Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Hogyan kell kezelni a mentálisan leépült szülőt?
Ha egy édesanya szellemileg olyan állapotban van, hogy a saját gondozó gyermekét sem ismeri fel, és rengeteg beképzelt dolgot vél igaznak, mindig összecsomagol és haza akar menni a saját lakásából a sajátjába, Hogyan kell kezelni? Miket kell neki mondani, ha a nyugtatásra szánt szavak sem igazak a számára? Hogyan viszonyuljunk hozzá, mert nem akarjuk kórházba engedni?
Egészség – Mentális egészség
A kérdést írta: piktorka2 ( 2014.07.28. 10:54 )
Válaszok száma: 32
Címkék: mentálisan, leépült, kezelni, hogyan, összecsomagol, viszonyuljunk, szellemileg, nyugtatásra, állapotban, beképzelt,
1 2 3 4 
Válaszok Új válasz
decotext 2014.09.05. 20:12 (#32)
Piktorka!
Nem tudod megnyugtatni és igen, állandóan helybehagyni s ráhagyni a dolgokat! Nálunk a gyerekkori teheneket kellett megfejni. A nejem bátyja "mindig időben megfejte", s így nyugis volt anyósom! Vagy, kinézett az ablakon és nem látta azt a jegenyesort amit 8 évesen (!) látott a szobájából, ezért arra gondolt, hogy nem otthon van. Időbe telt, amig többszöri elmondás után elfogadta, hogy azokat (ott szemben) 15 éve kivágták. (Kondoroson volt gyerek, az Alföldön és nem itt a Dunántúlon!) Azért mégis gyakran keresi a jegenyéket!

A csúcs, az apósom esete volt. Apósom 23 évvel korábban halt meg. Dezső volt a neve. Anyósom állandóan kereste. Ekkor mindig megmutattuk neki a nagy (A3-as) fotókat a falon az apósom temetéséről, hogy már régen nem él s nem fog haza jönni. Erre anyosom: igen az a férjem volt, de a Dezső az megint hajtja a csajokat a kocsmában, megyek megkeresem.... Apósom és a férje a fejében 2 személy volt!

Ne álmodozz Piktorka! A helyzet nem lesz jobb, legfeljebb stagnál kis ideig! Sajnos erre a betegségre még nincs gyógyszer. Az agyban kicsapódik egyre több fehérje és roncsolja a sejteket. Hidd el, hogy a legjobb mindenkinek, ha felügyelet alatt, intézetbe adjátok!

PERSZE NEKEM MINDEGY. ÉN CSAK AZT MONDTAM EL AMI VOLT ÉS AMI TITEKET SEM FOG ELKERÜLNI. AZTÁN EZ MEHET 2 ÉVIG VAGY 20 ÉVIG. EZ MÁR A JÖVŐ ZENÉJE! Anyósomat 5 év alatt elvitte a kór!
piktorka2 2014.09.05. 18:36 (#31)
Decotext! Érzem hogy igazad van, de akkor sem tudom oda betenni.
A kérdés is arra vonatkozott, hogy miként lehetne megnyugtatni őt. Állandóan hazudni neki, vagy magyarázni a valóságot? Melyik a jobb, bár egyik sem válik igazán be.
decotext 2014.09.05. 16:57 (#30)
Kedves Piktorka!
Ahogy írod, hivatja a gyerekeket aztán nem kell.... Ebből látható, hogy döntésképtelen! Ebben az esetben senkit nem érdekel a továbbiakban, hogy mit akar! Lesz az aki ellátja,s ha nem eszik s nem iszik? Mejd éhes lesz hidd el, hacsak már nem a végső stádiumban van! (Ekkor már nálunk amikor megfogta a csészét más elfelejtette, hogy mit akart s irányítani kellett, hogy igyon! Volt bizony közel 8 évig pelenka, s 4 évig etetni kellett....) nehogy már egy ilyen állapotú döntsön arról, hogy hogyan menjen az ellátsa! S hidd el előbb utóbb ez lesz! Döntsetek Ti. Az ilyen személyek olyanok mint a gyerekek. Ott sem hagyod, hogy eldöntse, hogy mi a jó neki, mert Te felelsz érte!
piktorka2 2014.09.05. 14:21 (#29)
Jó nektek, de nálunk nem fogad el senki idegent, sőt a gyerekeit sem fogadja el, mert mindig azt kéri, hogy hozzuk oda a gyerekeit.
Nem a pénz számít, ( annyira ) de az ápolók is jönnek, mennek. Az elfekvő nem elfekvő volt. hanem az aranyág otthon.
decotext 2014.09.05. 09:41 (#28)
Piktorka! A gond akkor van ha takarekoskodsz ezen! Vannak jó intézmények is nem csak ilyen elfekvüö, amiröl Te irtál A másik meg az, hogy ha a heyzet ilyen lett volna én ott helyben polgárháborút robbantok ki, mert igenis a pénzemért lássák el megfelelöen! Ha meg az ápoló nem tudja csinálni akkor menjen a kertészetbe kapálni!

Anyósomnál még nem ment a nagynénémnél már magán ápoló volt
a saját akásán, 12 órás váltásban. Ráment a nyugdija, s még vagy
80 ezer havonta. Ez is megoldás, csak ennek nagyok a költségvonzatai!
(Nagynéném egyedül élt már vagy 35 éve mint özvegy. Ö is 94 éves volt.)

