Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Te is őrízgetsz buta kis emlékeket?
Értéktelen, semmi kis tárgyakra gondolok, amiről valaki, vagy valami eszembe jut, de senki másnak nem érték.

(Őrzöm az összes levelet, amit tizenéves korom óta kaptam, a kedvenc játékbabám kabátkáját, amit 6 évesen magam készítettem (ezen tanultam meg a kötést - horgolást), az elsőbálos kesztyűmet, a menyasszonyi csokrom szalagját, fehér vászonzacskóban némi lebbencs tésztát, amit a hét éve halott anyukám gyúrt, és ezernyi más dolog.)

Sokmindent el kellene engednem.

Hogy fogjak hozzá?
Család – Egyéb kérdések
A kérdést írta: agota_nagy ( 2012.11.23. 18:03 )
Válaszok száma: 23
Címkék: őrízgetsz, emlékeket, buta, kis, vászonzacskóban, menyasszonyi, készítettem, értéktelen, kabátkáját, játékbabám,
1 2 3 
Válaszok Új válasz
seventhson 2012.11.27. 10:50 (#23)
Tilojka :
Az emlékek mindig attól szépek, vagy kevésbé szépek, hogy mi milyen érzésekkel tápláljuk őket.

Meghagytak néhány náci haláltábort mementóként, hogy soha ne történhessen meg újra a holokauszt, hogy mindig emlékezzünk. De már itt is látszik, hogy az emlékek nem mindenhatóak a törekvések ellenére sem. A múltkor egyik társunk felrakott ide egy filmet, ahol meginterjúvoltak egy csomó amerikai embet, azzal kezdve, hogy ki volt Adolf Hitler. Valamint a holokausztról is kérdeztek. Mit láthattunk ? Sok embernek gőze sincs, sem Hitlerről, sem a holokausztról. Szóval minden emlék illékony. Ez az emlékek természete, és ez így van rendjén.
tilojka 2012.11.27. 09:54 (#22)
Érdekes dolog az is, hogy vannak szép és kevésbé szép emlékek, és mert azok is ugyanúgy emlékek a múltból!

Példa lehet mindannyiunk számára a háborúk emlékére állított szobrok, és különböző tárgyi emlékek gyűjteménye. Ott van példának Auschwitz nem rombolták le, elrettentésnek meghagyták, hogy soha többé ne történhessen meg ilyen és ehhez hasonló!

Na, de "Csak a szépre emlékezem"



seventhson 2012.11.27. 09:47 (#21)
Tilojka :
Természetesen mindennek oka van. A múlt azonban csak az emlékeinkben, pontosabban az elménkben létezik és valójában sehol máshol.

Feerko :
Félreértettél. Nem azt mondtam, hogy a ma számít, hanem azt hogy a MOST pillanata rendelkezik vasló erővel (nem az elmúlt másodperc, nem is a következő, hanem a MOST).
Igen, a múltunk tapasztalatai valóban fontosak, ez kétségtelen, hiszen arra épülünk. Viszont csakis és kizárólag a tapasztalatok fontosak, és nem pedig a múlt, és nem is a kötődés.
Az emberiség 90-95%-ának gondolatai folyamatosan a múltban vagy a jövőben pásztáznak, és képtelenek jelen lenni, azaz a MOST pillanatát tudatosan megélni. Ezért szegélyezi annyi sikertelenség, kudarc, és rosszkedv az életüket. Csupán erről beszélek.
Aki tudatosan jelen van (a MOST-ban tisztán), az az ember sohasem látja vagy érzékeli nehéznek és elkeserítőnek az életet, hanem nagyon is fenköltnek és csodásnak. Ez a dolgok természete.
feerko 2012.11.27. 09:32 (#20)
Kedves seventhson
Szerintem teljesen téves a lelki szempontbóli levezetésed . Téves kiindulás, téves tanulság .
Én nem túlképzett vagyok,de intuícióim,tapasztalataim vannak .
Ez a fajta elképzelés csak fiataok sajátja lehet,akiknek még nincs mire visszatekinteni és könnyű szívvel dobják el a mások múltját .
Történelmet se kéne tanítani se, ha csak a ma számít .
A régi dolgokból, igenis szükséges tanulni , el lehet szörnyülködni, és el lehet lágyulni . Mindenképpen megőzrendő és szigorúan és érthetően átadni a hebrencs utódoknak .
A mindenkori helyzet nem biztos,hogy olyan jó,hogy ezt kéne alapnak tekinteni . Nálunk,aki a mostani helyzetből lelkierőt tud meríteni...az teljesen csukott szemmel jár, vagy ösztönzést kap a változtatásra .
Aki nem ismeri a múltját annak elképzelése se lehet a jövőről se .
tilojka 2012.11.27. 09:31 (#19)
#18 Valószínű az emlékeket sem véletlenül őrizgetjük. Mert, miért felejtjük el a többit, és miért nem őrizünk meg mindent amit lehetne?

