körök/, lázasan keresték a megoldást. Amikor a nagyhatalmak aláírták az osztrák államszerződést, okafogyottá vált az oroszok itt-tartózkodása és felcsillant a szabadulás reménye is. A kormány újjászervezte a népfrontmozgalmat, hogy szélesítse a hatalom társadalmi bázisát. Azonban Rákosi és érdekcsoportja nem mondott le a hatalomról, ellenben Nagy Imrét lemondatták, majd a pártból is kizárták egy időre. Õt Hegedûs András váltotta fel, a pártban pedig Gerő Ernő került előtérbe. Ezek voltak a Rákosi-rendszer végnapjai. Rákosira már a szovjeteknek sem volt szüksége. A Szovjet párt 1956-ban ígéretet tett a sztalinizmus felszámolására, szavakban lemondott az erőszakos hatalomátvételről a politikában. Majd kibékült a jugoszláv kommunistákkal. Ezt a magyar közvélemény úgy értelmezte, hogy a Szovjetunió nem akadályozza meg, ha saját utat keresünk a szocializmus építéséhez. Bátorítóan hatottak az NDK-beli és a lengyelországi események is. Így a jobbítási folyamat megállíthatatlanná vált. Jól tudták ezt a szovjet vezetők is, ezért készültségbe helyzték csapataikat és ügynökeiket, így érkeztünk meg az 1956-os forradalom küszöbére.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc

1956. októberében Rajk és társainak újratemetésével megindult a Rákosi-rendszer és a sztalinizmus elleni nyílt harc. Miközben a magyar pártvezetés-követve a szovjeteket-Jugoszláviába utazott kibékülni. Kibontakozott egy demokratikus mozgalom, hogy meggyorsítsa folyamatokat. A MEFESZ meghirdette programját, amelyhez csatlakoztak a budapesti diáktársaik is. A nyomaték kedvéért tüntetést szerveztek 1956. október 23-ára, Budapestre.

Követeléseik lényege:
- szolidaritás a lengyelekkel,
- tárgyalás a szovjetekkel az egyenjogúság alapján,
- Nagy Imre legyen a miniszterelnök,
- demokratikus választások és munkásellenőrzés az üzemekben,
- Rákosi és híveinek felelősségre vonása.

1956. október 23-án este már százezres tömeg tüntetett Budapesten, és a rádiónál tûzharcra került sor. Éjjel padig fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap, amikor a kormány felkérte a szovjet hadsereget a rend helyreállítására, kitört a szabadságharc.

1956. okt. 24 - okt. 25. között Nagy Imre második kormánya (zömmel reformerekből állt)tehetetlen volt a forradalmi szervezetekkel szemben, a szovjet hadsereg veszteségei miatt és taktikai okokból kivonult a fővárosból. A forradalom pedig átterjedt a vidékre is. Ekkor tárgyalásokba bocsátkoztak a felkelőkkel, és ez 1956. október 28-án eredményre vezetett. Megegyeztek abban, hogy Magyarországon nemzeti és demokratikus forradalom van, a forradalom testületeit törvényesnek ismerik el és vezetőikkel megosztják a hatalmat, nemzetőrséget állíthatnak fel és feloszlatják az ÁVH-t, tárgyalnak a szovjet csapatok kivonásáról. Továbbá a kormány átalakul demokratikus, koalíciós testületté és engedélyezték a többpártrendszert. (A többség elismerte a kis- és középtulajdon létjogosultságát, de csak szigorú társadalmi ellenőrzés mellett.) Igéretet tettek a demokratikus szabadsájogok biztosítására is. Megkezdődött a konszolidáció,és menyílt a remény arra, hogy az események a jogállamiság keretében folynak tovább. Közben a nemzetközi helyzet kedvezőtlenül alakult számunkra. A szuezi válság Jalta szellemében oldódott meg, visszakerültünk a keleti tömbbe, a szovjet pártban pedig a keményvonal győzött. A kormány ebben a helyzetben deklarálta Magyarország semlegességét... Az MDP-ből alakult MSZMP még november 1-jén nyilatkozatban állt ki a forradalom mellett, néhány nap multán a vezetői elvállalták, hogy visszavezetik az országot a szocialista táborba. 1956. november és december havában a szovjet hadsereg és az MSZMP karhatalma végre is hajtotta a feladatát, leverte a forradalmat. 1956 azonban leleplezte a világ előtt keleti szocializmus igazi arculatát. Ebben van világtörténelmi jelentősége.

