Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Mi az oka szerinted ?
Tehát mi az oka szerinted, hogy a ma élő emberek között ilyen magas az aránya a szkepticizmusnak és a hitetlenségnek ?
Kérlek, ne anyagi vonatkozásokban gondolkodj most, hiszen az anyagi helyzet nem oka az élet dolgainak, hanem csak az utólagos hatása (okozata) annak !!
Egy rövid adalék :
Az emberiség történelmének hajnalán az emberek hittek, és tisztán tudatosan használták a lelkük energiáit. Az ókorban pedig még mindig nagy arányban természetes dolog volt mindez az emberi társadalomban. A középkor folyamán történt egy nagy törés, amikor is jócskán megugrott a tudatosságot "mellőző" emberek aránya. A XX.század végére pedig minden korábbi arányt bőven meghaladóvá vált a helyzet. Soha korábban nem volt annyira "tudatosság mentes" az emberiség, mint a XX.század végén (mára ugyan javulóban van a helyzet).
Szerinted miért alakult ez így ?
Ezotéria – Egyéb kérdések
A kérdést írta: seventhson ( 2012.09.19. 09:52 )
Válaszok száma: 17
Címkék: szerinted, oka, szkepticizmusnak, vonatkozásokban, hitetlenségnek, társadalomban, történelmének, tudatosságot,
1 2 
Válaszok Új válasz
whistler 2012.09.24. 00:53 (#17)
Mi az oka szerintem? Mert az emberiség ezt az utat választotta a teremtés
folyamatában. Minden megkapja a lehetőséget a létezésre, kifejeződésre, legyen
az személy, tárgy, fogalom, esemény stb.
Lehet úgy is értelmezni az Életet, hogy a válaszutak és döntések szövevénye.
Az Életben mindig az történik, amit a felmerülő lehetőségek közül választunk,
és azt valósítunk meg.
Igazából mindegyik választás, lehetőség megvalósul, létezést kap, azonban mi,
kifejezetten csak az egyik megoldásra, választásra koncentrálunk. A többiről nem
veszünk tudomást.
Az emberiség - divatos szóval élve - ebben a dimenzióban abba a vállalkozásba
kezdet, hogy egyre nagyobb teret engedve az egojának, teljesen eltávolodik
a belső világától, ezáltal csak a külső világra koncentrálva új tapasztalatokra
tegyen szert. A belső világától azonban soha nem tud elszakadni, megválni, hiszen
belőle teremtődött, ezért jelenthet új tapasztalatokat, új megélést, élményeket
mind a belső világ, azaz a lélek számára, mind az általa megszemélyesített
embernek. Ahogy az embernek sikerült egyre jobban elfelejtenie a tudatosságot,
belső világát úgy kereste egyre jobban, de már a külső, anyagi világban.
Ide, ebbe az általa teremtett külső világba helyezte és kereste amire emlékezett
még a valódi tudatosságból. Isteneket, vallásokat teremtett jelképezvén származását,
de ahogy egyre távolodott belső énjétől is, már ezek sem jelentettek olyan sokat.
Az ego olyan mértékben megerősödött, hogy Istenekre, vallásokra sem volt szüksége
az anyagi világban. Lassacskán az ember eléri ill. elérte azt a pontot, annyira
eltávolodott, hogy befejezheti ezt a "küldetését". A visszaút is legalább annyira
jelentőségteljes minden értelemben, mint az az út ahogyan eljutott idáig.
seventhson 2012.09.21. 18:20 (#16)
Archangel_g :
Először is elnézésedet kérem, amiért új tagnak néztelek.
Aztán pedig, szerintem még most is két malomban őrlünk a "hit" kifejezés értelmezése kapcsán. Talán ezért sem érzem a fontosságát most, hogy hosszabban (a "hátteret" is felvázolva) magyarázzam a hit egyöntetű fontosságát és szerepét a létezésben (és persze még mindig nem a vallásos hitről beszélek).
Így annyival zárom most rövidre az erre irányuló beszélgetésünket, hogy a hit definiélásaként bemásolom azt a két mondatot, amit ma már leírtam egyszer. Leginkább talán ebből értheted, hogy mire gondoltam :
A hit nem más, mint a te mélyen élő szándékod a létezés minden téged érintő vonatkozásának irányában. A szándékod arra nézve, amit meg szeretnél tenni az életben, amivé szeretnél válni, amiért egyáltalán az emberi életedet éled.

