Belépés
Keresés
Kategóriák
Válaszadók toplistája
1. hatibacsi 20036
2. decotext 17332
3. geptop 16374
4. donaldduck 15550
5. hatarvadasz 13569
6. xenos 9874
7. feerko 9543
8. ibicimama 9280
9. piktorka2 9131
10. foxworkinspace 8624
Kinek a válaszát találták legtöbbször helyesnek?
1. ibicimama 1056
2. xenos 1031
3. dnemethk 845
4. hatarvadasz 810
5. donaldduck 744
6. pola62 730
7. geptop 665
8. hatibacsi 630
9. sunchat 489
10. gergelyferi 459
Helyesnek talált válaszok aránya
Tudjátok.hu már az Androidos készülékeken is!
Úton van? Épp válaszra lenne szüksége?
Tegye fel a kérdését!

Egy piros lámpánál is felteheti már kérdéseit, nem kell keresgélnie. Amint válasz érkezett a kérdésére, vagy új kérdés került fel, az alkalmazás jelezni fog.

Ön is segíthet másoknak, ha tudja a kérdésükre a választ, mivel az alkalmazás segítségével válaszolhat is.

Letöltés
Ki veszítette el a közelmúltban Édesanyját, és ezt hogy képes túlélni?
Van Blaise Pascal-nak egy megjegyzése, így szól:
,,Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva."

Az én meglátásom viszont a következő:
Minden lélekkel teli emberi lény szívében, aki tovább élt már, mint Édesanyja, és eleget is élt már ahhoz, hogy képes legyen felfogni, mit is jelent számára az, hogy elveszítette őt, keletkezik egy ANYA-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni, semmilyen teremtett, vagy akár örök időktől fogva létezőnek gondolt dologgal — még Istennel sem!... Csak az Édesanyánk volna azt képes betölteni — önnön maga teljessége által megnyilatkozva —, ám ő már sohasem teheti azt meg többé.
Család – Egyéb kérdések
A kérdést írta: foxworkinspace ( 2016.01.01. 23:12 )
Válaszok száma: 11
Címkék: közelmúltban, veszítette, édesanyját, túlélni, kinyilatkoztatva, megnyilatkozva, elveszítette, megjegyzése, teljessége, keletkezik,
1 2 
Válaszok Új válasz
dudaas 2016.01.08. 22:24 (#11)
Mécs László:

A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden szín mézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
foxworkinspace 2016.01.05. 17:28 (#10)
Kedves Dudás Úr!

1.: Én nem ,,okoskodok" — én OKOS vagyok! Mecsoda különbség!...
2.: Sosem állítottam, hogy Pascal rosszat akart volna nekem, vagy bárki másnak, én mindössze azt állítottam, hogy ROSSZ a meglátása abban a bizonyos — neki tulajdonított — mondásban!
3.: Nekem a világon semmi bajom önmagammal — mármint a lelkiségemmel, és hitemmel (ami nem azonos az istenhittel)!
4.: Sajnos, igenis van vákuum — olyan vákuum, amit senki más, csak Édesanyám tölthetne be!...
5.: Nincs ott! (Mármint a ,,jóságos Atya"!) Azt is leírom (ahogyan tettem azt már, egyebütt is itt), miért nem lehet ott:
Ami ugyanis nem létezik, az nem lehet sehol sem! Ergo: SEMMIFÉLE CÉLJA NEM LEHET — sem a Mindenséggel, sem pedig velünk, emberekkel!

Mottó: ,,Ha létezne Isten, és isten volna, a gonosz(ság) (a Sátán) bizony halott volna!..." — Vulpes ,,Scepticus" Optimus Prætor (,,foxworkinspace"

BIZONYÍTÁS.

A bizonyítást egy példázattal illusztráljuk, melyre a formális logika módszertanát alkalmazzuk.

1.: Tegyük fel, hogy van egy gazda, akinek van egy juh-nyája. A juhok rendkívül különleges fajták, ugyanis ,,szabad akarattal" rendelkeznek, amit a gazda plántált beléjük!...
2 Tételezzük fel azt is, hogy ez a gazda testileg-lelkileg, valamint szellemileg is ép, továbbá, hogy cselekvési és mozgás-szabadsága teljes birtokában van, és a gazdasága is megfelelő eszköz-felszereltségű!
3.: Most tegyük fel, hogy ez a gazda, noha a 2. pont szerinti jellemzőkkel bír, mégis HAGYJA, hogy a juhai:
● száj- és körömfájást kapjanak, és/vagy
● elférgesedjenek, netán
● paraziták lepjék el őket, és
● májmételyt kapjanak, esetleg még
● meg is vesszenek (merthogy a juhok is válhatnak veszetté!...), végül pedig
● egymásnak esve olyannyira őrült mód' ,,szétficánkolják" a juh-hodályt, hogy zárlatot okozzanak, aminek következtében KIGYULLADJON ÉS LEÉGJEN A HODÁLY (benne a juhokkal...), majd pedig a pásztor még azt is elnézze, hogy a tűz átterjedjen A LEGELŐ MELLETTI ERDŐRE IS!, vagy ,,jobb" esetben csak hagyja kiszabadulni az őrjöngő juhokat, ,,akik" összetiporják a veteményeskertet (a ,,pásztor" szépen viruló veteményeskertjét...),