A Kádár-korszak

Az 1956. novemberétől a rendszerváltásig terjedő időszakot Kádár-korszaknak nevezhetjük, noha az utolsó 5 évében szinte már önmagát számolta fel az a rendszer, amelynek kiépítése a kor névadójához fûződik... A Kádár-rendszer születése 1956. novemberétől 1963-ig tartott. A folyamatok hazai irányítói Kádár János és Münnich Ferenc voltak. Mozgásterüket megszabta az a körülmény, hogy Magyarország nem léphetett le arról a geopolitikai kényszerpályáró, amelyikre a második világháború után állították a győztes nagyhatalmak. A szocialista tábornak mindenáron be kellett bizonyítania, hogy ellenfelei tévedtek, mert világszerte olyan nagy mértékû volt a tekintélyvesztése. Amit megtanultak a Rákosi-rendszer hibáiból és a forradalom tapasztalataiból, azt jó érzékkel kamatoztatták az úgynevezett Kádár-korszakban.
Legfontosabb események:
Újjászervezték a pártállamot (MSZMP, KISZ, Munkásőrség, Úttörő, Hazafias Népfront, pártirányítású "civil" szervezetek)
Új jelszó: "Aki nincs ellenünk, az velünk van"
Kegyetlen bosszút álltak a forradalmárokon. (Többsége népi származású volt!) A Rákosi-rendszer híveit csupán "szem elől tévesztettük", enyhe büntetést kaptak vagy a vezetés második vonalába kerültek.
Megindult a társadalom "konformizálódása" (bér-és nyugdíjemelés, beszolgáltatás eltörlése, csökkentik a kisiparosok adóját és engedélyezik számukra a gebines rendszert)
Mindent megtesznek az értelmiségiek megnyeréséért.
1960-tól részleges amnesztiát hírdetnek.
Mindezeket a "baráti" államok pénzbeli és természetbeni segélyéből fedezik, majd megindul a termelés, győz az életkedv. Így 1962-ben Kádár János bejelentheti, hogy "leraktuk a szocializmus alapjait". 1963-ban már Magyarország ismét nemzetközileg elismert állam, ügyét az ENSZ leveszi a napirendről. A kormány "általános" amnesztiát hírdet ki.

A Kádár-rendszer

A kifejlett Kádár-rendszer Kádár János /második kormánya/, Kállay Gyula, Fock Jenő és Lázár György miniszterelnöksége idején mûködött, de mindvégig a rendszer névadója határozta meg az események folyását. A hatalom gyakorlásában új elem volt, hogy széles rétegekkel ismertették meg, amennyire ez lehetséges volt, terveiket.

Fontosabb események és jelenségek:
Az állam nagyobb gondot fordít a szakképzésre, bár e téren ideológiája foglya volt, mert a fizikai munka kultuszát ápolta, miközben világszerte felértékelődött a szellemi munka. Ez a kettősség az egész korszakban jellemző lesz.
Bővítették az ipari termelést a vegyiparban és a közlekedési eszközök gyártásában. A lehetőségeket a KGST szabta meg.
A kollektivizált mezőgazdaságban szakemberek alkalmazására törekedtek. Modernizáltak. (gépek, mûtrágya, vegyszerek, termelési módszerek)
1968-1975 között egy új gazdasági mechanizmust igyekeztek bevezetni, amelyben lazítottak a terveken, nagyobb önállóságot szántak az üzemeknek, gondot fordítottak a termelékenység növelésére, bevezették az anyagi érdekeltséget. Mindezeket csupán olyan mértékben lehetett megvalósítani, ahogy ezt az ideológia szorításában lehetett. Amikor a szovjet párt és a hazai "konzervatívok" megelégelték a tévelygést, Fock Jenőnek mennie kellett, és leállították a reformokat. A mûvészet, ha burkoltan is, utalt arra, hogy milyen a hatalom és az egyéniség viszonya, ám ez a pártvezetést nem nagyon érdekelte. Jött az Aczél-korszak, vele a TTT (támogatni, tûrni, tiltani)! Kádár népszerûsége töretlen volt, hiszen a többség számára elérhető életideált testesítette meg, magánéletében is. Mindenki számára egyszerû és kiszámítható volt, legyen bármilyen világnézetû vagy pártállású személy.
A kormány alanyi jogon olyan szociális juttatásokat vezetett be, amilyeneket nálunk gazdagabb államok sem engedhettek meg volna maguknak. Mindezt akkor, amikor megkezdődött a magyar termékek leértékelődése a világpiacon. (Korábban világszínvonalon termelő ágazatainkat leépítettük, KGST érdekből.) Így érthető a külföldi kölcsönök felvétele. Megkezdődik az ország eladósodása. Nagy teher volt a teljes foglalkoztatottság "dogmája", ugyanakkor fékezte a strukturaváltást, a technikai fejlesztést és a magasabb szakmai követelmények bevezetését.
A boldog hatvanas-hetvenes években nagyarányú lakásépítési programot hajtottak végre. A városi lakótelepeket még az energiabőség bûvöletében építették, ez azonban csak mára derült ki. Falvainkban pedig a sátortetős típusházak uralkodtak. A falusi ember általánosságban modernebb körülmények közé került, de őstermelői mentalitása nem sokat változozott... Az emberekben kialakult egy részről az a szemlélet, hogy ő is elérheti ugyanazokat a célokat, mint bárki más, teljesítményétől függetlenül, másrészről tudták, ha szorgalmasan dolgoznak lesz házuk, üdüllőjük, gépkocsijuk. A magyar munkás tízszer annyit dolgozhatott ezekért a javakért mint nyugati kollégája. Mindenesetre ez a modell jól jött a rendszerváltáskor, míg az előbbi "modell" követője a rendszerváltás nagy vesztese lett. Lelassult a társadalmi mobilitás is. Az emberek egyelőre megrekedtek az eddig elért helyükön.
A késő Kádár-rendszer:

