Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Min dolgozik jelenleg Baksay-Róka Béla?

Kultúra – Művészetek
A kérdést írta: foxworkinspace ( 2016.01.26. 15:29 )
Válaszok száma: 22
Címkék: dolgozik, jelenleg, baksay, béla,
1 2 3 
Válaszok Új válasz
piktorka2 2016.01.26. 21:40 (#2)
Szerintem ne folytasd!
foxworkinspace 2016.01.26. 15:32 (#1)
Baksay-Róka Béla
PRÓFÉCIA
avagy
Ember tervez...
elágazásos tud-fa elbeszélés /Bifurcate Story/

,,Sokan hisznek a jóslatokban. Egyesek félnek is attól, hogy egy-egy jóslat tán' majd beigazolódik. Mások nem hisznek ilyesmiben, viszont néhányan közülük maguk válnak megvalósult jóslattá. Arra azonban csak nagyon kevesen gondolnak, hogy egyetlen, megvalósult jóslat miatt minden más értelmét vesztheti..."
— Vulpes ,,Scepticus" Optimus Prætor

I. ####. január 3. — Riasztó hajnal

04:10 — Valerio Gemmin mélyen aludt a falanszter-szerű külváros egyik jellegtelen épülettömbjének kilencedik emeletén lévő lakása kicsiny hálószobájában — a ,,magánzárkában", ahogy cinikusan szokta nevezni —, amiről mindig azt gondolta, hogy annak rideg vasbeton falai csak ártanak az egészségének. Ernyedt arca félig belesüppedt nagyméretű, kétrét hajtott párnájába, csukott szemhéja vibrált — aktívan álmodott, ami gyakran megesett vele, azonban felébredve csak ritkán emlékezett vissza pontosan az álmaira. Szemmozgásait leszámítva nyugodt volt, és egy külső szemlélő azt hihette volna, hogy ez jó ideig így is marad, mert szokatlanul egyenletesen, mélyen és simán lélegzett, ám váratlanul erőteljes rángás futott végig a felsőtestén, és a következő pillanatban arra kellett ébrednie, hogy emésztőrendszere gejzír-hevességű támadást intéz nyugalma ellen és már hánynia is kell, és csak arra van ideje, hogy fekvőhelye mellé fordítsa a fejét, miközben majd' megfullad a szájába toluló, de öntudatlanul a légcsövébe is került gyomortartalomtól, melynek következtében haláltusához hasonlatos hörgések közepette, hihetetlen lelkierővel próbált levegőhöz jutni, mialatt — felugorva fekvő helyzetéből — a két ujjnyira nyitott ablakhoz vágódott, hogy az éjjeli csöndben tökéletesen hallható esendőségének szemérmes, ám teljesen elkésett és hiábavaló eltitkolási szándékával behúzza azt, majd — még mindig a megfulladással küszködve, de már az elhatalmasodni készülő ájulási ingerrel is párbajozva — az íróasztalához botladozott, melynek szélébe kapaszkodva aztán percekig lecövekelni kényszerült, mialatt a zajra felébredt anyja a helyiségbe nyitva megkérdezte, hogy hozzon-e vizet, mire ő fojtott hangon elhárította (mivel pillanatnyilag amúgy sem tudta volna azt meginni), aztán — idő múltával lassanként erőt véve magán — a fürdőszobába botorkált, hogy további percekig a mosdókagylóra támaszkodva nézzen szembe időközben ős-öreggé kínzott, sápadt-szürke tükörképével.
Az utóbbi két évben ötödször került ilyen rettenetes helyzetbe, és ez, meg a második eset volt a legszörnyűbb, na meg a tény, hogy semmi biztosat nem tudott a dolog mibenlétéről, okáról, csak elméleteket gyártott, de azt sokat és gyászosat. Nyugodt lélekkel kizárhatta az alkoholt, a gyógyszert, a kávét, cigarettát és minden más — már büntetőjogi kategóriás — drogot. Az utóbbival nem volt dolga, — még egy szál ,,füves" cigit sem szívott, soha életében. Nem kávézott, nem dohányzott, gyógyszert sem szedett, ami pedig az alkoholt illeti, a legjobb tudomása és emlékezete szerint, ha egyáltalán ivott is bármelyik eset előtt, az legfeljebb, ha fél pohárnyi (nem lópohárnyi...) vörösbor lehetett, de gyanúra okot adó mennyiség semmiféleképpen. És most még annyi sem. Az év végét, mint mindig, most is visszafogottan töltötte. Olasz bevándorló szülők leszármazottjaként, de született argentinként sem lett volna ugyan szokatlan, ha néhanap' betér a város cantináinak egyikébe, egy-két pohár Trapiche Malbec vagy Urban Torrontés mellé, azonban mindig kerülte az ilyen helyeket. Igazán komolyan részeg is csak egyszer, egy sikeres évközi középiskolai zárthelyi vizsga után volt, és akkor — igaz, 2-3 órán keresztül — valóban dögletesen rosszul érezte magát, és azt hitte: nem éri meg a reggelt, de annak már vagy 10 éve, és azóta olyan ritkán és olyan kevés alkoholt fogyasztott, hogy a jelen esetre vonatkozó okozati összefüggés szóba sem jöhetett. Volt azonban egy ,,szokványos" dolog, ami magyarázhatta éjszakai rosszulléteit: a gyomra, pontosabban az étkezése és az emésztése. És ez az, ami miatt egyre több sötét föltevése volt, mert itt az előbb — és a korábbiakban is —, szó szerint az életéért kellett küzdenie az alattomosan rátörő, látszólag előzmény nélküli rohamban.
Megmosakodott, fogat mosott, úgy ahogy összeszedte magát, eltüntette az eset nyomait a szobából (ami egyébként soha sem volt számottevő), kiszellőztetett, majd visszafeküdt az ágyába, és megpróbált a történtek ellenére újra elaludni, eddigi tapasztalatai szerint ugyanis, egy éjszaka kétszer még nem tört rá ez a szörnyűség, azon kívül fél kilencre munkába kellett mennie, s nem kezdhette az évet hiányzással. Eldöntötte ugyanakkor, hogy most már nem kerülgeti, a végére jár, bármivel is kell szembesülnie.