Mindennek oka van.....
seventhson 2012.11.27. 09:21 (#18)
Ha már itt tartunk, akkor talán nem probléma, ha lelki szempotból is megvizsgáljuk picit ezt a dolgot.
Leírtátok néhányan, hogy mekkora fontossággal bír az életünkben a múlt, valamint a kötödés. Ha viszont túllépünk az emberi berögződéseinken, és ettől eltekintve, tisztán vizsgáljuk önmagunk benső lényegét, akkor látni fogjuk, hogy a múltunk babusgatása voltaképpen nagyon is hátráltat bennünket lelkiekben.
Jó dolog a múlt, én is nosztalgiázom időnként, viszont azt is tudom, hogy mindez bizony egyáltalán nem épít, és az is tévhit, hogy a múlt emlékei erőt adnak. A múlt emlékei csak vágyódóvá tesznek minket egy olyan hajdani eseménysor irányába, ami többé már soha nem történhet meg velünk. A múlt elmúlt. Rá gondolni lehet hogy jó érzés, viszont hogy előre nem visz minket, az teljesen biztos.
Persze nem is a jövő történéseivel kell foglakoznunk, mert ez ugyanolyan kerékkötés, mint a múltban élni akarni.
Ami valós lelki erőt képes nyújtani számunkra, az a MOST pillanata. Nem a mai nap, nem a következő óra vagy perc, hanem ez a pillanat. A létezésben mindig EZ a pillanat történik meg, hiszen ebben létezik benne az életünk. Senki nem él az elmúlt percben, de a következő másodpercben sem. A létezésünk csakis ebben a szent pillanatban aktuális és valós. Aki próbált már valaha is jelen lenni tudatosan, azaz megélni tisztán a MOST pillanatát (az emberek piciny hányada), az érti, hogy miről beszélek.
Nem is akarom hosszasan nyújtani ezt a témát. Elég annyi hozzá, hogy a valódi erőt kizárólag a MOST képes megadni számunkra. Aki lét-tudatosan él, az jól tudja ezt.
Persze kell néha egy kis nosztalgia, azonban a kötődés a múlthoz, jelentősen lelassítja a lelkünk fejlődését, és beleragaszt minket egy már nem létező állapotba. Ez az, amit érdemes tudnunk, mert csakis így épülhetünk tudatosan.
sunchat 2012.11.26. 19:45 (#17)
Hát bizony, egykori emlékeink a "buta kis tárgyainkban" manifesztálódnak; így válik az értékük számunkra felbecsülhetetlenné, hiszen a múltunk egy darabját hivatottak őrizni. Elengedni, eldobni őket csak akkor szabad, ha szükségét érzed, hogy a múltaddal szakíts. De vajon fontos ez? A múltad építette fel a jelened, a múltadban tanultak alapján váltál azzá, ami ma vagy.
A nosztalgia egy kicsit mindig fáj, hiszen az elmúlást idézi. Legyen az egy emberélet, vagy csak egy múltbeli időpillanat. Egyszeriek és megismételhetetlenek, ez pedig elszomoríthat. Talán a csüggedtséged is erről szól most. Lehet úgy érzed, hogy az őrzött tárgyak okozzák, de ez nem így van. E tárgyak csak kaput nyitnak a múltba, hogy aztán általuk felidézhesd magadban az emlékeidet. A tárgyaktól megválhatsz, de a múltadtól nem. A múltaddal elszámolhatsz, de ki nem törölheted. És ha majd sikerült elszámolni, ezek a pótolhatatlan tárgyi emlékek sem elmúlást, hanem pozitív érzéseket keltenek majd benned.
angyal2000 2012.11.26. 16:49 (#16)
Szerintem is meg kell tartani mindent. Az életünk részei.
ibicimama 2012.11.24. 10:08 (#15)
Úgy gondolom ,mindenki őrizget. Aztán néha ,amikor már nem tudod .hova tedd őket ,pártól fájó szívvel megválsz. Amit soha nem tudnék kidobni, gyerekeim, unokáim első anyák napi rajza, A kiváló nagymama érdemérem, a préselt virág amivel a férjem megkérte a kezemet.
Nagyon kedves köszönő szavak ,amit tanítványaimtól ,vagy szüleiktől kaptam.
A cikk ami a férjem haláláról megjelent az újságban.
A gyermek első topánkája , ügyetlen ujjacskák első hímzései, és még sok más, kedves, vagy éppen fájó emlék.
Mindenkinek vannak titkos kincsei ,és ez a természetes. Őrizd csak őket.!
Majd az utánunk következő nemzedék eldönti, hogy mi az ,ami megmarad a kincsesládában.
Másnak semmiségek, neked a szíved egyik fele.
kissanna0612 2012.11.24. 09:08 (#14)
Egy banános ládába, vagy egyéb hasonló nagyságú dobozba, szépen elrendezve tedd őket el, mondjuk a pincébe, a padlásra vagy a garázsba, ott annyira nem lesznek a szemed előtt, nem foglalják a helyet. Ha ott elvannak, s nem zavarnak, nem foglalják a helyet,akkor semmi gond. Ha pár hónap múlva, mondjuk tavasszal valami miatt helyet kell csinálni valaminek, vagy csak tavaszi nagytakarítást akarsz csinálni, már könnyebb lesz a szelektálást, könnyebben el tudod dönteni, mi még a fontosabb emlék az életedben, lehet, hogy ha hagysz is meg valamiket, akkor azok egy jóval kisebb dobozban el fognak férni.
1 2 3 
Facebook komment
További címkék
emlékek mindig, törekvések ellenére, múltkor egyik, csomó amerikai, tilojka, emlékek, mindig, attól, gyermek dobozba ujjacskák, holokauszt ugyanolyan csüggedtséged, lelki rombolták múlthoz, természetes szíved, aztán milyen, nyitnak kidobni, miről szüleiktől, újságban szívvel, emlékek egyáltalán,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.