Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Van-e LÉNYEGI különbség a két novella között?
A két novellát, kommentként (az 1-es, valamint a 2-es komment helyén) közlöm!

Az értékelés, az alábbi 5 paraméter alapján történhetne.
'A' paraméter: A történet eredetisége (újdonság-értéke) /0-5 pont/:
'C' paraméter: A cselekmény fordulatossága, ,,meglepetési ereje" /0-5 pont/:
'D' paraméter: A történet erkölcsi hatóereje /0-5 pont/:
'E' paraméter: A történet katarzis-generáló ereje: /0-5 pont/:
'F' paraméter: A történet általános irodalmi értéke, az alábbi táblázat szerint:
-1 -szemétre való ocsmányság
0 - értéktelen vacak
1 - alacsony színvonalú ,,vásári" bóvli
2 - igénytelen fércmű
3 - felejthető tucat-termék
4 - elnagyolt, kidolgozatlan ,,munkadarab"
5 - középszerűen átlagos munka
6 - ígéretes szárnypróbálgatás
7 - jól megírt, tisztességes iparos-munka
8 - mértékadóan színvonalas darab
9 - figyelemre méltó, jelentős alkotás
10 - nemes veretű, kiváló műalkotás
11 - kivételesen ritka mestermű, valódi műremek
12 - alig felülmúlhatóan zseniális remekmű

Az értékelés össz-pontszámát, külön-külön mindkét novella tekintetében várnám, éspedig a következő módon:

Lakásétterem
'A' paraméter-érték:
'B' paraméter-érték:
'C' paraméter-érték.
'D' paraméter-érték:
'E' paraméter-érték:
'F' paraméter-érték:
Összesen ('A'+'B'+'C'+'D'+'E'+'F'):

Ennyi...
'A' paraméter-érték:
'B' paraméter-érték:
'C' paraméter-érték.
'D' paraméter-érték:
'E' paraméter-érték:
'F' paraméter-érték:
Összesen ('A'+'B'+'C'+'D'+'E'+'F'):
Ezotéria – Meditációk
A kérdést írta: foxworkinspace ( 2018.08.04. 21:54 )
Válaszok száma: 12
Címkék: különbség, novella, lényegi, között, szárnypróbálgatás, felülmúlhatóan, fordulatossága, kidolgozatlan, tekintetében, lakásétterem,
1 2 
Válaszok Új válasz
foxworkinspace 2018.08.04. 21:55 (#2)
Ennyi...

