Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Erőszak hiányában az élet elpusztul?
Vagy inkább kipusztul? Egysíkúvá válása folyamatában a változatosság eltűnik és a következő periódus ismét magával hozza az erőszakot, ami kell a kiválasztódáshoz és az alkalmazkodáshoz? Az idő relatív. A "különvélemény"be megjelenik a gondozás és gondozottság harmonikus igénye. De a természet nem tartható skatulyába. Ezért az erőszak az elterjedés csak valaminek a kárára történhet. Ha ilyen már nincsen, akkor egy következő az 1.xxx1 verzió indul a hódítóútjára, míg a változatok az igazit a 2.0-ás kiadást ki nem adják (meg nem valósítják) és ő válik az uralkodóvá...
Tudományok – Egyéb kérdések
A kérdést írta: eladasos ( 2012.02.23. 08:47 )
Válaszok száma: 27
Címkék: elpusztul, hiányában, erőszak, élet, alkalmazkodáshoz, kiválasztódáshoz, változatosság, különvélemény, hódítóútjára, gondozottság,
1 2 3 
Válaszok Új válasz
eladasos 2012.03.07. 19:01 (#27)
A biblia csak dogma, frázis? Érdekes ez, így kinyilatkoztatva. (esetleg csak egy ókori scifi?)
Egyébként.
Ha és amennyiben az erőszak a motor, akkor annak mindig mennie kell a változatosság létrejöttéhez? Avagy elfogadható az tényként, hogy a békesség és a lélek nyugalma erőszak nélküli világot eredményezhet. Ekkor már feltételezhető lehet az is, hogy nincsen jelen a gonosz semmiféle formában és a békesség jóság olyan természetes velejárója a mindennapok történésének, mint ma az erőszak és annak minden felismert és meghatározott formája?
Ha ez, így van, akkor csak azért nem lehet ilyen világot építeni, mert nincsen semmi, ami kikényszerítené annak megvalósulását? (nincsen semmi olyan, ami behatással lehetne a társadalom egészére és megváltoztatni állna szándékában a teljességet úgy, hogy az egész élvezetét csak a kiválasztottak és az erkölcsileg valamint a szellemileg tiszták képviseljék a következő generáció számára ahol a megjelenő minta olyan követendő etalon mi már semmiképpen nem megváltoztatható?
...és ha megszületik az első lázadó tudják e azt majd, hogy mit kell tenni vele?
Követik, elfogadják, elutasítják?
És ismét felüti a fejét az erőszak?

... ha építünk egy várost, akkor ott magától kialakul a jó és a követendő. Lesz vezető, aki erkölcsileg problémás, lesznek olyanok, akik mindent megtesznek egyetlen szavára ....
És lesznek olyanok, akik a pokolba kívánják.
De lehet e másként?
seventhson 2012.02.26. 18:53 (#26)
Pizsi50 : Nem azon vagyok meglepődve, hogy képtelen vagy elfogadni azt, amiről írtam itt neked, hanem azon lettem volna eléggé meglepődve, ha el tudtad volna fogadni ezt.
Ezért is írtam lentebb itt neked előre, hogy értelmetlen szószaporításnak látom kettőnk ezen párbeszédét, és azt is, hogy zárt kapukat döngetnem értelmetlenség nálad.