Más.
Ha nem veszed zokon, szeretném pár gondolat erejéig a védelmembe venni Bubuiszusz (bár tudom, hogy ő nem igényli ezt).
Szóval az a gond, hogy te akként minősíted őt, hogy eközben minimálisan sem ismered. Holott ő azért elég gyakori hozzászólója e témakőrnek. Ha gyakrabban járnél ide, láthatnád ezt, de talán már ismerhetnéd is Bubuiszuszt valamennyire.
A részemről én egyáltalán nem vagyok valláspárti (kicsit sem), de azt tisztán látom, hogy Bubuiszusz egyáltalán nem erősíti azon szűklátókörű, vakon és kérdések nélkül követő vallásfanatikusok táborát, amilyennek te próbálod őt beállítani. Sőt, határozottan állítom, hogy nála lét-tudatosabb, kitágultabb látóterű lélek, meglehetősen kevés van ezen a portálon.
Ja, hogy mégis Istenről beszél ?
Ez igaz. Viszont egyáltalán nem arról az öreg kaporszakálúról beszél, akinek a tetteit te remekül felvázoltad itt. Ő Istenről beszél, és nem pedig az Istenről. Na jó, ezt nem lenne könnyű elmagyarázni
A lényeg az, hogy te láthatóan racionálisan, lineárisan gondolkodsz (bocs ha tévedek, és ha tévedek, akkor szívesen vállalkozok egy mélyebb beszélgetésre is veled, ha gondolod). Bubuiszusz látásmódja viszont egy olyan szubsztanciális létdimenzió jelenlétében gyökerezik, ami csak nagyon kevesek jellemzője (és bizony sem a vallásos szemlélet, sem a materialista látásmód nem szagolhat ehhez hozzá). Ezért aki racionálisan gondolkodik, az soha nem fogja észrevenni az írásaiban az istenjelmez mögötti mély lényeget.
Remélem nem bántottalak meg ezzel, mert nem állt szándékomban.
archangel_g 2012.09.21. 12:34 (#15)
seventhson: Nincs mit. Elég régi tag vagyok egyébként, de csak ritkán szólalok meg, és általában hamar rá is unok a vitákra, főleg, ha azt látom, hogy úgyis feleslegesek.

Talán azért gondoltam én is, meg sokan mások is a hitről rögtön a vallásra, mert azzal kapcsolatban kerül előa leggyakrabban. Ha mással kapcsolatban használjuk, azt általában amúgy is átvitt értelemben értjük.
Lehet pl. azt mondani, hogy önmagunkba vetett hit, de lényegesen egyszerűbb azt mondani, hogy önbizalom, és a lényeg úgyis ugyanaz. Plusz a hitnek van egy eléggé negatív konnotációja, amiről lentebb is értekeztem... úgyhogy megint csak nem csoda, hogy a vallásra lehet róla asszociálni a leginkább.