A belvárosi park kerengő-sétányán lépdelő Vándor talpa alatt harsogva sercent a frissen szórt murva, mialatt óvatos szemmozgásokkal pásztázta a sétány padjait. Ma nem olyat keresett, amin senki sem ült, és egyéb szempontjai is voltak... A park nagyobb részét bejárta már, és most, hogy a kerengő utolsó szakaszát ,,fogyasztva" sem bukkant megfelelő alanyra, kezdte feladni tervét.
A túloldalon - a haladási irányával megegyezően, csak hozzá képest méterekkel előrébb tartva -, ötvenes nő andalgott, telefonját babrálva. A Vándor ekkor vette észre a forduló túlsó hajlata utáni padon egymagában ücsörgő, mindkét kezét a botja fogantyúján pihentető nyugdíjas-formát: - ,,...A francba! A spiné előttem fog odaérni, és lehet, hogy a rokona vagy ismerőse..." - morzsolta a fogai között lemondóan, és önkéntelenül is lassított valamennyit eredeti - amúgy is szándékoltan kimért és lassú - lépés-ritmusán. ...Aztán: - ,,O. K.! Tovább megy..." - nyugtázta röviddel a forduló előtt, majd miután elhaladt a szemben jövő nő mellett (rá se pillantott), már valamelyest oldottabban szemlélte az első ránézésre ideális ,,alanyt"...
Odaért a talán 80-es évei vége felé járó, láthatólag ,,jó állagú" öregúrhoz.
- Szabad leülni? - kérdezte udvariasan. Mire az: - Csak tessék!
Alig karnyújtásnyira az ábrahámi korútól, egy arasznyira a pad szélétől foglalt helyet. Lezseren kinyújtotta lábait, kezeit combjaira helyezte, s néhány percig úgy tett, mint ha csak a koraesti napsütést szándékozná élvezni. Pedig fáradt volt, kétségbeesetten elszánt, és tanácstalanul kiszolgáltatott.
Hunyorgó szemekkel nézte a lenyugvó-félben lévő Napot, míg végtére is maga elé révedve megszólalt: - Mondja, mi az élet értelme?... - (Csak a mondat utolsó szavának kimondását követően fordult a padtárs felé.)
A sokat látott Földlakó olyan természetességgel fogadta az érdeklődését, mintha már az Özönvíz óta ismerték volna egymást. A csüggetegre tekintett, majd karcos hangon így válaszolt: - Az élet egyetlen igazi értelme és célja: elviselhetővé tenni a tudatot önmagunk és mások számára, miszerint az emberi létezésnek, de még az Univerzum létezésének sincs semmi, de abszolúte semmi értelme és célja!...
Egy lélegzetvételnyi hatásszünettel később hozzá fűzte még: - Viszont jó, ha tudja, fiatalember: a csüggedés a halál előszobája! Ezért hát, bármi történjék is az életben, csak jókedv, tiszta szív, és jómodor; ez a legfontosabb. És fogjon valami olyanba, amiben mélyen hisz, s amit legbelül óhajtva szeret, és tegyen meg érte mindent, amit csak tiszta lélekkel megtehet, s alkosson benne olyat, ami sokak jó-emlékezetében megmarad! És bátran nyújtogassa kapcsolati ,,csápjait" is, ám kerülje a becstelen, aljas emberek társaságát, mert azok fertőznek, akár a pestisesek! Ha egy-levegőt szív velük, maga is olyanná lesz, mint ők. ...Ja!... Hogy mi a becstelenség és aljasság?... Nos, nagyjából mindaz, amit sosem szeretne mások tehetetlen célpontjaként elszenvedni...
Amint befejezte, nehézkesen felállt, fanyar-mosollyal ,,Minden jót!" köszönt, s meg sem várva a viszont-választ, elindult lassan a park kijárata felé, átadva az elmélkedés jogát a kozmikus céltalanságban várva-várt váratlan tanáccsal megajándékozottnak. Ám tíz lépésnyire se jutott, mikor a Vándor utána szólt: - És mire megyek mindezzel, ha jelenleg semmi esélyem sincs arra, hogy belefogjak abba, amiben mélyen hiszek, és amit legbelül óhajtva szeretek?...
Az ismeretlen bölcs ekkor hirtelen megtorpant, tett egy félfordulatot, és nem túl tapintatosan visszakérdezett: - Miért, talán közölték magával az orvosai, hogy halálosan beteg, és heteken belül meg fog halni?...
- ...Hát, nem éppen..., bár voltam már jobb kondícióban is... De amilyen élethelyzetben most vagyok...
- Amíg életben vagy, mindig van esély! - szakította félbe bizalmasabb stílusban, és kissé feddőleg a filosz, s botjával mintegy végső búcsút intve, emlékeztetett: - És mondom: ne csüggedj soha!... - Azzal ismét megindult, s a Vándor csak követte tekintetével, míg csak el nem tűnt a kerengő túl-felén a szeme elől...
foxworkinspace 2018.08.04. 21:55 (#1)
Lakásétterem