"Legalább azt magyarázd el, hogy számodra mit jelent az a bizonyos "nem elmebéli" magasabb tudatállapot." - ez volt a te lentebbi kérésed felém.
Jóneveltségemből adódóan eleget tettem ennek a kérésednek, viszont azt egy pillanatig nem vártam tőled eközben, hogy ezt fel tudd fogni.
Viszont azt is tudom mindeközben, hogy már csak itt sem hagyott mindenkit teljesen hidegen ez a téma, szóval volt értelme leírnom.
pizsi50 2012.02.26. 06:57 (#25)
Seventhson:
Nagyon nehéz válaszolni, hiszen nem szeretnélek hitedben, érzéseidben és meggyőződésedben megbántani.
Számomra mindaz, amit leírtál, csak a nagy semmi sokszoros körülmagyarázása.
Jelentésnélküli szavak és kifejezések lógnak a levegőben, felsőbbrendű énről és magasabb tudatállapotról.
Az én alsóbbrendű énem néha enni is szeretne.
Biztos anyagi háttér mellett könnyű azt hinni, hogy mindazt, amiben részed van, csupán annak köszönheted, hogy megismerted felsőbbrendű énedet, magasabb tudatállapotba kerültél.
Valójában ennek semmi köze a fizikai valósághoz.
Talán most úgy érzed, hogy veled semmi rossz nem történhet.
Volt idő, amikor magam is úgy éreztem.
Nem hiszek azonban abban, hogy ha megtalálom, felismerem "felsőbbrendű" énemet, az hálából megszabadít anyagi gondjaimtól, hiszen azt csupán magamnak köszönhetem, ha nem stresszelnék, senkinek eszébe sem jutna az Áfa vagy a gáz árának emelése.
Tudom, hogy kettős énünk van, de tévedés lenne azt állítani, hogy bármelyik is felsőbbrendű.
Az egyik az, amelyiket a világnak mutogatunk, amelyik helyeslően bólogat, ha nagy emberek sületleséget beszélnek, a másik az a bizonyos kisördög, amelyik ugyanakkor csípőseket gondol. (ez a bizonyos kisördög azért gyakran hallatja a szavát, sajnos nem mindig a megfelelő időben és megfelelő emberek előtt mondja ki az igazat).
Ha nem vagy túl fiatal, visszaemlékezhetsz a szépemlékű termelési értekezletekre, ahol ellenőrízhetetlen adatokkal untattak bennünket .
Hogy ki is vagyok valójában, azt nem tudhatom, azon egyszerű oknál fogva, hogy érthető módon elfogult vagyok magammal szemben.
Nem szidom a politikusokat, de gyakran eszembe jut az, amit egyik kedvenc könyvemben olvastam:
-Aki mindenáron irányítani akar másokat, az nem alkalmas a feladatra-
(szabadon idéztem a Galaxis útikalauz stopposoknak nem is tudom, melyik kötetéből).
És még valamit: Ébren el tudom terelni gondjaimról a gondolataimat, álmomban azonban előjönnek.
Tovább: képtelen vagyok mindenkit feltétel nélkül egyformán szeretni. Aki azt állítja, hogy képes erre, az hazudik, vagy nincs tisztában a szeretet lényegével. Minél közelebb áll hozzám valaki, annál erősebb a szeretetem.
seventhson 2012.02.25. 10:29 (#24)
Pizsi50 : Hidd el, messze nem vagy egyedül a világban azzal, hogy nem érted meg ezt a dolgot. Viszont ez egyáltalán nem jelenthet problémát.
Ez a bizonyos felső "Én", teljesen egyformán lakozik ott minden egyes emberben, tehát senki nincs a legkisebb hátrányban sem. Mindössze annyi a kölönbség ezen a téren az emberek között, hogy van a ki már felfedezte magában ezt a felső "Én"-t, és van aki (a nagy többség) még nem. Viszont aki még nem fedezte fel, annak számára ott van a bármikori nyitott lehetősége, hogy felfedezze ezt. És hidd el, nem egy olyan nehéz valami ez a felfedezés. Annál inkább sem, mivel az egyetlen és igazi valóságod éppen ez a felső "Én". Tehát ez vagy te igazából, és nem pedig az, aminek most jelenjeg értékeled önmagad, mert az csak egy kivetülés, az csak egy káprázat. Ezt a káprázatot pedig az elméd vetíti eléd folyamatosan.
Amikor pl.alszol, megszűnik minden alkalommal az elméd ténykedése, és így megszűnik számodra az önmagadról kialakított hamis én-kép is. Amikor felébredsz, akkor ismét belép az életedbe az elméd mint fő irányító, és ismét megjelenik a szokásos életed, a maga problémáival együtt.
Amikor alszol, akkor nem aggódsz a holnap miatt, nem szidod a politikusokat, nem kerítenek hatalmukba téged a félelemmel teli gondolatok, hanem teljes nyugalomban vagy.
Miért is ?
Mert nincs működésben az elméd.
Az elmédet viszont az ébrenléti állapotodban is képes vagy lerakni. És ez nem azt jelenti, hogy olyankor öntudatlan vagy, sőt nagyon is ellenkezőleg. Ilyenkor a felső "Én"-ed olyan magasszintű aktivítást ad neked, amit most még elképzelni sem tusz. És nem azért nem tudod elképzelni, mert "maradi, begyöpösödött", szűlátókörű öregasszony" vagy. NEM ! Hanem csak azért, mert eddig még nem életed meg a Valós Önmagad. Éppen ezért van itt az ideje (és nem csak a te számodra), hogy felfedezhesd belül azt, hogy ki is vagy te valójában.
Ami valójában Te vagy, az szavakkal ki nem fejezhető, le nem írható, ki nem mondható, hiszen a Valós Önmagad egy olyan végtelen és fenkölt csoda, amit csak megélni lehet önmagadban, gondolatok nélkül.