Gemmin jelentéktelen kistisztviselőként dolgozott a VISESMA-nál, egy nem túl jelentős biztosítótársaságnál. Két nap múlva, munkája végeztével lement Dr. Ignacio Mendezhez, a cég életbiztosítási szekciójának egyik orvos-szakértőjéhez, aki meghallgatta, és adott neki egy gyomor-röntgen vizsgálati ajánlást a Santa Esmeralda közösségi kórházba, ahol másnap egy nagyon kedves öregúr lelkiismeretesen megvizsgálta és megállapította, hogy enyhe gyomorhurutja van, és egy kissé lassan emészt, ami miatt megnagyobbodott az epéje, de fekélyre, vagy más, komolyabb problémára utaló elváltozás nem tapasztalható. Dr. Mendez a lelet alapján könnyebb, diétás étrendet javasolt számára, és írt néhány gyomorerősítő receptet. A következő napon Gemmin kiváltotta ugyan a gyógyszereket, de hazatérve elhatározta, hogy mégsem veszi igénybe azokat. Érezte, hogy neki magának kell önmagával rendbe jönnie, és nem lesz szüksége kémiai szerekre. Az anyjának meg sem említette a dolgot, úgy is tudta, csak veszekedés lenne belőle, mert már korábban is nagyon kurtán hárította el az idős asszony érdeklődését, amikor az megkérdezte tőle, hogy mit sikerült kiderítenie? Sosem volt jó a kapcsolatuk, erről a témáról meg különösen nem akart társalogni vele, úgyhogy bevonult a szobájába, ledőlt a heverőjére, és élete tényeit összegezve átadta magát gondolatainak: ,,Harmadik éve dolgozom a cégnél, de mert nem vagyok karrierista, nem jutok egyről a kettőre; tetejébe utálom az egészet, úgy ahogy van!; nem nekem való, szellemi kapacitásomnak csak a töredékét köti le, és meg sem vagyok fizetve!; pedig saját lakás is kéne; 38 éves vagyok, és még mindig az anyám nyakán lógok; a szerelmi életem is zűrös, túl régóta vagyok Fiorella mellett, döntenem kellene végre már abban is, meg kéne végre szakítanom vele a kapcsolatot, túlságosan »érett« már hozzám, csak hát még mindig kedvelem, és kötődöm hozzá, de elkényelmesedtem mellette, a fenébe is!; viszont így egyre inkább romlanak az esélyeim, hogy korban hozzám illőbb élet-társat, feleséget találjak magamnak; keresem-keresem, de nem igazán tudok elszakadni Fiorellától; a fizikai állapotom is kezd leromlani, már vagy három év óta szinte alig mozgok valamit, pedig azelőtt egészen aktív voltam, csoda hát, ha ennek az egésznek akár olyan következményei is lehettek, hogy annyira renyhe lett a gyomorműködésem, hogy már az éjszakai nyugalmamat, szinte az életemet is fenyegeti?; változtatnom kell az életmódomon, bármilyen keserves is lesz, mindenek előtt fizikailag kell rendbe jönnöm, de az étkezésemre is jobban oda kell figyelnem: eddig azt hittem, hogy talán sok lehet a savam, de amit a lassúbb emésztésemről meg az epenagyobbodásomról hallottam... — inkább az ellenkezője lehet igaz; megint rendszeressé kell tennem a futást, az úszást, és esetleg a karatét is folytathatnám, vagy valami más önvédelmi sportot kellene kezdenem, régóta tervezem már a jógázást is, úgyhogy most végképp' »idő van«! Testileg-lelkileg karban kell tartanom magam; a nagy kérdés persze, hogy mindebből mennyit tudok megvalósítani, mert tervezgetni mindig is tudtam, de már túl sokszor félbehagytam dolgokat, na de most érzem, hogy lesz erőm, — kell, hogy legyen erőm!...".