Kérdés: Lehetséges ez:?

Válasz: Amennyiben a gazda kiindulási ,,paraméterei" helytállóak voltak, NEM!

Ha azonban mégis a leírt események volnának tapasztalhatók — ha tehát az a gazda ENNYIRE MAGÁRA HAGYNÁ AZ Ő JUHAIT, és SEMMI MÓDON NEM AVATKOZNA BE, noha a juhok ,,szabad akaratának" drámai következményei már tisztán láthatók —, akkor erre csak az alábbi magyarázatok volnának lehetségesek:
a) a gazda elmebetegsége, vagy
b) a gazda cselekvőképtelensége, illetve
c) a gazda megbetegedése, vagy netán
d) a gazda halála!

Na mármost: az emberiség PONTOSAN ILYEN — MAGÁRA HAGYOTT — ,,JUHNYÁJ" MÓDJÁRA VISELKEDIK, ezt lássuk be! Ezért hát mégis csak az van, hogy a ,,gazda" (az Atyaúristen):
a) vagy pszichopata őrült (ekkor nem méltó az isteni ,,hivatásra" , ergo: isten ments, hogy bármi ,,célja" legyen velünk!...); vagy
b) korlátozva van hatalmában (ekkor viszont nem is teljhatalmú...), ergo: nem lehet a történelem ura; netán
c) beteg (ekkor viszont nem lehet romlatlanul örökkévaló, tehát a teológusok hazudnak [vagy legalábbis tévhitben leledzenek!]), vagy pedig
d) egészen egyszerűen NEM IS LÉTEZIK!

Ennyire egyszerű... Ez PERDÖNTŐ!...

U.i.:
1.: Én a d) eshetőségre szavazok!
2.: Ha létezne ,,A Mindenható", Káin MEG SEM ÖLHETTE VOLNA, ÁBELT!
dudaas 2016.01.05. 14:59 (#9)
Lehet okoskodni, őszinte részvétem, de az a Pascal igazából nem akart rosszat neked, hidd el. Először magadat próbáld elfogadni olyannak, amilyen vagy. És nem vákum, hidd el. Ott van.
foxworkinspace 2016.01.03. 13:09 (#8)
Mármint nem megy az, hogy higgyek...:
A Fennenlévő-ben, avagy
A Nagy Rejtezkedő-ben, avagy
A Mindenható-ban, avagy
A Teremtő-ben, avagy
A Nagy Alkotó-ban, avagy
Az Örökkévaló-ban, avagy
A Legfennsőbb Lény-ben, avagy
A Legfennsőbb Tudat-ban, avagy
A Nagy Életrelehelő-ben, avagy
A Nagy Mozgató-ban (kivéve abban, ami a Laniakeia clusterben van...), avagy
Minden létezők Ura-ban, avagy
A Nagy Kreátor-ban, avagy
A Jóságos Atya-ban!...
foxworkinspace 2016.01.03. 13:02 (#7)
Csak tudnék hinni, de nem megy!...