Ez a felső "Én"-ed nem ismer önzést, önérdeket, és parányi szintű negativítást sem. Ez a felső "Én"-ed a maga az eleven szabadság, önzetlenség, szeretet, és kristálytiszta boldogság. Ha csak egyszer "belekóstolsz" a saját igazi "Én"-edbe, ez már nem lesz számodra kétséges többé.

Igen. A magasabb rendű életminőséget csak azok érik el, akik megtalálták a felsőbb "Én"-jüket. Ők kilépnek az elméjük csapdájából, és automatikusan felismereik, hogy mi is valójában az élet, és hogy az élet milyen alapokon működik. Az élet valós alapműködésének ismerete pedig lehetővé teszi számukra, hogy tudatosan tudják irányítani az életük mozzanatait.
Olyan ez kb., mint ha egy társajátékot játszanánk. Aki ismeri az élet nevű társajáték szabájait az "Én"-jének ismerete által, az az ember mindig sikeres lesz a játékban. De nagyon fontos megjegyzendő itt : nem a mások kárán lesz sikeres !! Sőt ! Másokat önzetlenül támogatva lesz sikeres ez az ember.
Aki pedig az elméje által él, az az ember nem ismeri az élet nevű társajáték működési szabályait, picit sem. Nem csoda hát, ha neki napiszinten kell kudarcokkal szembesülnie.

Konklúzió : Meg kell ismernünk a saját felső "Én"-ünket, mert ezért születtünk meg emberként. Ez a mindannyiunkra váró egyetlen valós feladatunk. Csak a felső "Én"-ünk ismerete támogatja hatékonyan az életünket.
És mégegyszer megjegyzem : Nem egy külső, ismeretlen dolgot kell felfedeznünk, hanem mindössze csak azt, amik valójában vagyunk, és amik mindig is voltunk. Ehhez pedig mindössze csak a saját elménket kell túlszárnyalnunk (de inkább leraknunk).
pizsi50 2012.02.24. 21:06 (#23)
Seventhson:
Eddig csak háromszor olvastam el, de nem értem.
Hiába, én csak egy ilyen maradi, begyöpösödött, szűklátókörű öregasszony vagyok.
Tudom, hogy a valódi életminőséget nem az anyagi javak határozzák meg, de azzal is tisztában vagyok, hogy az anyagi javakra is szükség van a megfelelő életminőség eléréséhez.
Írásodból úgy tűnik, a megfelelő, magasabbrendű életminőséget csak azok érik el, akik már megtalálták felsőbb ÉN-jüket, és annak megfelelően élnek.
Szétnézve a világban kevés elégedett embert látok, sőt egyre kevesebbet.
Az a fajta életminőség, amit mások megnyomorítása árán lehet elérni, nem vonz, arra nem tartok igényt.
Egyszer azt írtam: "...élni szeretnék, emberül, s örülni annak, hogy baj és bánat mindenkit messze elkerül".
Most is így érzem, és el sem tudom képzelni, hogy magamra ne mint identitásra gondoljak.
Amiben élünk, az emberi társadalom, és nem hangyaboly...
hatarvadasz 2012.02.24. 14:57 (#22)
Igen, mert a megújulás, és a tökéletesedés egyik feltétele azok kíméletlen
eltávolítása, akik az életre valóságukat elveszítik, és a többiek életfeltételeit
létükkel és fogyasztásukkal csökkentik!!!
Csak az ember szaporodására jellemző, hogy humánus alapon azok szaporodnak
akik a többség kárán gyarapodtak!!!
Az állatvilág a maga természetes kiválasztódását, a táplálékláncolaton keresztül
mindaddig megoldotta, ameddig az ember tudatlanságánál fogva meg nem bontotta
annak kialakult harmóniáját!!!
seventhson 2012.02.24. 13:58 (#21)
Pizsi50 : Nem az gond, hogy nem vagyok nyitott a vitára, hanem csak vannak körülmények, ahol a vita már csak értelmetlen szószaporítássá válik.
Hogy a saját igazamban biztos vagyok-e ?
Az elmebéli, tehát gondolati úton generált igazság, az sohasem igazság. Pedig erre épül a teljes emberi társadalmunk (!) ........
Tehát az elmebéli igazamban sohasem vagyok biztos, sőt, egyfojtában kételkedem abban, amit az elmém generál, amit a gondolataim hoznak (és ezen alapszik a fejlődésem egyúttal).
Tudom hogy amit most írok, teljes abszurdításnak tűnik. Viszont csak azok számára abszurdítás ez, akik még nem fedeztek fel önmagukban egy mélyebb valóságot, ami egy merőben másik úton valósul meg.
Azt is tudom, hogy amit most leírok, az vérlázító lehet. Egyszerűen az a helyzet, hogy egy szűkebb emberi réteg kivételével, az emberiség zöme alszik. Ez az alvás pedig azt jelenti, hogy úgy élik le az emberek a teljes életüket, hogy eközben nem értik (és nem is érzékelik) a saját, benső lényüket. Ez a nagy többség meg van róla győződve, hogy ő egy emberi test, ami attól lesz az esetében "én", hogy "én"-ként gondol önmagára. Azt mondja : ez az én házam, az én autóm, az én párom, az én gyerekem, az én állásom, az én életem, stb.-stb. Tehát ezt nyújtja az elme. Egy olyan képet, és egy olyan létezést generál a tudatunkban, ami valójában nem létezik.
A valódi "Én" nem ez. A valódi "Én", annyira eltér az általunk ismert önképtől, hogy sokan felfogni is képtelenek ezt, ezért aztán egész életükben sam 'találkoznak' össze a valós "Én"-ükkel.
Na és akkor itt jön be a képbe a 'nem elmebéli tudatállapot'. Ugyanis ez a 'nem elmebéli tudatállapot' rejti a valódi "Én"-t. Ennek pedig a legkisebb köze sincs semmiféle birtokos tényezőhöz, de még csak az "én életem" érzéshez sem. Ha te "én"-ként gondolsz önmagadra, akkor identitás vagy. Amikor pedig leteszed önmagadban az "én"-t mint identitást, akkor automatikusan és egyből felragyog benned a valós "Én". És ez a merőben más alapú "Én" a 'nem elmebéli tudatállapot', ami az általad ismert "én" identitásnál mérhetetlenül nagyobb és erősebb.
Tehát ennek a titokzatos, mély, benső "Én"-nek az alapjait kéne megvizsgálnunk, és megkeresnünk önmagunkban. Ha ez megy, csakis akkor léphet életbe a normál életünket is gyökeresen megváltoztató létmódosulás.

