Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Felismerjük-e a szépséget?
"Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen
keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?"

KultúraMűvészetek
A kérdést írta: gyongyibur ( 2012.11.26. 03:29 )
Válaszok száma: 14
Címkék: felismerjük, szépséget, csúcsforgalomban, metróállomásbeli, elcsendesedett, metróállomáson, következtetése, zenetörténelem,
1 2 
Válaszok Új válasz
sunchat 2012.11.27. 06:05 (#14)
#8 - végre megvan az egyensúly, már nagyon hiányoltam!
taen 2012.11.26. 20:30 (#13)
A kérdésre válaszolva, nem mindíg, sajnos.
Sokszor csak utólag, lépcsőházi poénként, aztán verem a fejem a falba!
Ez a kapkodó világ nem mindíg hagy időt az értékelésre,
taen 2012.11.26. 20:27 (#12)
#4
Vagy botolni (Bootolni)
Csetlik-botlik!
Gyönyörú a magyar nyelv!
venci76 2012.11.26. 19:23 (#11)
Itt Debrecenben is van egy harmonikás zenész, aki az utcán zenélve keresi meg a betevőjét, de itt nagy sikere lett, már újságcikk is jelent meg róla, és cd-je is jelent meg. Pedig a semmiből jött elő , nem egy ismert ember ő sem, s mégis sokan felfigyeltek rá, hallgatták a zenéjét, s így ki is forrotta magát mára ilyen szinten. Mostanra kicsit hozzá is tartozik a városképhez.
jn 2012.11.26. 13:36 (#10)
Ennyit számítanak a külsőségek. Bezzeg, ha szmokingban játszott volna...
jn 2012.11.26. 13:33 (#9)
#5 Kicsit gondolkoznom kellett, hogy melyik is ez a Széll Kálmán tér.
jn 2012.11.26. 13:30 (#8)
#4 "Kérem szépen, ne tessék megsértődni, de attól, hogy egy kacsa nem tud úszni, még nem a víz a hülye. "
krechlneditta 2012.11.26. 11:04 (#7)
Láttam már városokban az utcán zenét játszani, de érdekes ott mindig megálltak az
emberek, és meghallgatták a zenét. Viszonylag sokáig tartozkodtak ott azon a helyen.
Pénzt dobáltak, de nem nagyon tapsoltak.
seventhson 2012.11.26. 10:15 (#6)
Különös, hogy milyen sokan mentek el az érdeklődésnek jelét sem mutatva a profi zene hallatán is a zenész mellett, ebben a történetben. Bezzeg ha tudták volna, hogy ki az a zenész, aki ott játszik ........... Milyen érdekes is az emberi természet, a szép és értékes (ez esetben a művészet) csak akkor lesz sokak szemében tényleg szép és értékes, ha arra előre felhívják a figyelmet (pl.valamiféle beharangozással). Képes elmenni simán az ember a szép dolgok mellett hidegen, és ez az élet mindannapos egyéb apró szépségeire is igaz.

Itt nálunk a városban viszonylag sok utcazenészt hallani, kiknek többségükből hiányzik a tehetség (csak egy kis apróért mennek ki). Viszont időnként össze lehet találkozni egy nagyon profi tangóharmónikás sráccal, valamint egy szintén nagyon tehetséges gitáros sráccal is. Mellettük valahogy nem tudok elmenni érdeklődés nélkül, hiszen amit játszanak, abban nagyon benne van a szépség és a lélek. Őket meghallgatni tehát mindig megállok (ha nem sietős az útam).
Az jut még eszembe most hirtelen, hogy egyszer régebben a vonatra igyekeztem a tatabányai vasútállomásra, és már csak 1-2 percem volt a vonat indulásáig, amikor az állomáshoz közeli aluljáróban egy gitáros srác mellett haladtam el. Olyan csodaszépen játszotta és énekelte a Led Zeppelin, Stairway to heaven című dalát, hogy nem bírtam otthagyni. Inkább lekéstem a vonatot (órákat vártam a következőre), de meg kellett hallgatnom a dalt a sráctól, és nagyon nem bántam meg, hogy így döntöttem. Így előadni azt a dalt egyetlen szál dobgitárral, azóta sem hallottam senkitől. Csodás volt.
csobyzoli 2012.11.26. 10:06 (#5)
Egy ideje abbahagytam a rohanást, és amikor felismerem a szépséget, nagyon boldoggá tesz...
A történet valóban igaz, a tévében is láttam.... Tapasztaltam itthon is hasonlót, a Széll Kálmán téren, a mélyállomáson egy hegedűs játszott, megálltam és hallgattam, majd megköszöntem neki, hogy hozzátett valamit ahhoz, hogy derűs és vidám legyen a napom... Sajnos pénz nem volt nálam... Akik nem rohannak, kevesebbel is beérik....
1 2 
Facebook komment
További címkék
kérdésre válaszolva, kapkodó világ, magyar nyelv, harmonikás zenész, végre, megvan, egyensúly, nagyon, vonatot előadni zeppelin, milyen sokáig hiszen, városban meghallgatni órákat, sajnos egyéb, vártam valamint, aluljáróban aztán, énekelte fejem, egyéb ember, zenéjét hallgattam,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.