Persze, íróként gondol mindenfélét az ember: Mennyországot, Poklot, másik dimenziót, lélekvándorlást, egyebeket, — de REALISTA gondolkodóként mégis oda jutok:
CSAK ADDIG ÉL Ő, MÍG ÉN ÉLEK!
sunchat 2016.01.02. 14:16 (#6)
Mindenkinek részvétem, aki akár a közelmúltban, akár valamikor is elvesztette az édesanyját / édesanyját.
Minden halállal kevesebbek vagyunk, ez pedig nem csak szülőre értendő. Minden halállal vákuum keletkezik, ám nem hiszem, hogy ezt nem töltheti fel bármilyen hasonló vagy akár eltérő mennyiségű / minőségű érzés bárkivel vagy bármivel kapcsolatban. Elméletileg forgatókönyvszerinti a dolog, tehát már gyerekkorban elkezdhetünk rákészülni, hogy ez az élet rendje, és normális esetben be kell következnie, mint ahogy a saját halálunkat sem tudjuk elkerülni. A dolog csak idő kérdése, és ez idő alatt csak folyamatosan reménykedünk, hogy minél később történik meg. De tudjuk, hogy megtörténik.
Én egy kicsit más hitvilágban élek, nem a hagyományos módon hiszek, és nem a "hagyományos" Istenben. Istent (de hívhatnám az én Bélámnak is, vagy X-nek), nem tartom természetfölöttinek, és nem tartom személyiségnek. Így nem is tudok rá tulajdonnevet / főnevet aggatni. Éppen ezért képes vagyok elfogadni, hogy Isten (akkor már maradjunk ennél a névnél) bennem él, benne van minden sejtemben és minden idővel kialakult vákuumban is. Ugyanakkor valószínűleg én alkotom meg Isten egy töredékét is egyben, és velem együtt minden élőlény egészíti ki őt Az Istenné, így az is minden élőlényben jelen van.
Tehát ha meghal egy élőlény, Istenből is el kéne tűnnie egy töredéknek, de hát ez nem történik meg mégsem, tehát levonható a következtetés, és ide egy idézet:

"A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

Henry Scott: Holland Kanonok"

Semmiképp sem azt szerettem volna sugallni, hogy halottainkat meg kell személyesítenünk, hogy valahol egy másik világban élnek. Nem. Ők pontosan olyanokká váltak, mint amilyen életünkben Isten: bennünk léteznek tovább. ...és talán valahol mi is őbennük.
bubua53 2016.01.02. 10:33 (#5)
Bocsi, a kérdés, sajnos, én már rég elvesztettem, nem tudom, mikor, de még emlékem is alig van róla, és ez nem lehet véletlen. Gondolom, túl sok volt a fájdalmas, amiket "elhagytam". És ezért tudok vele -úgy,ahogy- kapcsolatot tartani, de minden találkozás, beszélgetés után marad az űr. Már nem igazán foglalkozom ezzel, de a lelkem mindig megdermed egy időre utána, ennél fogva csak ritkán tudok vele találkozni.
bubua53 2016.01.02. 10:25 (#4)
Én meg magamnak mondom mindig, hogy sokkal könnyebb lenne, ha tudnék hinni. Én is túlságosan realista, és logikus gondolkozású vagyok ehhez.
Az én édesanyám is űrt hagyott és hagy a szívemben, mert bizony nála senki sem fontosabb, igaz, még ő él, de még tenni sem tud úgy, mintha szeretne. Na, ez a legnagyobb űr, meg fájdalom az embernek. Ne tudjátok meg, milyen!
foxworkinspace 2016.01.02. 00:47 (#3)
Ismerem ezt az ú.n. spét-reakciót, de BÍRNOD KELL, nincs mese!

Persze, nyilván könnyebb lesz, ha hiszel egy Fennenvalóban! Én nem hiszek benne, pedig Édesanyám is mindig azt mondta, hogy: Fiam, sokkal könnyebb lenne az életed, ha hinnél!
Nem megy. Túlságosan realista vagyok. És a tetejébe túlságosan tisztelem a logikus gondolkodást is...

Az én esetem abban is különbözik a tiédtől, hogy noha csaknem 20 éven át voltam együtt a párommal, aki 7 évvel ezelőtt ment el, mégsem hiányzik annyira, mint Anyu!
Az én meglátásom az, hogy egy ember életében senki sem játszhat olyan fontos szerepet, mint a saját Édesanyja! (Pedig nem is volt ideális anya-fiú kapcsolatunk...)
lilagondolatok 2016.01.01. 23:28 (#2)
Én most veszítettem el 45 év után életem párját. Az űr akkora, hogy összehasonlítva Édesanyámmal...talán nagyobb. Egyik felem tűnt el. A fájdalom mellé viszont a gond is ott van, hogy hogyan tovább. Ezek a fájdalmak tompulnak majd idővel, de soha nem múlnak, ha igaz szeretettre alapozódtak. Ilyenkor megesik, hogy rövid időn belül követi a társát a hiány elviselhetetlensége miatt. Nem ritkán a szív nem bírja ezt a terhet.
1 2 
Facebook komment
További címkék
királyfi három, anyám tudta, többiek láttak, síró porontyot, lászló, királyfi, három, bánata, méltó minél személyesítenünk, kedve különös tetejébe, nevezz fogva elvesztette, módszertanát gondolkodást, véletlen halál, honnan bizonyítást, szeretne tudjátok, évvel viszont, eszköz gazda,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, Házi Receptek, Fecsegj, Véleményezd!,
© 2024 TVN.HU Kft.