Akik ezt a felsőbb "Én"-t nem fedezték még fel önmagukban, azoknak az embereknek az életminősége egyértelműen sorvadt azokhoz képest, aki már fellelték az "Én"-t.
És most hosszú-hosszú leírást eszközölhtnék itt arról, hogy a kisebbik "én"-ünk, nem más mint az elme, és hogy az elme miként borít örökös fátylat a valós önismeretre.
Az elme a létező legtrükkösebb 'jószág', ami elhiteti mindenkivel szilárdan, hogy az adott ember nem több mint egy gondolkodó identitás, ami egy testben él.
Az elme mindeközben nem más, mint egy eszköz, egy szerszám. Pillanatnyilag pedig az a helyzet az emberek nagyzömét illetően, hogy nem az ember használja az elme nevű szerszámot, hanem az elme nevű szerszám használja az embert a saját céljaira. Milliárdok élik így az életüket, és közben nem veszik észre a 'trükköt'.
Viszont az elme meghaladható, és félrerakható, ha az ember lát is, és nem csak néz.

Tehát az lenne a lényeg ma, egy új és merőben más világkorszak hajnalán, hogy egyre több ember tudja leleplezni önmagában az elme nevű, fátyol-trükköt. Hogy végre arra tudjuk használni az elménket, amire az alapan "készült"...........arra, hogy mi használjuk az elmét szerszámként, és nem megfordítva történjen.
Erről szól tehát röviden a 'nem elmebéli tudatállapot', és annak felfedezése önmagunkban, megváltó lehetőségként.

Sokan mondhatják rám most ezen a ponton :"Ez a csávó teljesen hülye".
Igen, látod így védekezik az elme a leleplezést kerülendően. Rafinált 'jószág' az elme, ezt elhiheted !
Viszont ha bennünk él az akarat az elme leleplezéséhez, és a valóság megismeréséhez, akkor minden végérvényesen megváltozik bennünk, és elkezdünk ÉLNI, az "élet" helyett. És ez az újonnan felfedezett "Én"-ünk, végtelenül tágasabb, gazdagabb, és szabadabb világegyetemet nyit számunkra, ahol elveszíti a létét mindnnemű szűkölködés.
Az elme (az "én" szegényes életet biztosít. Amíg az "Én" (az Önvaló) csak bőséget, és jólétet bitosít.
Tehát én úgy érzem, hogy a választás lehetőségén mindenképpen van értelme elgondolkodni. Az "Én" (Önvaló) nem egy vallás amit követni kell. Az "Én" a saját lényed kvintesszenciája, ami te valójában vagy. Az "Én" a valós lényed. Ezt kell csak felismerni, és már képes is leszel működteteni.
Ennyit most dióhéjban
cathy222 2012.02.24. 13:37 (#20)
(#17)