mi a példáidat illeti, nos, ezek is olyanok, mint az előbbi, az önbizalom esete. Lehet így is mondani, meg lehet máshogy is. Én pl. nem azért kelek fel reggelente és megyek dolgozni - jó, ma pont nem, mert ma épp szabadságon vagyok -, mert hiszem, hogy a hónap végén megkapom érte a fizetést, hanem mert nincs okom azt feltételezni, hogy át fognak verni, viszont annál több arra, hogy rendesen megkapom a fizetésem. Nem kell hinnem, mert bizonyítékaim vannak: például a korábbi fizetéseim, a munkatársaim fizetései, és az is, hogy nem indítottak nemfizetési pereket a cég ellen, és nem menekülnek onnan sorra az alkalmazottak nemfizetés miatt.
Ugyanígy, a feleségemet sem azért szeretem, mert hiszek benne, hanem mert ismerem, tudom, hogy milyen, és ha kell, tételesen fel is tudom sorolni, hogy miért szeretem, mit szeretek benne. Nekem ez sem hitkérdés.
Szintén ugyanígy, a céljaimat az életben sem hitre alapozom, hanem a meglévő lehetőségekre és tényekre, azok alapján tervezek és munkálkodok az elérésükért.
Szóval szerintem ez elég erősen szemléleti, felfogásbeli dolog. Te úgy látod, hogy minden a hitre megy vissza, én meg úgy, hogy szinte semmi.

Mi több, a magam részéről a tapasztalást és az objektivitást pl. abszolút pozitív dolognak tartom, ellentétben az általad idézett kijelentéssel - kivéve, ha az arra irányult, hogy a _szubjektív_ tapasztalatokba fulladnak bele az emberek, mert az úgy tényleg nem jó (ez a baj a vallásos hittel is).
archangel_g 2012.09.21. 12:12 (#14)
bubuiszusz:

"Az így szerzett tudásod hiten alapuló tudás."

Na, ezt nevezik úgy, hogy csúsztatás. Ha ugyanis az így megszerzett tudás bármely pontjával kapcsolatban kételyeim támadnak, úgy bármikor ellenőrizhetem az igazságát. Kételkedem a gravitációban? Feldobok valamit, és megnézem, leesik-e. Kételkedek a fénytörésben? Kerítek egy prizmát, és megnézem, tényleg felbontja-e a napfényt szivárványszínekre. És így tovább.
Ezt nevezik bizonyíthatóságnak, ellenőrizhetőségnek. Ez a tudomány alapja.
Ezzel szemben a vallásos hitnél semmi ilyesmi nincs. Semmit nem lehet ellenőrizni vagy bizonyítani, csak hinni. Ez pedig óriási különbség a kettő között.

"A hit tehát éppen olyan tudás, mint a megtapasztalás és a kikövetkeztetés!"

Ez pedig szimplán téves. A tudomány esetében a szakértők állításainak elfogadása nem tudás, hanem kényelmi megoldás, mert ahogy te is mondtad, ellehetetlenülne az egész, ha mindent apróra ki kellene próbálnia mindenkinek.
A kulcsszó itt tehát nem a KELL, hanem a LEHET. Lásd eggyel feljebb, a tudomány esetében BÁRMIT ellenőrizHETSZ, ha akarsz. Nem muszáj, de a lehetőség adott, ha bármikor úgy gondolod, bármit ellenőrizHETSZ.
A vallásnál nem.
Ami megint csak óriási különbség. A vallásos hit egyszerű önámítás, ellenőrizhetetlen és bizonyíthatatlan, míg a tudomány állításai bármikor ellenőrizhetőek - és az egész tudomány is eleve arra épül, hogy ha egy állítását bárki bármikor megcáfolja, akkor máris lehet tudni, hogy ott valami nem stimmel, és lehet tovább kutatni, hogy még pontosabb képet kapjunk a dolgokról.
Ezzel szemben a vallás - nem ritkán orbitális - téveszméit hiába cáfolták meg már rengetegen rengetegszer, mégis csak elenyészően kevés hívő vette a fáradságot arra, hogy egyáltalán elgondolkodjon minderről, és csak még kevesebb értette meg, hogy mindez mit is jelent. Ők már ateisták. A többi továbbra is hisz.
És ez (is) a baj a hittel: pont hogy lenevel a kritikus gondolkodásról, kétkedésről, kérdésfeltevésről, és egyre jobban bezárja a tudatot a hit képzeletvilágába, egyre inkább eltávolítva azt a valóságtól, megágyazva így az egyre borzalmasabb fanatikus-fundamentalista rémségeknek.

