Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Milyen érzelmeket vált ki benned ?
Milyen érzelmeket vált ki benned az unokád, vagy unokáiddal egyűttöltőtt időd ? Olyankor te is elfelejted minden gondod, bajod és betegséged. Mire vagy képes értük? .Bocsi de csak a nagyszülőktől várok válaszokat.
Család – Egyéb kérdések
A kérdést írta: wob ( 2014.05.19. 06:22 )
Válaszok száma: 7
Címkék: érzelmeket, milyen, benned, vált, nagyszülőktől, egyűttöltőtt, betegséged, elfelejted, unokáiddal, érzelmeket,
Válaszok Új válasz
wob 2014.05.20. 08:24 (#7)
A világ jó csak kár, hogy lakják rossz emberek is. Az élet legnagyobb, kiváltságos ajándéka egy : unoka, nem is beszélve a dédunókáról. De akinek ez az érzelem nem ismeretes, neki ez nem adatott meg, beszéde hasonló a róka tan-mesére. Amikor nem éri el a mézédes szölőt, hogy egyen belőle!, mindenfele hireszteli, hogy a szölő nagyon savanyú, és nem kell neki.
dohanoll 2014.05.20. 00:23 (#6)
Sajnos, már nem lehetek velük (nekem) eleget, túl elfoglaltak! Kicsi korukban jobb volt, egy héten egy délutánon át velük lehettem! Hárman vannak, egy "alomból": két fiú, egy lány. Hiába tesók, ahány, annyiféle... Csodálatosak!
"Egyetlenjeim!" -- ez a megszólításuk, tőlem.
sultan 2014.05.19. 22:49 (#5)
Az egyik szemem sír, a másik, meg nevet.
Általában, emberszerető a hozzáállásom.
Ezen belül, a gyerekeknél, ez, még jobban kidomborodik. Őszintébben kimutatják, hogy mennyire visszaszeretnek. A saját unokáimmal, ráadásul, még közös életfeladatunk is van. A világmagyarázó köntösömben közeledem hozzájuk. Mint felnőttekkel beszélek velük, és ezt, értékelik is. Néha, meg-megállok, és visszakérdezek egy fogalomra, egy friss hírre, egy tudásmorzsára, amit, szerintem, mindenkinek tudni illik. A gyerekeimtől hallottam visszajelzésként, hogy az unokáim, ezt a sajátos módszeremet értékelik, újratárgyalják egymás között, felhasználják a megfelelő helyzetekben. Ilyenkor, szeretettel mosolyog/nevet az egyik szemem.
Sokszor, mégis úgy érzem, hogy nagyon keveset tudok nekik átadni. Mintha sokkal több lenne az, amit át szeretnék adni, mert sok nálam, a sok-sok év folyamán felgyűlt, az általam értékesnek ítélt tudásmorzsa. Ha belegondolok, észreveszem, hogy egyre ritkábban látom őket, ahogyan felnőtté válnak, és egyre kevesebbet igényelnek, kevesebbet merítenek tőlem. Ilyenkor, nem is hogy sírhatna, hanem kérdező megértéssel, kutatja őket a másik szemem. Mérlegelve, mit adhatnék még át nekik. Remélem, hogy példaszerű magatartást, mindenképpen.
Megértettem ugyanis, hogy a maguk útját járják, a maguk életét élik meg, a maguk meglátott, felismert problémákat kell, hogy tudják megoldani a maguk módján. Az eddig kialakított kommunikációs csatorna, nincs eldugulva. Hozzám, bármikor fordulhatnak tanácsért. Ilyenkor eszembe jut a saját nagyapám, akitől sajnos, nem kérdez(het)tem eleget
Ha hozzájárultam keveset a dolguk megkönnyítéséhez, már nem éltem hiába.
Hálát érzek irántuk, hogy partnerként elfogadtak, és nem azt éreztették velem, generációs lekezeléssel,hogy a nem kért, de rájuk tukmált genetikai információn túl, nem volt mit átadnom.
ludwigtoth 2014.05.19. 22:31 (#4)
Visszaröpítenek a gyerekkorba.
Szerintem az a lényeg, hogy olyankor egy kicsit újból gyerekek lehetünk.
És ez egy nagyon fontos dolog.
A nagyitól, meg a nagypapitól tanult valamilyen játék, vagy bármi, legyen az meseolvasás, rajzolgatás, vagy apróbb közös csínytevésekre ösztökélés, mindig mélyebb nyomot hagy a gyerekekben.
Hidat épít közted és az unokád között.
Ezt a nagyitól, vagy a papától tanultam... - mondják
És erre valóban büszkék.
Aztán az is Igaz, hogy olyankor tényleg csak ők vannak. Minden gond és baj kívül kerül.
Nem is hittem, hogy milyen nagyszerű érzés az, amikor például egy egy hosszabb távollét utáni találkozáskor egymást túlkiabálva, és túllictálva próbálják elmesélni az addig történteket.
Aztán az is hihetetlenül jó dolog, amikor a tudását próbálom meg valamilyen módon feszegetni, és rájövök hogy megy neki valami.
Például próbálunk közösen kis költeményeket, melyeknek egyébként semmi értelmük nincs, viszont jár az agyuk közben, és keresik a megfelelő szót hozzá.
Például:
Nagy majom, - lufballon....
Ilyenekből írunk verseket például a "Körben áll egy kislányka" dallamára
Aztán jókat derülünk.
Meg azon is, amikor az óvodában mondják, hogy nem tudják, hogy honnan van ez a vers, de már az egész óvoda ezt fújja.....
Ilyenkor a lányom tudja: ez a papi volt...