Ha adott, hogy a paradicsomban minden meg volt teremtve a tuleleshez, akkor abban az allapotban nem kellett eroszak hozza. Teremtest ertsd mondjuk a fenyevesre, vagy hasonlo megoldasra. Ugy volt teremtve minden, hogy elt az ember a vilag vegeig plusz egy napig, es mindenrol Isten gondosodott a teremtese altal, amire az embernek szuksege volt. Aztan jott az ember, es elkovette az elso eroszakot a gyumolcs leszakitasaval, es onnan nem volt visszaut. Ezert el lett az ember tavolitva ki, az eroszakos vilagba. Mert ott a helye. Nem Isten teremtette az eroszakot, hanem az ember. Mondjuk veletlenul.
Hm?
pizsi50 2012.02.24. 12:36 (#19)
Seventhson: Nincs ellentmondás. Van elkerülhetetlen erőszak, amit csak Isten szentesíthetett azzal, hogy létünk feltételévé tette, és van bűnös erőszak, amit az ember szentesít ostoba törvényeivel és önzésével.
Mindettől függetlenül az erőszak az erőszak marad, tehát létünk elengedhetetlen feltétele.
Aki azt állítja, hogy képes életben maradni "erőszak" elkerülésével is, az álszent módon önmagának is hazudik, miközben az erőszak jelentésével sincs tisztában.
Bűnként az indokolatlan erőszakról írtam.
Úgy tűnik, nem vagy nyitott a vitára, talán saját igazadban sem vagy biztos.
Ami Isten bűnösségét illeti, ha komolyan vesszük a Biblia teremtéstörténetét és végiggondoljuk az emberi történelmet, be kell látnunk, hogy az Úr bizony selejtet teremtett.
Önző, önhitt, önpusztító teremtmények vagyunk.
Ez megkérdőjelezi a mindenhatóságát.
Mondom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok ateista, bár a papok Istene nem az én Istenem.
Hogyan is fogadhatnék el olyan Mindenhatót, aki megengedte, hogy nevében embereket, népeket pusztítsanak ki.
Legalább azt magyarázd el, hogy számodra mit jelent az a bizonyos "nem elmebéli" magasabb tudatállapot.
A mindennapi gondok nem "agyi dilemmák", hanem nagyon is a fizikai léthez kötődő hétköznapi problémák.
seventhson 2012.02.24. 11:50 (#18)
Pizsi50 :
"Az erőszak véleményem szerint akkor is erőszak marad, ha akár Isten, akár ember szentesíti azt, ha a természet törvényei elengedhetetlenné teszik." - írod egyszer.

"Az akár ember, akár állat vagy növény elleni indokolatlan erőszak már bűn, ez már elkerülhető és elkerülendő." - írod nem sokkal alatta.

És már benne is vagy az önelletmondásban, hiszen alul bűnről írsz, felül pedig az Isten által szentesített erőszakról.
És akkor megint csak oda lyukadtunk ki, amit éppen most írtam le itt Chatynak, tehát hogy ebben a gondolatmenetben Isten is éppen ugyanolyan bűnös, mint minden létező lény. És nem csak közvetve, hanem egy az egyben. Ezzel a kőr bezárul.
Én ezt a kérdést nem akarom megfejteni, mivel ez (mint lentebb is írtam) egy mókuskerék.
Ezért van hát szükség a magasabb tudatállapotra (ami nem elmebéli !!!), hogy az ember kiléphessen a megoldhatatlannak tűnő agyi dilemmákból (igaz ez a hétköznapi életünk történéseire is) ami pedig magábanhordozza az életminőség javulását is, mint velejáró egyértelmű következményt.

Írod, hogy próbáljalak meggyőzni téged.
Hogy őszinte legyek, a meggyőzés fontossága áll tőlem a legtávolabb. Mindössze csak magyarázok általánosan ezeken az oldalakon, és eközben ha kell, próbálok segíteni mindazoknak, akik nyitottak, és szeretnének valamit változtatni az életük minőségén és önmagukon.
A zárt kapuk döngetése viszont (mint az esetedben), nem csak hiábavalóság, hanem időpocsékolás is.
1 2 3 
Facebook komment
További címkék
biblia csak, ókori scifi, változatosság létrejöttéhez, lélek nyugalma, biblia, dogma, frázis, érdekes, közelebb ismert embernek, előtt lentebb maradi, bűnös ismét hitedben, automatikusan tudatállapotra, benső röviden, bűnös ekkor, szűkebb akarom, növény önmagának, javakra minden,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.