"Arról az Istenről, amelyről Te írsz, azt Én nem ismerem. Az Én Istenem csak a szeretet körén belül mindenható, és található meg, azon kívül nincs is sehol."

Ez nem lep meg. Rendszeresen derül ki, hogy jobban ismerem a Bibliát, mint a legtöbb hívő. Ezek szerint te is olyan hívő vagy, aki csak gondosan szemezgetett passzusokat olvas a Bibliából, azokat is jellemzően az Újszövetségből, de arra már nem veszi a fáradságot, hogy teljes egészében - az Ószövetségtől kezdve - elolvassa, és el is gondolkodjon rajta.
Mert ha olvastad volna, akkor ezt nem írtad volna le. Ha olvastad volna, akkor eszedbe jutott volna például az Özönvíz, amellyel "Isten" az egész emberiséget kiirtotta egy család kivételével, és a teljes élővilágot is. Mi ez, ha nem népirtás és tömeggyilkosság, abból is a legbrutálisabb fajta? Hol van itt a szeretet? És mit vétett a természet? Ez ugyanolyan, mintha ma a világon még meglévő teljes atombomba-arzenált bevetnénk és elhoznánk a nukleáris telet.
Ha olvastad volna, akkor eszedbe jutott volna például az egyiptomi csapássorozat is, ahol a fáraó maga elengedte volna a népet, de "Isten" "megkeményíté a fáraó szívét", vagyis KÉNYSZERÍTETTE rá, hogy másképp döntsön, mint ahogyan ő azt egyébként a saját szabad akaratából tette volna, vagyis MEGFOSZTOTTA a szabad akaratátáól. Mi ez, ha nem vegytiszta gonoszság és szadizmus pusztán azért, hogy csapásokkal sújthassa az egyébként ártatlan egyiptomi népet?
Ha olvastad volna, akkor eszedbe jutottak volna a megjelölt ajtók, amelyeknek a háza népét nem irtották ki, de a többit meg igen. Ha olvastad volna, akkor eszedbe jutott volna Jefte és az "Istennek" tett EMBERÁLDOZATA. Eszedbe jutottak volna mindazok az atrocitások és népirtások, amiket "Isten" parancsára és/vagy áldásával követtek el a zsidók. Eszedbe jutottak volna az idióta törvények, pl. a gyerekek megöléséről. És még sorolhatnám hosszan.
Ez mind benne van abban a Bibliában, ami a te "Istened" szent könyve, és amit a jelek szerint soha nem olvastál igazán. EZ a te "istened". Egy kegyetlen, brutális, velejéig romlott, gonosz szörnyeteg, akinek még van képe szeretetről papolni. Csoda, hogy az egyháza is ugyanilyen képmutató...?
seventhson 2012.09.21. 09:06 (#13)
Archangel_g :
Először is megköszönöm neked, amiért új tag létedre (legalább is én még nem láttalak itt téged kommentelni), ilyen bőségesen kifejtetted a nézeteidet. Mindig örömmel veszem a hosszabb lélegzetvételű, kifejtősebb érveket.
De lehet, hogy ezúttal félreérthetően tettem fel a kérdést fent ? Meglehet.
Azonban ha megnézed a kérdéskategóriát, ahol e kérdésem szerepel, akkor ezt láthatod : Ezotéria. Tehát szándékosan nem a "Vallások" kategóriában raktam fel e kérdést.
Miért is ?
Mert egyáltalán nem a vallásos hitre irányul a kérdésem.
Miért aspektál szinte mindenki a "hit" szóból azonnal a vallásra ?
Másféle hit nem létezik ?
Az önmagadba vetett komoly, mély, belső hit vajon nem hit ? Én bizony erre gondoltam, mert ugye "Ezotéria" címszó alatt általában kimondottan ez az evidens.