Sajnos nem mindenkinek adatik meg a lehetőség hogy unokája legyen.

De ugyanúgy, az sem hogy ezt a nagyszerű dolgot észrevegye, illetve átérezze.
Van aki teljesen képtelen rá.
Az előbbi nagy baj, az utóbbi, még nagyobb baj.

bubua53 2014.05.19. 14:32 (#3)
Természetesen elfelejtem minden gondom bajom. Nem múlik el, csak nem azzal foglalkozom.
A gyerekeket egyébként is imádom, az unokáimat meg még jobban. Sajnos csak ritkán tudnak jönni, de az együtt töltött időből, emlékekből élek, míg nem jönnek legközelebb. Most épp el vagyok kissé anyátlanodva, mennek 3 évre ki Angliába. Hát nem lesz könnyű, bár nyári szünetben haza fognak jönni. Életkedvet adnak az embernek, egész lényüktől feltöltődik az ember, okosak, életvidámak, szeretetteljesek. Mi kell ennél több? Na most viszont el vagyok szontyolodva.
ibicimama 2014.05.19. 12:34 (#2)
Válasszuk ketté a kérdést! Az unokáimmal töltött idő ,büszkeséggel tölt el .Jókat beszélgetünk a világ folyásáról idegen kultúrák furcsaságairól. a munkájukról ,a benne elért sikerekről.
A családalapítási tervekről, mit gondolnak az országról ,félnek -e esetleges újabb háborútól Bizony ez mindegyiket elborzasztja! / nyolc unokám van ,a legkisebb 27 éves/
A dédunokákkal töltött idő visszaröpít hajdani gyerekkoromba. Csodálom a 4 évest, aki olyan természetesen kezeli a számítógépet, lemezjátszót, amit nekem csak hosszas gyötrődés után sikerült. Minden kirándulásról tudja, hol jártak ,mit láttak, még az útba ejtett állomásokat is elsorolja. Mert vonattal kell menni ,az az igazi. Neki az autó unalmas! Mi pedig örültünk ,ha egy lovasszánra felülhettünk. A nagypapa autója sz egyetlen volt a városban, és ünnep volt ,ha beülhettünk!
Az iskolással jókat társasozunk, mesélünk elmondja iskolai élményeit és megsúgja ,melyik tanító nénit szereti ,és miért?.Közben amikor csalni akar finoman figyelmeztetem ,miért nem szabad. Tanuljon meg veszíteni is. A legkisebbekkel még csak a vonattologatásig, mondókákig jutottunk el. Minden velük töltött perc ,érzelmi feltöltődés, ilyenkor érzem ,érdemes élni!

decotext 2014.05.19. 07:14 (#1)
Bocsi`, de én nem akarok nagyszülö lenni!
Ezt a világot nem kivánnám unokáimnak!
Facebook komment
További címkék
élet legnagyobb, róka tan-mesére, mézédes szölőt, szölő nagyon, világ, lakják, rossz, emberek, minden nagypapitól időből, aztán kutatja valamilyen, nálam túllictálva figyelmeztetem, irántuk hireszteli, láttak aztán, módon ráadásul, jártak mesére, szontyolodva kiváltságos, információn ejtett,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.