Mint a példáimban látható (anyós, nagynéni)
évtizedekig tarthat, ezért kell radikálisan dönteni!
piktorka2 2014.09.05. 08:35 (#27)
végszóként írnám, hogy megpróbáltuk megfelelő intézetben az ellátását.
Borzasztó volt látni, hogy akárhányszor bementünk, midig pisiben és egyébben feküdt. Az étel mindig mellette vot és az ellátásnak csak a nyomait lehetett felfedezni. Az állapota borzasztó lett. Hazavittük, és rendbe jött. Maga mosdik, eszik, csak néha nem ismer meg. Amit mi gonoszkodásként élünk meg tőle, azt ő valóságként éli meg stb.
Azt gondolom, hogy nekünk az élet ezt dobta. Amíg fizikailag el tudjuk látni, ellátjuk.
Decotext reálisan látja a dolgot, de ő kizárta az érzelmeket. mi ezt nem tudjuk megtenni. Tehát marad minden a régiben. Azért a pacsit megkaptad, taen kijárta neked.
decotext 2014.09.05. 07:42 (#26)
Gyerkek!
Nekem nem kell senkitöl a pacsi! Be kell ismernetek, hogy én mindig racionálisan irok! Tudom, ez sokaknak emocionálisan nem elfogadható, de akár, hogy is nézzük, egy ilyen betegség mindenkinek rossz! Egy család viselkedhet az ilyen beteggel szemben sok szeretttel, s türelemmel, de kigyógyulás ebböl lehetetlen. Vannak gyógyszerek s kezelések amik lassithatják az elmúlási és leépülési jeleket, de egy bizonyos idö után a betegnek minden mindegy. Nem mindegy azonban a környezétnek! Persze ha valaki milliomos akkor fogadhat magán ápólókat, ez is megoldás, de abban biztos vagyok, hogy ez keveseknek fog sikerülni! Sajnos a tarsadalmi nyomás nagyon nagy, s ezzel kell valójában szembeszállni! Fejlettebb nyugati országokban mindenapos hogy az idöseket felügyelet alá helyezik otthonokban.Orvosi felügyelet, rendszeresség, szakértelem, foglalkozások, stb. (A, BRD,F, B, NL)
Csak itthon ragaszkodnak az emberek görcsösen a családon belüli ellátashoz mert, hogy "mit szólnak az emberek", de azt senki nem kérdezi mi lenne a betegnek a legjobb!
Semmiképpen nem, a szakértelem nélküli ellátottság mellett, otthoni vegetálás!

(Nincs arról egy statisztika sem, hogy hány hazasság megy ilyenbe tönkre!)
gyongyibur 2014.09.05. 05:38 (#25)
Mindég gondolj arra, hogy valamikor Ő segítette a Te mentális felépülésedet!
Ugyan úgy bánj vele, ahogy anno Ő tette veled!
bari- 2014.09.04. 23:35 (#24)
Nekem meg az jutott eszembe, hogy talán ilyenkor jelentkezik az egyetlen előnye annak, ha valakinek nem voltak annyira gondoskodó, felelősségteljes, szerető szülei, mint kellett volna, ennélfogva a gyerekük nem is kötődik annyira hozzájuk. Mennyivel egyszerűbb ilyenkor az élet, lelkiismeret-furdalás nélkül be lehet adni őket egy otthonba.
Nekem furcsa, ha valaki ennyire ragaszkodik a szüleihez, de hát a szüleim meg köztem sosem volt olyan erős a kötelék. Annyira más emberek, mint én vagyok. A testvérem is egész más ember lett, mint ők. Két teljesen más világ. Tehát nem csoda végül is, ha én ezt nem is értem.
Az persze más, hogy az ember a gyerekéért mindent megtesz, hozzájuk kötődik jó esetben, de az, hogy a felnőtt gyerek a szüleihez? Nekem ez kicsit olyan, mintha megragadt volna valaki a gyerekkorban.
fboka 2014.09.04. 22:56 (#23)
Kivülállóként, furcsa dolgok jutottak most eszembe, ahogy olvasom a válaszokat.
Azért, mert a szülőnek hálával tartozunk, nem adjuk intézetbe, ezzel több ember életét tesszük nehezebbé. Ez a szeretet? És a "több ember"?? Azokat nem szeretjük, hogy büntetjük???
Én azt gondolom: A szülőnek hálával tartozunk, és gondoskodnunk kell róla. Ameddig magunk tudunk, addig magunk. Ha már egyedül nem vagyunk rá képesek, akkor intézetben. De arra, hogy már egyedül nem bírjuk, sem a párunkat sem a gyerekeinket nem kényszeríthetjük , hogy velünk szenvedjenek.
Én 15 évig ápoltam a beteg Édesapámat. Tavaly halt meg 92 éves korában. Mi megbeszéltük vele, hogy nekem dolgoznom kell. addig maradhat otthon egyedül, amíg fel tud kelni enni és wc-re menni. Mert a munkám miatt én napi 10 órát távol voltam. Délben vittek neki meleg ebédet. Más segítségem nem volt. A férjem és a gyerekeim csak beszélgetni jártak néha hozzá. Az utolsó 2 hónapjában került ápolási intézetbe. Tőlünk 30 km-re. Én kétnaponta jártam munkaidő után hozzá, mert a másik napon a családomat kellett ellátni. főzni-mosni-takarítani.... mert őket is szerettem . De, még így is nagyon nehéz volt!
1 2 3 4 
Facebook komment
További címkék
gyerekkori teheneket, nejem bátyja, jegenyesort amit, apósom esete, piktorka, tudod, megnyugtatni, állandóan, valóságot kérdezi ellátjuk, dolgot olyanok pacsit, megbeszéltük magán orvosi, keveseknek számít, lássák tudom, agyban dolgot, eldöntse érzem, türelemmel szeretjük, sosem veled,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.