Azt írod, hogy a tudatosság fokozódik. Te a tudatosság alatt az emberi elme általi megismerést és az intelligenciát érted. Ez valóban fokozódik, igazad van. Viszont az a tudatosság, amit az ezotéria címszó alatt értünk tudatosságnak (tehát az alap lelki nívót), messze nem ilyen egyöntetűen fokozódik a ma világában. Az "Egy rövid adalék" alatt itt fent, ezt vázoltam fel.

A részemről úgy gondolom, hogy a vallásos hit ezeréves elképzelései, istenmagyarázatai, és a teljes világszemlélete, valóban megértek a végső letűnésre, de lagalább is a gyökeres átalakulásra.
Viszont hit nélkül (nem vallásos hit !!) nincs létezés. A hit tartja fent a teljes létezést.
Hogy ez nem igaz ?
Próbálj csak hit nélkül belevágni bármilyen tevékenységedbe, és már láthatod is, hogy mi az eredménye ! Próbáld meg hit nélkül szeretni a kedvesed, vagy bármi mást az életedben ! Menni fog vajon ?

A hit nem más, mint a te mélyen élő szándékod a létezés minden téged érintő vonatkozásának irányában. A szándékod arra nézve, amit meg szeretnél tenni az életben, amivé szeretnél válni, amiért egyáltalán az emberi életedet éled. És mint látod, ennek a hitnek egyáltalán nincs köze a vallási köntöshöz.
Tehát én ennek a fajta hitnek a kifogyását vázoltam fel a fenti kérdésben.
Amúgy Sunchat 9-es számú válaszának utolsó bekezdése elmond mindent, amire gondolok. Olvasd el ezt légyszives, és akkor érteni fogod (és persze ugyanezt javasolnám mindenkinek, akik vallási vagy misztikus hitet olvastak ki a kérdésemből !)

Még egy sort leírnék végezetül mindezek kapcsán, amit a napokban fogalmazott meg egy általam nagyra becsült, bölcs ismerősöm, és ami jelentős, de szomorú tény :
"Sajnos az emberek bele vannak fulladva saját tapasztalataikba és ebből nem hajlandóak felébredni."
geptop 2012.09.21. 00:29 (#12)
Nos...Az én véleményem:
(Nem fog tetszeni)
Az emberekben kisgyerek koruktól fogva erőltetik a megfelelési kényszer kialakítását...Aztán a nevelése, általa nem választott közösségekben történik, erre kiképzett idegenek által (óvónő, pedagógus, stb.) Ezen " idegen " személyek számon is kérik sokszor azon rengeteg tudásnak nevezett információt, amit a megfelelési kényszerből el kell sajátítania.
Pár éve volt egy tanulmány: A " legsikeresebb " szélhámosok általában rossz tanulók voltak, nehezen kezelhető magatartás zavarokkal... Míg a leghiszékenyebb áldozataik az egy vagy több diplomásból kerül ki....
bubuiszusz 2012.09.20. 19:08 (#11)
10# szmájli nincs, elnézést
bubuiszusz 2012.09.20. 19:05 (#10)
#6-7
Idézek az írásból: ,,Ha ennek okát keressük, akkor betévedünk egy olyan önideologizáló erdőbe, melyben lépten-nyomon akadályba ütközünk."

De egy pár gondolat erejéig:

A tudomány (,,tudás" és a hit nem olyan értelemben tartoznak össze, ahogyan legtöbben gondolják. A tudományhoz nem kell Istenbe vetett hittel rendelkeznie annak, akit tudósnak neveznek. A hit, vagyis a tekintélyelven alapuló ismeretszerzés, az egyik természetes útja annak, hogy valakiből tudós váljon. Az természetes, hogy gondolkodó ember megbízik olyan társában, akiről tudja, hogy utánanézett a dolgoknak, és nem akar senkit becsapni. Természetes dolog, hogy elhiszed barátodnak, akiről tudod, hogy szavahihető, ha idéz egy könyvből, amelyet elolvasott. Az így szerzett tudásod hiten alapuló tudás. Teljesen lebénulna minden komoly tudományos munka, ha ki akarnánk iktatni belőle a hiten alapuló ismeretszerzéseket. Ha mindig mindenkinek minden kísérletet elölről kellene kezdenie, mert nem hinné el becsületes elődjének kutatási eredményeit. Az Istenben hívés viszont nem egyszerű ismeretszerzés, hanem életrátevés. Valakiben, valamiben hinni annyit jelent, mint érte élni. Az valóban gyerekes, felelőtlen lépés lenne, ha valaki nem tudná értelmét adni, nem tudná megokolni, hogy miért él azért, amiért, vagy akiért él. Nem véletlenül mondotta Isten: "Nektek adatott tudni az Isten országának titkait (Máté 13;11). Ha arra gondolunk, hogy tanítványokat gyűjtött maga köré, és e szavakkal küldte őket a világba: "Tegyetek tanítványommá minden népet"(Máté 28;19), akkor megérthető, hogy a tanítvány nem más, mint állapotszerű tanuló, tehát bizonyos tudomány nélkül, az Isten ismerés tudománya nélkül nem lehet meg az, aki hisz Benne.

A hit akkor tudás, amikor alapja olyan tekintély, akiről tudod, hogy nem akar téged becsapni. A hit tehát éppen olyan tudás, mint a megtapasztalás és a kikövetkeztetés! Mindhárom ajtó, amely tudáshoz vezet!


Arról az Istenről, amelyről Te írsz, azt Én nem ismerem. Az Én Istenem csak a szeretet körén belül mindenható, és található meg, azon kívül nincs is sehol.



sunchat 2012.09.20. 17:52 (#9)
"Maguk a hitetlenek sem tudják pontosan megmondani, hogy miért nem hisznek. Azért nem tudják, mert nem akarják! Azért nem akarják, mert nem hajlandók mélyebbre ásni, nehogy magatartásuk homokalapját be kelljen ismerniük."

Egy picit ezzel kapcsolatban szerényen véleményt mondanék.

Tessék megpróbálni megmagyarázni egy vak, hogy milyen szín a sárga. Ő nem fogja tudni még csak elképzelni sem. Hibás vajon ő emiatt? Nem...
De ha elmagyarázod neki, hogy amikor egy hűvös reggel arra ébred, hogy az arcán egy csíkban kellemes meleg érzés sejlik, az bizony a függönyön át beszűrődő hajnali nap sárga fénye. Hogy mi a zöld? Ha ekkor mélyen beleszív a levegőbe, a nyitott ablakon át harmatos fű illatával fog az orra megtelleni. Hogy mi a kék? A mezőn túli kis patak szüntelen csobogása. Hogy mi a fehér? A téli éjjeleken lába alatt ropogó puha hópelyhek...

Úgy vélem, aki hitetlen... az ugyanilyen világtalan. Nem szándékosan hunyja be a szemét, csak - egyenlőre - nem lát. A saját kis egyéni világában él, önmaga képez számára egységet. Lehet, hogy talán nem is lehet rávezetni arra, hogy a világ nem csak az ő egységéből áll, sőt, ez pont fordítva van, hogy ő is a világ része. De ettől még nem szorul az ő vaksága magyarázatra, és rá nézve ez nem is negatív. Majd megérti, ha itt az ideje. Vagy, ha odafigyel másokra.
feerko 2012.09.20. 16:57 (#8)
"Maguk a hitetlenek sem tudják pontosan megmondani, hogy miért nem hisznek."

És a hívők tudják,hogy miért hisznek ?
1 2 
Facebook komment
További címkék
utat választotta, felmerülő lehetőségek, egyik megoldásra, dimenzióban abba, szerintem, emberiség, választotta, teremtés, igazán váljon legbrutálisabb, hónap pontosabb dolgozni, mértékben arcán fajta, hónap népirtások, váljon ellenőrizni, vallásfanatikusok címszó, kényelmi leggyakrabban, annyira valamit, erősíti gondolják,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.