Istvánnak ez volt az első.
A Várban sétálva látta meg a kis reklámtáblát egy ház falán. Addig azt sem tudta, hogy van ilyen. Bizonytalanul mászott fel a harmadikra, de a kíváncsiságának nem tudott ellenállni.
Kedves, középkorú nő nyitott ajtót. Nem osztozott István zavarában, gyakorlott mozdulatokkal tessékelte be. A lakás belülről egy átlagos lakásnak bizonyult. Semmi különös, kissé kopott bútorok, rend, tisztaság. Istvánnak fogalma sem volt, hogyan kéne kinéznie egy lakásétteremnek, de logikusnak tűnt, hogy valahogy így.
A nő a konyhába vezette. Az asztalnál morcos gyerek ült, épp leckét írt. A nagyobbik fiam, mutatta be a nő, majd tányért vett elő. Töltött paprika van, jelentette be, és István nem tiltakozott. Szerette a töltött paprikát. Nem volt a kedvence, de nem akart ő lenni az a vendég, aki addig kötözködik, míg a háta mögött a személyzet bele nem köp a kávéjába.
Csengettek. A kisebbik fiú érkezett haza apja kíséretében. Volt egy kis zűr a közlekedéssel, mesélték, valaki megint a sínekre parkolt. Az apa szerint minden villamosra tolólapot kéne szerelni, és úgy félrelökni az ilyen bunkókat, hogy csak úgy nyekken. István ezt jogosnak találta, de megtartotta magának a véleményét, mert nem tudta, hogy belefér-e a lakásétteremi etikettbe.
A nő közben mindenkinek szedett. Tálcákra rakta a tányérokat, amit István nem tudott mire vélni. Mi mindig a tévé előtt eszünk, világosította fel a családfő, olyan hangsúllyal, mintha István a gravitációt kérdőjelezte volna meg egy fizikus-konferencián. István utált a tévé előtt enni, de nem akart modortalannak tűnni. Pláne más lakásában.
A töltött paprika viszont isteni volt. Kicsit zsíros, de legalább lehetett tunkolni. Mindenki csinálta, így István sem érezte kínosnak. Amikor a többiek egymás után lerúgták a cipőjüket, kicsit szabódott ugyan, de aztán megvonta a vállát, és követte a példájukat. Szerencsére reggel azt vette fel, amelyikben kevésbé izzad a lába.
István és a kisebbik fiú repetát is kértek. Jutott mindkettőjüknek. A desszertről szavaztak. István palacsintát szeretett volna, de szótöbbséggel a pattogatott kukorica győzött. István ezt nehezményezte ugyan, de amíg a nő kiment benyomni a mikrót, a gyerekek elárulták, hogy mindig félig nyersre süti palacsintát. Így belenyugodott az eredménybe. Amikor behozták a kukoricás vájlingot, már kimondottan örült. Nem a sima zománcos volt, hanem a virágos belsejű, amilyet gyerekkorában látott utoljára a nagymamájánál. Nem dicsérte meg hangosan, mert pont a legizgalmasabb rész ment a Helyszínelőkben, csak elismerően bólogatott. Eleinte furcsa volt a többiekkel egy tálból enni, de úgy, hogy a tévére függesztette a szemét, hamar meg lehetett szokni.
A mosogatás sorsolásos alapon dőlt el. István gyanította, hogy a többiek csaltak, és direkt hagyták neki a rövidebb gyufát. De végül is nem volt több egy negyed óránál, igazán semmiség. Aztán a nagyobbik fiúval gyakorolta a matematikát. Eleinte nem volt semmi kedve hozzá, de a nő tapintatosan, a gyerek háta mögött megsúgta, hogy bukásra áll, így győzött István kötelességtudata. Amikor a fiú nagy vonalakban képbe került a kétismeretlenes egyenletek alapjaival, István leszaladt a sarki boltba sörért, és megnézték a Barca-Juve meccset. Az egész család szerette a focit, hangosan szurkoltak, ketten az egyik csapatnak, ketten a másiknak, István pedig felváltva hol ennek, hol annak. Amikor a házaspár úgy összekapott egy leshelyzeten, hogy üvöltözésig fajult a vita, István emlékeztette őket, hogy ne a gyerekek előtt, és addig beszélt a lelkükre, míg ki nem békültek.
A meccs után István elbúcsúzott és hazaindult. Próbálták tartóztatni, de nagyon elment az idő.
Hatezer-ötszáz forintot fizetett, borravalóval együtt.
1 2 
Facebook komment
További címkék
belvárosi park, frissen szórt, sétány padjait, park nagyobb, ennyi, belvárosi, kerengő, sétányán, gyerek ismeretlen kezeit, tervét észre alapjaival, nagyjából fogai hunyorgó, valami szeretett, kedves sarki, kevésbé legizgalmasabb, utáni eredménybe, szemekkel ketten, véleményét utáni,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.