Az ezt követő napokban Gemmin feltűnő mértékben aktivizálódott, reggelente, felkelés után lelkiismeretesen tornázott, és heti 1-2 alkalommal megint futott, a régi megszokott távján, 7-8 kilométeren, és gyakrabban járt úszni is. Bújta az újságokat, hátha fellel bennük küzdősport-gyakorlást vagy jóga-meditációt hirdető sorokat. Két címet is talált, ahol nem túl nagy csoportlétszámú jóga-oktatást hirdettek, de a heti két alkalmat kevésnek, az érte fizetendő díjat meg soknak tartotta, és az időpontok is ütköztek a munkaidejével. Bosszantotta a dolog, de aztán úgy határozott, a jógát — ideiglenesen — mester irányítása nélkül kezdi el, otthon. Sportosabb előéletéből volt némi ismerete, és rendelkezett néhány alapkönyvvel is, azon felül volt csekély önregenerációs, jóga-közeli meditatív tapasztalata is: két évvel ezelőtt elég gyakran megfájdult a feje, és akkor hallott egy módszert, ami igen nagy hatékonyságot ígért a szabvány fejfájás-panaszok elmulasztására, sőt olyasmit is rebesgettek, hogy meditatív alfa állapotban a szervrendszerek valamiféle pásztázása — a szervezet általánosabb érvényű, regenerációs tesztelése — is megvalósítható. Akkor, és még kétszer, teljes sikerrel alkalmazta is az eljárást fejfájásának megszüntetésére. Egy alkalommal pedig félgőzzel ,,lefuttatta" a belső, funkcionális tesztet is, de minthogy lelkileg nem volt még meggyőződve, kétségei voltak annak hatékonyságáról. Kettős tudata volt: egyfelől elfogadta — mert tapasztalta —, hogy a nem túl mély, célzott meditáció alkalmas eszköz az egyszerű fejfájás leküzdésére, ugyanakkor még nem tudott olyan mértékben átlényegülni és feloldódni, hogy a szervei felújításához szükséges totális önmagára hangolódás képességében való hit fenntartás nélkülivé váljon.

Folytatása következik!
1 2 3 
Facebook komment
További címkék
falanszter-szerű külváros, külső szemlélő, következő pillanatban, szájába toluló, szerintem, folytasd, baksay, prófécia, szélébe hihette egésznek, elszakadni cigit ideiglenesen, folytatása megvalósult mozgok, anyjának vágódott, fiorella ígért, hallottam sötét, összegezve illeti, gondolatainak lelkiismeretesen, szedett önmagával,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.