A kései Kádár-rendszert 1980-as évektől számítjuk. Lázár György és Grósz Károly idejére esik, a Németh-kormány tulajdonképpen az önfelszámolást és a hatalom átmentésének nehéz munkáját végezte el.

Fontosabb események, jelenségek:

Már a hetvenes évek végére liberalizálódott annyira a hatalom, hogy a marxista ideológia lemondott monopoliumáról, és az európai újbaloldalhoz igyekezett idomulni.

Engedélyezték a gazdasági munkaközösségeket, a fusizást legalizálták. Ez azonban csak a mikrogazdaságot erősítette, illetve szinten tartotta.
Az állami költségvetési deficit növekedett, ennek dacára ragaszkodtak a már említett ideológiai kötöttségekhez.
Megnyíltak a határok. A politikai elit új kapcsolatokat épített ki a nyugati világgal, elsőhelyen a banki szférával.
1985-től a pártirányítás fenntartása mellett megkezdődött a rendszer lebontása. Ezt inkább jelképesen fejezte ki a köztársaság kikiáltása.
"Alkotmánycsere", megvan a rendszerváltás jogi kerete. Megszületnek azok a magasabb rendû jogszabályok, amelyek a demokratikus jogállamisághoz vezetnek /Adótörvény, társasági törvény, alkotmánybíróság felállítása, számvevőszék megalakítása stb./
Megalakulnak a rendszerváltó pártok: MSZP, MDF, SZDSZ: FKGP, KDNP

A rendszerváltó ezredvég

Általános helyzet a rendszerváltáskor:
tőkehiány,
költségvetési deficit,külföldi adósság,
a jogharmonizáció hiánya,
fejletlen infrastruktúra,
szakképzettségi gondok,a nyelvismeret hiánya
Alapvető feladatok:

- A demokratikus jogállamiság megteremtése,
- a parlamentáris demokrácia kialakítása,
- az államháztartási egyensúly megteremtése,
- a külföldi adósságok törlesztése mellett, a háttérgazdaság fejlesztése, a korszerû oktatás és képzés bevezetése
- belépés a NATO-ba és az Európai Unióba,
- a szociális sérelmek kezelése,
- társadalmi kiegyezés megkötése,
- a tradicionális társadalom felbomlásának kezelése,
- kitörési pontjaink kiválasztása.

ege
ibicimama 2012.08.23. 11:02 (#9)
Én olyan régen születtem, hogy bizony végigéltem az átkost. Egy biztos dolgozni ,mindenki dolgozhatott,amiből ugyan nem dőzsöltünk, de megéltünk. A társbérletek nem tették széppé az életet, de általában csak a nagyobb úgynevezett polgári lakásokból ,alakítottak ki, ahol több szoba volt. Mi egy ilyenben laktunk. Ebben az volt a jó, hogy 2 WC volt, de csak egy fürdőszoba. Tehát ,csak itt kellett beosztani, ki,mikor fürdik .Külföldre menésről első időkben szó sem lehetett. Amikor bevezették a három évente való külföldi út lehetőségét valamivel jobb volt a helyzet .A fizetésünk is javult. A férjem technikusi és az én pedagógusi fizetésemből félre tudtunk tenni annyit, hogy a szomszédos országokba el tudtunk menni egy- egy hétre. Igaz egy gyereket itthon kellett hagyni, nehogy eszünkbe jusson kinn maradni! Gyerekkoromban többször voltam táborban,ahol nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekeimet is majdnem minden évben vitte az iskola nyaralni, potom pénzért.
Minket vallásosan neveltek. Ezért egyházi esküvőnk volt ,a gyerekeimnek keresztelője. Annyi hátrányom volt belőle, hogy nem lehettem igazgató ,de nem is akartam az lenni.
A fájdalmas az volt ,amikor a nagyszüleimet mindenből kiforgatták ,mert malomtulajdonosok
voltak. Egy házat meghagytak ,ahol élhettek. Népes családjuk volt .így ők gondoskodtak róluk. Igaz, hogy a déli gyümölcs ritka dolog volt, de mi megelégedtünk az almával is.Az 56-os eseményekben nem vettem részt ,mert éppen terhes voltam. apámat megválasztották a munkástanács elnökének. Szépen el is vitték utána, Megverték ,de aztán hazaengedték. Erről érthetően nem sokat mesélt. A megítélésem visszanézve vegyes.
kormendivince 2012.08.23. 08:07 (#8)
Hát én inkább csak tiniként /ipari tanuló/-és katona emlékekkel szolgálhatok!! Mert utánna volt a rendszerváltás!Talán kezdeném a kellemetlen emlékekkel. Persze időrendbe kiskoromtól a fiatalemberig haladva.Narancs-banán csak karácsonykor volt az is "korlátozott" menyiségben a szüleim alacsony fizetése miatt!!Tudtak a szüleim felvenni kölcsönt és nekiálni épitkezni "othont" teremteni és a törlesztő részleteket"gond" nélkül fizetni!! Mostani pénzel vegyélfel és épits egy 2,5 szobás kertes családiházat MINIMÁL bérből!!Az uttőrő-kisdobos szővetségből majdnem KIDOBTAK mert a szüleim-nyagyszüleim nemigazán a"szocializmus"hivei voltak és deviánsan viselkedtem ezekkel kapcsolatba! Magyarán csak szinte PAPIRON voltam jelen és nemnézték jószemmel!!
Üdülni nyaralni a PÁRT vagy szakszervezet segitségével SOHASEM voltam!!Pedig voltrá példa hogy a vasgyüjtés alklalmával ÉN vittem a legtöbb vasat a gyüjtésre!!Persze én kaptam egy jelvényt érte az évzárokor és megdicsértek aki segitett az utolsó 100-méteren betolni a vasat az elment Csillebércre hejettem jutalmul !! Mert az anyukája valami bizotsági tagvolt a suliban!
A testnevelő tanáromtol kaptam egy pofont mert kinevettem!!Persze NEM őt hanem azt a gondolatot mikor az osztály KÖZISMERT vagány gyermékét "kijelölték" egy iskolai rendezvényen való MAGYAR néptánc bemutatására!És ezen gondolat és kacaj dijaként visszakézből csattant el ez a pofon.
Nemkellet aggodnom ,hogy a közelben sikerül-e iparitanuloként elhejezkednem és munkát találnom.Tiniként sikerült elkerülnöm minden komolyabb balhét arendörséggel!! ugyanis a"fasisztoid" háttér és életszemléletem, Rokker tudatom végett elégsok zaklatásnak voltam kitéve a részükről!!De soha semmi eröszakos -vagyon-és élet elleni bünbe NEM vettem részt!! Bár a környezetem haverok lehetőséget adtakvolna rá!!"ismert" személyvoltam mint POLITIKAILAG nem megbizható egyén a rendőrségnél!!Mint többéve a rendszerváltás után kiderült!!Mikor elkezdtem dolgozni pár évetbarangoltam az Országot amunkák révén ,mit saját kérésre kezdeményeztem a cégnél.Nagyon jó életem volt-mindig volt pénzem persze beosztással mozira-bulira TÉLISZALÁMIRA az étkezéseimhez!! Nemigazán éreztük mi fiatalok hogy nemtudnánk megváltani a világot és aggodni a holnapvégett! Lakás-munka-család-kocsi elérhetőnek tünt nekünk "Proliknak" is!!
cyrano 2012.08.23. 07:53 (#7)
gyongyibur .
ÁLLJ !! Én arra értetem hogy minden nézőpont kérdése !!
Én nézhetem úgy hogy hü de jó hogy van munkás szállás !!

és nézegetem úgy hogy nehogy már 50 emberrel együtt kell osztozkodnom egy W.C.én !! ez nem élet színvonal !!
gyongyibur 2012.08.23. 07:50 (#6)
*jav: jobb megoldás (külön)
gyongyibur 2012.08.23. 07:49 (#5)
Kedves <cyrano>!
Ezek a dolgok ma is léteznek...
És az sem biztos, hogy jobbmegoldás, ha valaki nem talál 100-200 km-en belül munkát, akkor a fizetése 3/4-ét albérletre költi!!
Vagy tévedek?
1 2 3 
Facebook komment
További címkék
olyan emberek, egyszerű kétkezi, demokrácia nevében, nyomorba döntötték, tudom, idáig, senki, mondott, leraktuk honvédelmi értettek, államapparátust gyakorlásában rólam, amire köztársaság adóját, időkben ellátott, voltrá jugoszláv, egyéb kései, megfelelő adtakvolna, megoldást azzal, akartam ugyan,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.